Agatha Christie a krimi királynője volt, de magát csak egy iparosnak tartotta

Agatha Christie a krimi királynője volt, de magát csak egy iparosnak tartotta

A legerősebb karakter, akit Agatha Christie valaha kitalált, éppenséggel maga Agatha Christie volt, állítják sokan. De ki volt ez a műfajteremtő szerző, akinek hiába adták el kétmilliárd példányban a könyveit, életében mégis inkább háztartásbeliként határozta meg magát? Lucy Worsley nagyszabású Agatha Christie-életrajza ennek a titoknak ered a nyomába, és aprólékosan megvizsgálja, hogyan lett a viktoriánus kor szülöttjéből a huszadik századi krimiirodalom sztárja.

Ruff Orsolya | 2023. május 03. |
Lucy Worsley
Agatha Christie - Egy sejtelmes nő
Ford.: Sipos Katalin, Helikon, 2023, 586 oldal
-

Agatha Christie nemcsak egy író volt, hanem a huszadik század egyik legerősebb szerzői brandje is. Egy műfajteremtő író, aki amellett, hogy népszerűvé tett egy zsánert, munkájával saját egzisztenciát teremtett, ami a korban egyáltalán nem volt magától értetődő, ezzel pedig

nőként sokaknak példát mutatott.

Agatha Christie könyveit az adaptációknak köszönhetően mindig átlengi egyfajta megfoghatatlan békebeliség, pedig megjelenésük idején nagyon is kortárs műveknek számítottak. Ez csak az egyik alapvetése Lucy Worsley nagyszabású Christie-életrajzának, nem csoda, ha a brit történész azt állítja, hogy Agatha Christie csavaros krimijei történeti forrásmunkának is kiválóak.

Worsley neve azoknak csenghet ismerősnek, akik figyelemmel követték Az Austen-projekt című podcast-sorozatunkat, mivel többször hivatkoztunk Jane Austen at Home című munkájára, de a történész írt már könyvet Viktória királynőről, az „angol gyilkosság művészetéről”, vagy épp a György-korabeli udvaroncokról. Számos ismeretterjesztő film és tévéműsor résztvevője, és ez a könnyed, jól követhető, szórakoztató stílus tetten érhető a könyveiben is. A könnyedség ugyanakkor nem jelenti azt, hogy felszínes lenne, számos elsődleges forrást használt itt is (leveleket, naplóbejegyzéseket stb.), és persze ott vannak a legújabb történeti munkák vagy épp a korabeli sajtóanyagok (a kötet végén a felhasznált irodalom, források, jegyzetek listája majdnem hatvan oldalt tesz ki).

Agatha Christie-ről könyvet írni egyszerre hálás és hálátlan feladat: hálás, mivel nem nagyon kell bemutatni, életében mindenki legalább egyszer elolvasott egy Christie-krimit, vagy látott/olvasott olyan filmet/könyvet, amit ő inspirált (friss példáért nem kell messzire, ott van a váratlan sikert aratott Tőrbe ejtve című film, amiben pontról pontra kimutatható a Christie-hatás). Ráadásul az íróról – akiről a közkeletű vélekedés azt tartotta, hogy több pénzt keresett gyilkosságokkal, mint Lucrezia Borgia – már számos könyv jelent meg, és Életem címmel ő maga is írt memoárt. De valószínűleg ez a jólismertség adja a feladat nehézségét is, hiszen a rengeteg narratív réteg alól, amit a korabeli beszámolók, a legkülönbözőbb, gyakran egymásnak is ellentmondó legendák adnak ki, nem is olyan egyszerű kihámozni az igazságot. Ebből a legendagyártásból ráadásul maga az író sem vonta ki magát. Worsley így aztán azokkal ért egyet, akik szerint

a legerősebb karakter, akit Agatha Christie valaha kitalált, az éppen Agatha Christie volt.

A kötet pedig ennek kíván utána menni, és aprólékosan megvizsgálni, hogyan lett a viktoriánus kor szülöttjéből a huszadik század műfajteremtő gigasztárja.

A legérdekesebb az egészben, hogy a fenti folyamat egyáltalán nem volt magától értetődő, sőt mi több, Agatha Christie még a sikerei csúcsán is nehezen állította azt magáról, hogy író lenne (a hivatalos iratokba például a foglalkozás rubrikába azt írta, hogy háztartásbeli). Megnyilatkozásaiban inkább egyfajta iparos munkának tartotta az írást, aminek ellentmond, hogy közben pedig szenvedélyesen űzte, és nem is igazán tekintette a szó szoros értelmében vett munkának. Az ismerősei közül többen is állították, hogy soha nem látták írni, aminek talán az volt a legfőbb oka, hogy közben ugyanilyen szenvedélyesen élte az életét is („Az írást mindig szemérmesen végezte, minden mellett, amiről azt állította, hogy az élet fő dolgai: a bevásárlás, az étkezés és a pihenés mellett.”).

Agatha Christie rajongott a régészetért, és ez meg is látszik a regényein
Agatha Christie rajongott a régészetért, és ez meg is látszik a regényein

Pár napon belül már a hazai mozik is vetítik a legújabb Agatha Christie-feldolgozást, a Halál a Nílusont. A regény megírásakor a szerzőt nagyban megihlették azok az egyiptomi utak és ásatások, amelyekre régész férjét kísérte el annak idején.

Tovább olvasok

Az első világháborúban vált igazán íróvá, és ma már irodalomtörténeti érdekesség, hogy első könyvét (A titokzatos stylesi eset) hat kiadó dobta vissza. Amikor végre valakinek megtetszett annyira, hogy ki is adja, szerencsétlenségére egy rendkívül előnytelen szerződéssel kínálta meg az elsőkönyves írót, így az első regénye olyan kevés pénzt hozott a konyhára (neki és nem a kiadójának), hogy Agatha Christie komolyan fontolgatta: nem ír többet. Érdekes végigkövetni azt az evolúciót, hogyan válik a tapasztalatlan és jóhiszemű elsőkönyvesből egyre magabiztosabb, tudatosabb, adott esetben követelőzőbb írósztárrá. Egy idő után annyi pénzt keresett, hogy nem is igen bírta (vagy akarta) nyomon követni, ami aztán alaposan megbosszulta magát, amikor az amerikai adóhatóság bejelentkezett nála, és egy hosszú évekig tartó jogi huzavona vette kezdetét.

A kötet kronologikusan végigmegy az egész életúton és az egyre szaporodó krimik során, ami még önmagában nem lenne akkora szó, viszont közben rámutat arra is, hogy

ezek a könyvek hogyan tükrözték a korabeli brit felfogást,

milyen modern, forradalmi, vagy ma már inkább avíttnak és minimum szalonképtelennek számító nézetek jelennek meg bennük. Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Agatha Christie mindig kortárs könyveket írt, és Worsley szerint csak a kilencvenes meg a kétezres évek elején készült tévésorozatok miatt gondoljuk úgy, hogy ezek egy közelebbről meg nem határozott huszadik század eleji időpontban játszódnak. Hogy mennyire kapcsolódott a saját korához, azt jól mutatja az alábbi eset: a második világháború idején jelent meg az N vagy M című kémtörténete, amelyben szerepelt egy Bletchley őrnagy nevű alak. A brit hírszerzés eléggé ideges lett, mert a szervezetnél tudták, hogy az egyik kódfejtőjük Agatha Christie ismerőse, és attól tartottak, hogy beszélt neki Bletchley Parkról, ahol a németek kódolt üzeneteinek a megfejtése zajlott. Végül kiderült, hogy semmi ilyesmiről nem volt szó: az írónak egyszer sokat kellett várakoznia egy Bletchley nevű állomáson, és utólag azt gondolta, hogy ez jó név lesz egy unalmas szereplőnek.

Mégis mitől akkora szám még mindig Agatha Christie?

Agatha Christie minden idők egyik legkelendőbb írója, de vajon mi lehet a sikerének a titka? A BookRiot ezt próbálta megfejteni.

Tovább olvasok

A könyvben rengeteg ilyen apró műhelytitok szerepel: Worsley például Christie-trükköknek nevezi azokat az írói fogásokat, amelyeket Agatha Christie honosított meg a krimiirodalomban, és amelyek annyira jellegzetessé tették a történeteit (csak egy példa: ma már minimum gyanús, ha egy krimiben két ember feltűnően utálja egymást – Christie óta tudjuk, hogy az esetek többségében ők bizony egymás titkos szövetségesei lehetnek). Krimijei visszatérő mozzanata, amikor a történet végén az összes szereplő összegyűlik a szalonban, ahol lehull a lepel a valódi elkövetőről – ez viszont eredetileg nem Christie ötlete volt, hanem a kiadójáé. Christie ugyanakkor úttörő volt abban is, ahogyan a nőket ábrázolta a regényeiben (nem csoda, ha sokan magukra ismertek a szereplőiben és elkötelezett olvasókká váltak), ahogyan a szolgákat és az arisztokratákat ábrázolta (utóbbiak gyakran tűntek fel nevetséges színben, az alkalmazottak viszont éles szemű megfigyelőként jelentek meg a történeteiben). Nyomozóinak is olyan figurákat választott (egy külföldi magánnyomozót és egy vénkisasszonyt), akik a láthatatlanságukat az előnyükre fordították. (Ugyanezt a trükköt alkalmazza Richard Osman is, aki a krimijeiben nyugdíjas nyomozókat szerepeltet – interjúnkban is azt mondta, szereplői igazi szuperereje az, hogy „az emberek alábecsülik, ártalmatlannak gondolják őket”).

Ez a láthatatlanság amúgy kicsit Agatha Christie-re is jellemző volt, a könyvben több olyan eset leírása is szerepel, amikor egyszerűen nem gondolták róla, hogy ő lenne a híres író – 1958-ban az ünneplésére rendezett bulira például az ajtónállók elsőre be sem engedték. Christie ugyanakkor a kéretlen sajtófigyelmet sem viselte jól, amire a legjobb példa a hírhedt eltűnési eset 1926-ban, amiről sokan azt gondolták, hogy megrendezett volt, és biztosan így akart bosszult állni a hűtlen férjén. Worsley ezzel szemben azt állítja, hogy Agatha Christie-nek nagy valószínűséggel idegösszeomlása volt, miután az anyja meghalt, a házassága pedig romokban hevert. Úgy fejti fel annak a tizenhárom napnak a történetét, mint egy nyomozó, és arra a következtetésre jut, hogy a traumatizált Christie disszociatív fugás állapotba került, és ez magyarázhatja az amnéziás periódusait azokban a napokban.

Worsley munkájának nagy erénye, hogy

nem akar rózsaszín képet festeni az íróról:

a könyvből az derül ki, hogy a magánéletben Christie sokszor például eléggé elhanyagolta a lányát (akit viszont kétségkívül nagyon szeretett), és habár történetei a mai napig kiállták az idő próbáját (köszönhetően nem utolsósorban a nyelvezetnek, ami nem lett avítt és jól fordítható), viszont az abban megjelenő nézetek ma már sok esetben riasztóak – ide sorolta Worsley az antiszemitizmust, amit szerinte Christie élete végéig nem vetkőzött le teljesen.

Megpróbálták rekonstruálni Agatha Christie eltűnésének történetét

Talán soha senki sem fogja tudni, mi is történt pontosan, amikor Agatha Christie 11 napra eltűnt 1926 decemberében. Most viszont a bestsellerszerző, Marie Benedict megpróbálta rekonstruálni az eseményeket.

Tovább olvasok

Christie életműve egyébként az utóbbi időben amiatt került megint a fókuszba, mert az új kiadásokban bizonyos írók bizonyos könyveiből kihúzták vagy átírták a rasszistának vagy szexistának tartott részeket. (Erről ITT írtunk bővebben.) A legismertebb példa az életműből talán a Tíz kicsi néger, viszont tudni kell, hogy Amerikában már kezdettől fogva Mert többen nincsenek címmel adták ki ezt a könyvet. Worsley szerint Christie egyes mondatai ma sokaknak okozhatnak fájdalmat, de szerinte ennek részben az az oka, hogy „az emberek úgy tekintik a műveit, mintha időtlenek volnának”. Történetei olvasmányossága szerinte elfedi előlünk a nyilvánvalót, ami nem más, minthogy

„Agatha minden történetére hatással volt az ő társadalmi hovatartozása, és a megírás ideje”.

Habár utólag ez az illuzórikus békebeliség könnyen tűnhet porosságnak, Christie a maga idejében nagyon is érdeklődött a modern dolgok és találmányok iránt (a legújabb Remingtonon dolgozott, rajongott az autókért, sebességmániás volt), könyveiben pedig folyamatosan meg is jelenítette azokat a változásokat, amelyek a társadalmi átalakulások hoztak magukkal, beleértve a középosztály életszínvonalának a hanyatlását, az elbizonytalanodást, a fogódzók keresését. Habár idősebb kori képein egy fura néninek tűnik, Agatha Christie képes volt arra, hogy folyamatosan kitalálja saját magát – színpadi szerzőként a legnagyobb sikereit például akkor aratta, amikor már a hatvanas éveit taposta. Népszerűségére jellemző, hogy Az egérfogó az anyakirályné kérésére született, aki egy új Agatha Christie-darabot kért a születésnapjára. A színdarabot 1952 óta folyamatosan játszották, és csak a koronavírus-járvány tudta megakasztani ezt a sikerszériát. Így is ez lett minden idők leghosszabb ideig játszott darabja, 2022 novemberéig 28.915 alkalommal adták elő.

Lucy Worsley könyve nem keretezi újra az Agatha Christie-ről alkotott képet, de rengeteget finomít, árnyal rajta. Olvasmányos, lendületes, informatív non-fiction, amit érdemes időről időre fellapozni egy-egy Agatha Christie-krimi elolvasása után vagy közben.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Agatha Christie regényeit is átdolgozzák a potenciálisan sértő megjegyzések miatt

Poirot és Miss Marple rejtélyeinek egyes részeit átszerkesztették a legutóbbi HarperCollins-kiadásokban, írja a Guardian.

...
Hírek

Rotterdamban mutatják be az avantgárd Agatha Christie-adaptációt

A rangos Rotterdami Filmfesztiválon lesz A titokzatos stylesi eset nemzetközi bemutatója. A Lichter Péter által rendezett és Kránicz Bence forgatókönyvéből készült egész estés avantgárd krimi állami támogatás nélkül, több mint száz némafilm képi anyagának felhasználásával jött létre – írta a filmhu.

...
Könyves Advent

Agatha Christie híres eltűnését gondolja újra egy regény

Az Agatha Christie-affér  öbb idősíkon játszódó, fordulatos regény tragikus szerelmesekről, szívfájdalomról, bosszúról és gyilkosságról. Emellett pedig lenyűgözően képzeli el újra a huszadik század egyik legtöbbet vitatott megoldatlan rejtélyét. Olvass bele!

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

Hírek
...
Így döntöttek ők

Nyáry Krisztián: Eszeveszett szerelem változtatta meg az életét

...
Hírek

Salman Rushdie ezt az álmot látta két nappal a merénylete előtt

...
Szórakozás

Így énekel Timothée Chalamet az új Dylan-életrajzi filmben (videó)

...
Zöld

5 könyv, amit olvass el, ha mindig ugyanúgy végződnek a párkapcsolataid

...
Hírek

Sophie Kinsella a rák egyik legagresszívabb formájával küzd

...
Gyerekirodalom

Tarolt az apa a TikTokon, aki telefon helyett könyvet adott a gyereke kezébe

...
Gyerekirodalom

Hogyan lehet elmagyarázni egy gyereknek, hogy mi a háború?

...
Nagy

5 dolog, amit nem tudtál a Száz év magányról

...
Szórakozás

Neil Gaiman: Vége a sorozatok aranykorának

...

Ezt senki nem mondta – Szabó T. Anna és Dragomán György: Azt terveztük, hogy szabad gyerekeket fogunk nevelni

...

Kemény Lili: Az életemet nem különösebben tartom érdekesnek

...

Ezt senki nem mondta – Dr. Benkovics Júlia: Mi történik a nőgyógyásszal, amikor terhes lesz?

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Miért hasonlítanak a roma mesék a kortárs versekre?

Hogyan mozgatnak meg egy kortárs költőt a roma mesék? Miben fedez fel hasonlóságot az archaikus történetek és generációja meghatározó irodalmi témái között? És miképpen válik a mesékből költészet? Veszprémi Szilveszter cikkében a Vijjogók munkacímű verseskötetéről mesél.

...
Nagy

Mit szeretnek az emberek a kihalt Balatonban? Ebből az albumból megtudod

Bartha Dorka kötete a Balaton-part eltűnőben lévő épített örökségét és múlhatatlanságát mutatja meg. A történész-újságíró szerzővel egy nyikorgós Csepel bringáról, fotózásról, történetek utáni kutatásról, illetve a déli part felfedezetlen értékeiről beszélgettünk.

...
Nagy

Milyen apa volt Hemingway?

A Nobel-díjas Ernest Hemingwaynek Papa volt a beceneve. De vajon hogy osztotta be az idejét, ha az írás és az apai teendők között kellett választania?

...
Nagy

Orsós Julianna: Mariella Mehr erőt kovácsolt a szenvedéséből [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Orsós Julianna Mariella Mehr regényét választotta.

...
Kritika

„A rendszerek változnak, a cigánypolitikájuk nem” – Zsigó Jenő a Tények és tanúk sorozatban

Zsigó Jenő a magyarországi cigány mozgalom egyik legkiemelkedőbb alakjaként évtizedeken át dolgozott a hazai közéletben. Életinterjú-kötetén keresztül egy elkötelezett, soha meg nem alkuvó ember munkásságát ismerjük meg.

...
Nagy

Ayhan Gökhan: A fal című regényben a kívülállóság markánsan képviselteti magát [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Ayhan Gökhan Marlen Haushofer egyik regényéről írt.