Október 9-én jelentette be a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, hogy idén Krasznahorkai László nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A 71 éves szerző a második Nobel-díjas magyar író, Kertész Imrét 2002-ben díjazták.
A díj után
A friss Nobel-díjas író először a Svéd Nemzeti Rádiónak reagált a győzelemre:
„Nagyon boldog vagyok. Nyugodt és ideges egyszerre. Tudja, ez életem első napja, amikor Nobel-díjat nyertem.”
Másnap Krasznahorkai az olvasóknak is köszönetet mondott: „Ez több mint katasztrófa!” – idézte fel Samuel Beckett mondatát, aki állítólag a „what a catastrophe” kijelentéssel reagált, amikor megkapta a Nobel-díjat. Hozzátette ugyanakkor, hogy természetesen nagyon boldog és büszke, hogy ilyen nagyszerű írók sorában lehet a neve, és örül, hogy használhatja a magyar nyelvet.
Krasznahorkai László elénk teszi az elsötétedő világ természetét – portrénk a szerzőről
Egy másik Facebook-posztban pedig reagált arra, hogy itthon is milyen lelkesen és örömmel ünnepelték az elismerését: „Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt.”
A Nobel díjjal járó pénzjutalom 11 millió svéd korona, ami kb. 383 millió forintnak felel meg.
Krasznahorkai a nemzetközi sajtóban
Sorra érkeztek a gratulációk a pályatársaktól, politikusoktól, közéleti személyiségektől. Gratulált Orbán Viktor miniszterelnök, Vitályos Eszter kormányszóvivő, Magyar Péter, Karácsony Gergely is. Instagram-posztban köszöntötte a szerzőt barátja, Patti Smith is, aki a Herscht 07769 (itt írtunk róla) New York-i bemutatóján nemrég gitározott és fel is olvasott az angol fordításból.
Krasznahorkai László a nemzetközi lapok címlapjaira került: végtelenül hosszú mondatait, abszurditását, groteszk humorát dicsérték. A New York Times rácsodálkozott az író groteszk humorára, és az író nevének helyes kiejtését is elmagyarázta az olvasóknak.
A The Guardian szerint „a gyakran posztmodernként jellemzett Krasznahorkai hosszú, kanyargós mondatairól (a Sátántangó 12 fejezete egy-egy bekezdésből áll) és olyan könyörtelen intenzitásáról ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlították”.
A Publishers Weekly megjegyezte, hogy az író stílusát hosszú, megszakítás nélküli gondolatmenetek jellemzik, amelyek gyakran
„egyetlen mondatban jelennek meg, amely oldalakon át folytatódik, és mint a kristályon áthaladó fény, egyre több jelentést és utalást gyűjt össze”.
Az A4-es lap
A nagy ünneplésnek azonban egy kicsit kedvét szegte, amikor a világ egyik legnagyobb könyves eseményén, a Frankfurti Könyvvásáron a magyar stand csak egy A4-es lappal emlékezett meg a fantasztikus sikerről. Pedig a fesztivál már a bejáratnál óriásplakáttal ünnepelte Krasznahorkai Lászlót, a német és spanyol standokon kitűzővel, képeslappal, digitális poszterekkel gratuláltak. Ehhez képest a Petőfi Literary Fund vezette magyar delegáció egy A4-es nyomtatványt rakott ki – a szerkesztőségünkhöz eljutott helyszíni beszámolók szerint azt is utólag.
Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezetője, frissen kinevezett kulturális nemzetépítésért felelős miniszterelnöki biztos néhány napra rá egy posztban reagált a jelenségre, noha mi már a frankfurti könyvvásárról szóló cikkünk írásakor kerestük az ügynökséget. „Krasznahorkai nem azért kapott Nobel-díjat, hogy kivetítsék az arcát egy ledfalra. Hanem azért, mert könyveket írt. Jó és fajsúlyos könyveket” – írta ki egyebek mellett a közösségi oldalára.
Eleinte Krasznahorkai szülővárosában, Gyulán sem fektettek sok energiát abba, hogy üdvözöljék az író sikereit: a könyvtár és a könyvesbolt sem plakátolta ki az irodalmi Nobel-díj hírét. A város azonban most már egy egyhetes programsorozattal ünnepli az írót többek között faültetéssel, felolvasással és még számos programmal.
És meglepő módon gratuláltak a budapesti Dankó utcában, a Partizán december 2-án 10 órás adást szentelt az elmúlt 35 év magyar irodalmának a Nobel-díj kapcsán, Bécsben pedig 30 órás, megszakítás nélküli felolvasással ünnepeltek.
A Nobel-díj átadójának napján, december 10-én elstartol a NobelMobil Budapesten: reggel 6 órától másnap reggel 6 óráig egy platós teherautó járja majd Budapest utcáit, és megszólal felvételről Krasznahorkai László saját felolvasásában a Mindig Homérosznak és a Háborús architektúrák szövege.
Elfogyott könyvek, új megjelenések
A Nobel-díj kihirdetése után a szerző könyveit az olvasók gyorsan elkapkodták, a Magvető szerint
kb. 3/4 évnyi Krasznahorkai-kötetet vásároltak pár nap alatt, és az előző félév mennyiségének hatszorosa fogyott e-könyvekből.
Október 22-én jelent meg a Sátántangó puhatáblás kiadása, és november 11-én pedig a szerző új kötete, A magyar nemzet biztonsága, amely a lepkék életét és egy különös barátság alakulását dolgozza fel (a regény bemutatójáról mi is beszámoltunk).
A nagy érdeklődés az eladásokon is látszik: a Líra Könyv boltjaiban októberben a 10 legtöbbet vásárolt könyvből 9 Krasznahorkai László műve, novemberben pedig a top 10-be csak Spiró György és Szabó T. Anna fért fel a Nobel-díjas szerző mellé. Ám az is igaz, hogy még messze vagyunk attól, hogy Krasznahorkait széles körben olvassák a magyarok. A Publicus Intézet a Népszava megrendelésére készített reprezentatív felmérése szerint a válaszadók 95 százaléka eddig egyetlen könyvet sem olvasott a szerzőtől.
Továbbá arról is írtunk, hogy december környékén megjelenik ukránul a Komora Kiadónál Az ellenállás melankóliája, és külön kötetben is olvasható lesz Krasznahorkai december 7-én, a Svéd Királyi Akadémia ünnepi ülésén elmondott beszéde. És újra kiadták a 2013-as Megy a világ című könyvet (a kötetről itt írtunk kritikát), a szerző ebből olvasott fel részletet november 20-án a budapesti Svéd Nagykövetség Nobel-estjén, ahol Karikó Katalin orvosi élettani Nobel-díjas kutatóbiológussal először találkozott, és közös fotó is készült róluk.
A hazai olvasók az elmúlt két hónapban a Nobel-díjas szerzővel nem nagyon találkozhattak. A legszerencsésebbek a szentendreiek voltak, hiszen november elején villámlátogatást tett a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban. Ide a Svéd Királyi Közszolgálati Televízió (SVT) stábja is elkísérte, amely portréfilmet készített róla, ez pedig a napokban meg is jelent.
A hazáról
A félórás videóban többek között a Sátántangó karaktereiről, az író más regényeiről és Magyarország politikai helyzetéről is szó esik. A kérdésre, hogy hogyan jellemezné a Magyarországgal való viszonyát, az író így válaszolt: „Nem az édesanyámról beszélek, csak előre bocsátom. Az anyám iszik, ilyenkor elveszti a szépségét. Az anyám, ha iszik, verekszik, megver minket, gyerekeket. Az anyám nem főz, ha iszik, és az anyám folyamatosan leépül. Nekem kell főznöm a kishúgomra, és mégis szeretem. És a kérdés, hogy miért? A válasz, mert az anyám. Ennyit a hazáról.”
Hozzátette azt is: „Ez az ország eljátszotta azt a lehetőséget 1990-től kezdve 2025-ig, hogy egy olyan országot tudjon fölépíteni, amelyben az emberek a körülményekhez képest viszonylag jól megvannak. (...) Nemcsak a politika, hanem az alattvalók is.
Közösen játszottuk el a lehetőségét egy olyan országnak, amire megvolt az esélyünk ‘90-ben.”
Nyitókép: Valuska Gábor