Bánhidi Lilla A töltőm ott maradt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a nyolcadik rész. A korábbiakat itt olvashatjátok: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész.
Bánhidi Lilla: Meglepetés
Szétnéz, látja-e valaki, az asztal alatt előveszi a telefonját, rápillant. Takarítok, világít a képernyőn a barátnője válasza. Visszaír. Ilyenkor, kérdi, még csak délután van. Még egyszer átnézi a reggel elkészített céges árajánlatot és elküldi a partnernek.
Takarít, ismétli magában. Sose szokott napközben takarítani. Amíg együtt éltek Budapesten, egyedül az idegesítette a lányban, hogy este kilenckor elkezdett felmosni és pakolászni. A poroló szárát mindig nekiütötte a sarokban álló vázáknak,
még most is reflexből behúzza a nyakát, ha eszébe jut a hangos csörömpölés.
Automatikus válasz érkezik a cég partnerétől, szabadságon vagyok, sürgős esetben keresse a kollégáim. Bezárja a levelezést. Annyira nem sürgős. Hangos nevetést hall, egyből odafordítja a tekintetét, páran a szállítási részlegről szünetet tartanak. A lengyel kolléganőjével összenéznek, pár pillanatig bámulják egymást, aztán visszafordul. Eszébe jut, hogy legutóbb, amikor otthon volt, a barátnője korán reggel mosogatott, azt is furcsának találta. Biztos az ő szokásai is megváltoztak, gondolja, csak magán nem veszi észre. Nézi a monitoron a háttérképét, a barátnője fut a tengerpart homokjában. Másfélék lesznek az estéik, ha végre újból együtt élnek majd, gondolja.
Felszisszen. Hasogat a feje. Három napja fejezték be a munkát a kollégája házánál. Elkészült a tetőszerkezet és a bajor szokások szerint megünnepelték. Sosem volt korábban Hebauf nevű ünnepen. Színes szalagokat tettek a tetőre és egy feldíszített koszorút. Ő is felment. Szédült kicsit, de nem akart nemet mondani. Thomas apja tartotta az ilyenkor szokásos beszédet. Aztán volt lehetősége haverkodni a többiekkel, Augustinert ittak.
Ő is magába erőltetett párat.
Ránéz az asztali naptárra. Egyetlen bejegyzés van a mai naphoz. Kockás inget venni a céges partira. Szerdára két meetinget, konditermet és bevásárlást írt. Mangós sampon, felkiáltójel. Jó lesz újra érezni a barátnője haján. Péntekre egy szerződés véglegesítését jegyzete fel, a kondit és azt, hogy mikor kell a buszhoz mennie. Már csak három nap és itt lesz a lány. Elmosta az asztali grillt, az ágyneműt a mosásba dobta, letörölte az apró szőrdarabokat a mosdókagyló pereméról. Végre találkoznak.
Tegnap még rossz érzése volt, amiért nem ment haza legutóbb, de megnyugtatta magát. Ha ő beilleszkedik, a lánynak is könnyebb dolga lesz, amikor kiköltözik ide.
Jössz te is vagy maradsz még, áll az asztala mellé a román kollégája. Megyek, mondja, és a kabátjáért nyúl. Eszébe jut, hogy meglephetné a barátnőjét, engesztelésképpen. Kikeresi Messengeren a receptet, amit Thomas anyja küldött át a házavató után. Bajor sertéssült, krumpligombóc és káposzta. Nem tudott jobb témát találni, bajor ételekről kérdezgette a kollégája anyját az ünnepségen. De most pont jól jön. Inkább bevásárol ma, inget később is vehet.
A REWE-be megy. A Lidl közelebb van, de ott sok a magyar és zárás előtt mindig elfogy a perec. Gumicsizmás alak előzi meg a bejáratnál. Hátrafordul, beszél hozzá valamit, kedvesen, erős dialektben.
Nem érti, de visszamosolyog.
Bőrös marhahús, répa, hagyma, zeller. Velős csont is kell az eredeti recept szerint, de azt írta Thomas anyja, hogy az kihagyható. Kihagyja. Örül, ha a többivel boldogul. Az egész főzést kihagyhatná, de tegnap kapott egy céges köremailt, a következő vasárnap sportnap lesz, csatlakoznak egy világkampányhoz, pénzgyűjtés, jótékonyság, együtt fut minden dolgozó. A részvétel nem kérdés, csak a távot kell megírni, ki mennyit vállal. Megint nem tud hazamenni.
Két csomag répát vesz, hátha pucolás után kevés lenne.
Grüszdi, köszön rá a szomszédja, egy idősebb férfi. Visszaint.
A hús bőrös részét bevagdossuk, azokból lesznek később a szeletek. Befűszerezzük, gerne schon am Vortag ‒ na, tessék, gondolja, előző nap kell csinálni, jó, hogy ma jött vásárolni.
Pár hetet már kibírtak külön. Kibírják még egyszer. Nem tehet mást. A sportnap, persze nincs kimondva, de ha hosszútávon tervez, kötelező. Ha jól teljesít, hozzájárul a megítéléséhez. Tíz kilométert fog vállalni. Itt mindenki sportol, ha valaki sportos, az majdnem olyan, mintha tudná a dialektet.
Krumpligombóc tészta, kruton, vaj, zsemlemorzsa. Bonyolultnak tűnik, inkább kész knődliket vesz, azt nem tudja elrontani, csak főzni kell. Három nap. Végig együtt lesznek.
Eszébe jut a mangós sampon, megkeresi. Betesz egy doboz óvszert is a kosárba és egy új borotvát. Minden legyen tökéletes, mire a barátnője megérkezik.
Káposzta, kömény, fehér borecet és sör.
Két hónap múlva tud kivenni szabadságot, addig kell kihúzni. Akkor egy hetet együtt lehetnek majd. Ha a barátnője azt kéri, hazamegy arra a hétre. Ha utazni szeretne, utaznak.
Egy evőkanál cukrot vajon karamellizálunk és megfuttatjuk rajta a káposztát. Kétszer is elolvassa, de nem érti. Bedobálja a maradékot a listáról a kosárba. Ha együtt élnek majd újra, hamarosan, úgyis minden hét az övék lesz.
Beáll a sorba a pénztárnál. A szalagra pakol, rádobja a REWE magazinját, a barátnője szereti lapozgatni. Az óvszeren gondolkodik. Talán vissza kellene tenni.
Sok kérdést megoldana.
Kártyával, kérdi a pénztáros. Bólint és gyorsan bepakol. Hazafelé többször is elképzeli, hogy fog kinézni a káposzta a karamellizált cukros vajon. Otthon kipakolja a zöldségeket, a húst elöl hagyja, a borotvát a fürdőbe viszi, az óvszert a fehérneműs fiókba teszi. Kömény, só, bors. Elfelejtette, mit kell csinálni. Előveszi a telefont, nem működik, a határ közelében nem találja a térerőt. Újraindítja. Két nem fogadott hívás. A barátnője volt. Üzenet. Szintén tőle. Megnyitja. Nem megyek. Belefáradtam. Este beszéljünk, jó?
