Családtagok mészárolják le egymást egy kegyetlenül vicces és okos krimiben

Családtagok mészárolják le egymást egy kegyetlenül vicces és okos krimiben

Az ausztrál stand-up komikus és író Benjamin Stevenson harmadik regényében a krimi műfaji hagyományaival és kliséivel folytat különös játékot, hiszen egyrészt leltározza és felsorolja a zsáner legfontosabb elemeit, de miközben ezekre reflektál, maga is izgalmas, fordulatos krimit hoz létre. A családomban mindenki gyilkos (itt beleolvashatsz) így egyrészt egy Agatha Christie világát idéző detektívregény, másrészt letehetetlen meta-krimi (melynek megfilmesítési jogaiért bejelentkezett az HBO) rengeteg humorral és folyamatos kiszólásokkal, kommentárokkal.

Kolozsi Orsolya | 2023. november 02. |
benjamin stevenson
A családomban mindenki gyilkos
Ford. Orosz Anna, Agave, 2023, 376 oldal
Benjamin Stevenson: A családomban mindenki gyilkos könyv

A váratlan helyzetekben gazdag történet elbeszélője Ernest Cunningham, egy befolyásos, de kissé rendezetlen múltú család tagja, aki nemcsak mesélője, hanem szereplője is a sztorinak, ahogyan ő fogalmaz: „(…) egyszerre vagyok Watson és Detektív, tehát író és nyomozó, ezért kötelességem, hogy megvilágítsam a nyomokat, és feltárjam előttetek a gondolataimat”. A narrátor tehát amellett, hogy nyomoz, azt is folyamatosan rögzíti, hogyan születik a keze alatt a szöveg.

Egyébként a műfaj kiváló ismerője, hiszen a történetből kiderül, abból él, hogy leendő krimiíróknak ad pontokba szedett tanácsokat.

A vele történtek során azonban összeér az elmélet és a gyakorlat, a sokéves „tanácsadás” után végre ő maga is ír egy detektívtörténetet, méghozzá olyat, mely kézelfogható valóság a számára, hiszen a feldolgozott bűneset és a nyomozás épp az ő környezetében történik. 

A könyv elején a szerző Donald Knox detektívregényekkel kapcsolatos 1929-es „tízparancsolatát” idézi, azokat az elemeket veszi számba, melyek elengedhetetlenek egy jó krimi megírásához, olyan kitételekkel mint hogy „Tilos magának a detektívnek elkövetnie a bűncselekményt”; „Egynél több titkos helyiség vagy rejtekfolyosó alkalmazása tilos”, vagy „Véletlen esemény nem jöhet a detektív segítségére, s a detektív nem rendelkezhet kellően meg nem alapozott megérzéssel, mely végül is igaznak bizonyul”. Az elbeszélő, Ernest krimijét azonban az élet írja (természetesen a fikció határain belül, hiszen tudjuk jól, hogy a szerző a már említett ausztrál komikus), így nem biztos, hogy megfelel az összes alapszabálynak.

Ettől függetlenül az elbeszélő mindvégig eminens módon számol be a krimi keletkezésének állomásairól, az általa alkalmazott fogásokról, rámutat arra, krimiíróként mit miért csinál. Ezzel a „metázással” (krimit ír a krimiírásról) azonban nem teszi átlátszóvá a struktúrát, nem veszi el a meglepetés erejét (még akkor sem, ha már az előszóban pontosan megadja azokat az oldalszámokat, ahol hullákkal találkozhatunk), mert a regény tényleg megdöbbentően váratlan fordulatokat produkál, és a végső csavar is egészen meghökkentő. 

A cselekmény legnagyobb része egy világtól elzárt helyen játszódik, egy ausztrál síparadicsom közepén, ahol a címben említett család egy hosszú hétvégét tervez tölteni. A valaha szebb napokat látott szállót és környékét aztán egyre inkább ellepi a folyamatosan szakadó hó, elvágva az ott tartózkodókat a külvilágtól. A családban mindenféle személyiségű és múltú alakok helyet kapnak, és

ahogy az a nagycsaládokban lenni szokott, a kapcsolataik tele vannak a múltban gyökerező konfliktusokkal.

A könyv fejezetei egy-egy családtag köré épülnek, mindig más áll a középpontban, miközben a cselekmény jól követhetően halad a végkifejlet felé. A börtönből frissen szabadult báty, a depresszív anya, a sebész mostohatestvér, a titokzatos mostohaapa, a hisztérikus sógornő, a kontrollmániás nagynéni is hozzáteszi a történethez a magáét, és adott ponton mindannyian gyanússá is válnak. Mert ahogy az előre sejthető, a szeretettelinek és békésnek tervezett összejövetel hamar felbolydul, hiszen a szálló környékén egy sorozatgyilkos szedi áldozatait. Különös és kegyetlen módszerrel gyilkol, és ahogy szűkül a gyanúsítható emberek köre, egyre valószínűbb, hogy nem lehet más, csak a család egyik tagja. Vagy mégsem? Mert hogy ki tartozik a családba, az sem mindig egyértelmű, erre az elbeszélő többször is így reflektál:

„A család nem azt jelenti, hogy kinek a vére folyik az ereidben, hanem hogy kiért vagy hajlandó vért ontani.”

A szerkezet alapvetően nem bonyolult, egy (el)zárt helyszínen (ezt mindössze egyszer hagyja el az elbeszélő), egy átlátható létszámú család történetét két idősíkon követjük, hiszen a gyilkos kilétét felfedni akaró kétségbeesett nyomozás során egyrészt meg kell ismerni a múltat, másrészt a korábbi események felderítése közben nem áll le a cselekmény, így a jelenre is minden pillanatban koncentrálnia kell az okos és dörzsölt elbeszélőnek. 

A családomban mindenki gyilkos egyik legnagyobb erőssége az arányérzék, mellyel a humort és az érzékeny témákat adagolja,  mert miközben végig nevetünk, egyúttal olyan komoly kérdések is felmerülnek, mint a házastársi hűtlenség, a meddőség, az orvosi műhibák, az alkoholizmus vagy a gyógyszerfüggőség. Mindezeket az egyéni és társadalmi problémákat Stevenson a humorral átitatott történetben is komolyan veszi, nem vicceli el. Egyértelmű, hogy a mai életünk fonákságaira és ellentmondásaira is érzékeny a szerző, mint ahogy

az is nyomot hagy az elbeszélésmódján, hogy közönséghez szokott komikus.

Igazi showmanként kommunikál ugyanis, folyamatosan tartja a kapcsolatot a „publikummal”, rengetegszer szól ki az olvasóihoz: „Egy ilyen krimiben minden szó nyomként értelmezhető, sőt még a központozás is. Ha nem értitek, miről beszélek, gondoljatok csak bele, mit is tartotok a kezetekben. Ha egy gyilkos úgy bukkan fel a könyvben, hogy jó néhány oldal lapul még a jobb hüvelykujjatok alatt, nem lehet ő az igazi tettes, egész egyszerűen azért, mert túl sok van még hátra a sztoriból”.

Az ausztrál író rengeteg mindent gyúr össze, nagyon vicces, miközben véres és kegyetlen is. Regénye rafinált, mégis klasszikus szerkezetű, mely tiszteleg a nagy krimiíró elődök előtt, de nem hagyja érintetlenül a hagyományt. Felidézi és felfrissíti a bűnügyi történetek tradícióját,csavar rajtuk egyet, és megfűszerezi őket, olyan regényt alkotva ezzel, mely egyszerre kiváló szórakozás és elgondolkodtató időtöltés lehet hosszú őszi vagy téli estéken.

Szerzőportré: Monica Pronk

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Tényleg ez lenne a 100 legjobb krimi?

A TIME magazin izgalmas listát tett közzé, a lap szerkesztői egy friss összeállításban az általuk legjobbnak tartott – angol nyelven megjelent – krimit és thrillert sorolták fel.

...

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Lilja Sigurðardóttir az izlandi krimi fontos szerzője, Csapda című regényét most fordították magyarra. Az éppen Budapesten tartózkodó szerzőt a regény kapcsán kérdeztük többek között a skandináv krimiről, írói rutinjáról, az izlandi társadalomról, kokaincsempészetről és homoszexualitásról. 

...

Agatha Christie a krimi királynője volt, de magát csak egy iparosnak tartotta

Agatha Christie nemcsak egy író volt, hanem a huszadik század egyik legerősebb szerzői brandje is. Egy műfajteremtő író, aki amellett, hogy népszerűvé tett egy zsánert, munkájával saját egzisztenciát teremtett, ami a korban egyáltalán nem volt magától értetődő, ezzel pedig nőként sokaknak példát mutatott. Életét és munkásságát most egy nagyszabású életrajz mutatja be.

MARGÓ
...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.

...

Mécs Anna: Azokat a részeket akartam megmutatni, amik a nő testén és lelkén kevésbé észrevehetőek 

Mécs Anna Rutin című új kötetét Réz Anna és a szerző mutatta be az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon.

...

Lehet-e a zenetörténet közérthető? – Fazekas Gergely az Őszi Margón

Fazekas Gergely Négynegyed című könyvének bemutatóján számos izgalmas anekdotával lettünk gazdagabbak.

...

„Bolaño szöveguniverzuma olyan, mint egy tükörszoba”

Bemutatták Roberto Bolaño A romantikus kutyák című verseskötetét az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon.

Mikor lesz ismét jó sok Krasznahorkai-kötet a könyvesboltokban?

Mikor lesz ismét jó sok Krasznahorkai-kötet a könyvesboltokban?

Olvasnál Krasznahorkait, de nem találsz több kötetet a könyvesboltokban? Mutatjuk, milyen opcióid vannak.

Szerzőink

Chilembu Krisztina
Chilembu Krisztina

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Borbély Zsuzsa
Borbély Zsuzsa

Az egyetem maga a Pokol - R. F. Kuang új filozófiai horrorja

Olvass!
...

Te mennyit fizetnél az anyád szabadságáért? Olvass bele Édouard Louis új regényébe!

A pénz nem boldogít, de szabaddá és függetlenné tesz. Főleg, ha egy alkoholista férj elől menekülsz. Olvass bele!

...

Zilahi Anna és a Gyengédség: „hogyan legyen nő az, / aki nem lehet férfi?”

Mit jelent az érzékenység és az intimitás a mai világban? Olvass bele!

...

A szerelem és a hit, ami erősebb nálunk: Olvass bele Szabó T. Anna új novelláskötetébe!

A főszereplők a hirtelen feltörő vagy éppen élethosszig tartó szenvedélyek.

...

Székely Kriszta: Az olvasás megváltoztatta az életemet

...

Czakó Zsófia és Gerlóczy Márton a szülővé válásról és az írásról: Hetente egy órát bírok a Fikcióból [Ezt senki nem mondta!]

...

Kiss Viki: Több barátot is szereztem a BookTok-közösségnek hála