Bánhidi Lilla: Kétezer-négyszáznyolcvan nap

Bánhidi Lilla: Kétezer-négyszáznyolcvan nap

Bánhidi Lilla a Sorsod Borsod című regényével 2023-ban a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. A töltőm ott maradt címmel mostantól egy éven át ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez az első rész.

Bánhidi Lilla | 2024. március 16. |

Szerda este. Végre úton van megint. Mellette huszonéves lány, bámulja a telefont. Ő a folyosó felőli oldalon, a lány az ablakhoz húzódik, nincsenek egymáshoz zavaróan közel. A hátsó kerekek felett ülnek, ott erősebben ráz a busz. Felhajtja a lábtartót, kinyújtja a térdét. Szorítja a cipő, jó lenne levenni, de ilyenkor még senki sem szokta, csak a linzi pihenő után. Olyankor ér véget a második film, a sofőr lekapcsolja az utastéri lámpát, és mindenki kényelmes alvópózt keres.

Jemand liebt dich! Fahr vorsichtig. Már másodszor látja a feliratot az autópálya fölött, új kampány lehet, biztos a külföldiek miatt. Valaki szeret, vezess óvatosan. Liebt dich. Vorsichtig. Rövid rezgés a zsebében, előveszi a telefont. Tamás az, azt kérdi, merre jár. Elhagytuk Sankt Pöltent válaszolja. Akkor még öt óra, írja a férfi. Állítottam ébresztőt, ott parkolok majd a Total kúton a shop mellett, mint legutóbb.

Jó lenne, ha tudna aludni egy keveset. A hét első felében késő estig dolgozott, hogy el tudjon jönni,

holnaptól ki akarja kapcsolni a telefont.

Három és fél napig nem akar se telefonálni, se emailezni, se csetelni. Három és fél nap. A vasárnap esti busszal indulnia kell haza, az utolsó napot nem számolja teljesnek. Vasárnapra nem terveznek hosszabb programot, mindent letudnak addig, termálfürdő, mozi, kirándulás. Bámészkodás a plázában, reggeli a kedvenc kávézójukban. Az első napsugarak arany színűre festik az ablak melletti asztalokat. Előttük pereces szendvics, kávé, nézik az utcán elhaladó embereket. Nyúlnak a percek, mint egy ráérős áprilisi vasárnap az újlipóti lakásuk teraszán.

Az én házam, az én szabályaim az én kávém, hallatszik a sofőr fölé függesztett tévéből. Valaki lecsap egy bögrét egy asztalra, így kezdődik a film. Tőrbe ejtve, az első jelenetből felismeri. Nemrég látta, nem akarja újranézni.

Az úton mindig két filmet vetítenek, ez a második. Az első valami vígjáték volt, az sem érdekelte túlságosan. Ő a Délinél szállt fel, és már a lépcsőn érezte az izzadságszagot. Nem akart beljebb menni. Az első két sor üres volt, de azt a váltósofőrnek tartják fenn. A következő sorokban táskát, kabátot pakoltak az ülésekre, egy idős férfi pedig a lábát tette fel. Mindenki kerülte a szemkontaktust,

senki sem akarta, hogy az új felszálló épp mellé üljön le.  

A busz végében talált helyet. A huszonéves lány megszánta, elvette a hátizsákját az ülésről, az ablakhoz húzódott és feltette a fejhallgatót. 

Megnézi az időjárás-jelentést. Péntekre tizenegy, szombatra tizenhat fokot mondanak, felhős, napos. Megnyitja a jegyzeteit, a reggelit szombatról átírja péntekre. Szombatra beírja a kirándulást. Fontos, az alatt tudnak beszélgetni. Tízkor indulni kell, mert aznap este még ünnepelni is szeretne. Most volt Tamás születésnapja, előre babonából nem köszöntötte fel, a szombat meg belül van még a nyolc napon.

Lekanyarodnak a pályáról, öt perc pisiszünet, mondja a sofőr. Megállítja a filmet, a képernyőn kimerevedik egy futó alak, egyik lába sem éri épp a földet. Felkapcsolják a villanyt. Páran a hátsó ajtó felé indulnak. Ő marad.

Sütni kellene egy tortát, olyan ritkán ünnepelnek. Nem, az már nem fog beleférni. Talán Tamás névnapján.

Hátha hétvégére esik.

A sofőr megszámolja az utasokat, újraindítja a filmet, kigurulnak a parkolóból.

Szlovák busz előzi őket. Megismeri. Utánuk negyedórával szokott befutni a linzi megállóba. Ha megérkezik, ő gyorsan beáll a mosdóra várakozó sorba, még mielőtt a szlovák vendégmunkások beérnek a kútra. Visszaelőzik.

Jemand wartet auf dich. Újabb tábla a sávok felett. Valaki vár rád.

Valaki vár rám.

Még három óra. Pár hete a barátnője, a második gin tonic után kiszámolta, hogy egy távkapcsolatban élő pár mennyi időt tölt együtt, mennyit külön tíz év alatt. Hétvégenként másfél nappal számolva ‒ mert a vasárnap nem teljes ‒, ezen felül évente öt hét szabadság együtt plusz az ünnepek. Kétezer-négyszáznyolcvan nap. Külön.

Megingathatatlan tény, hogy megöltem Harlemet, kiabálja valaki a filmben. Odanéz. Premier plánban torzul a színész arca. A nevén gondolkodik, de nem jut eszébe. Ez már a vége, jegyzi meg magának, innen már megnézi.

Nem lehetne lehalkítani, nyögi valaki pár sorral előrébb, nem tudok aludni. Ő se tud. Majd Rosenheimban, gondolja, amikor végre összebújhatnak. Az összebújás külön programpont. Mindig figyel rá, hogy maradjon idő a háborítatlan pillanatokra,

ezekből töltekezhet, amikor újra egyedül lesz. 

A linzi megállóba érnek. Negyven perc pihenő, mondja a sofőr, kinyitják az ajtókat, hirtelen tör be az utastérbe a hideg éjszakai levegő, az előtte ülő férfi magára teríti a kabátját, susog az anyaga. Mellette a lány feláll, le akar szállni. Kiengedi. Ő is leszáll. Ugyanolyan busz tankol mellettük, mint az övék, még a felirat is ugyanaz, Budapest‒München München‒Budapest. Megnézi a rendszámot. Egyszer véletlenül a másik irányba tartó járatra szállt fel.

Hosszú sor áll a mosdókhoz, inkább a pulthoz megy, egy islert légyszi, mondja az eladónak, magyarul. Itt éjszaka mindig magyarok dolgoznak, nem erőlködik a gyenge némettudásával. A szlovák busz begurul. Kifizeti az islert, beáll a mosdóhoz a sorba. Kifelé meglátja a fiatal lányt, a többi utas mellett didereg az épület oldalában, kezében remeg a cigi. Mosolyog.   

Indulnak tovább. A határnál újból felkapcsolják a villanyt, szemébe éles fájdalom hasít, hunyorog. Magára teríti a kabátját. Német határőrök szállnak fel, ellenőrzik az igazolványokat.

Újraindítja a telefont. Ébren vagy, jön az üzenet. Igen, Salzburg után, még egy óra, és megérkezünk, válaszolja. Lejjebb veszi a kijelző fényét. Tíz perc és indulok érted. Lezárja a telefont.

Nem kellene izgulnia, csak pár nap telt el a legutóbbi találkozásuk óta.

Samerbergnél leszáll. Sötét autó áll az épület mellett.

Rutinosan ölel. Nem érez semmit, pedig szeretne. Csak a szagot. A férfi bőrének a szagát a parfüm alatt. Megszokom megint, gondolja.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Bánhidi Lilla: Hagytam teret a regénynek, hogy alakíthassa magát

Idén már kilencedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Bánhidi Lilla, a rövidlistára került Sorsod Borsod szerzője a regionális krimik sajátosságairól, illetve arról az érzésről mesél, amikor a regény viszi az íróját.

...
Hírek

Visky András nyerte a 2023-as Margó-díjat

Kitelepítés című regényével Visky András nyerte el idén a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat, amelyet a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár megnyitóján adtak át. Az első Margó x Erste #higgymagadban különdíjat Szűcs Ádám vihette haza.

...
Nagy

Ebből a tíz könyvből kerül ki 2023 Margó-díjasa!

Idén már kilencedik alkalommal kapja meg a legjobb első prózakötetes a Margó-díjat. A nevezettek köre mostanra tízre szűkült; a lista további sorsának alakulása a szakmai zsűri kezében van, a díjazott nevét az októberi Margón hirdetik ki. Mutatjuk a kiválasztott tízet!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Ebben az EU-s országban engedélyezhetik legközelebb az eutanáziát

Újabb ország parlamentjében nyújtottak be olyan törvényjavaslatot, mely az eutanáziát lehetővé tévő gyógyszer engedélyezésére vonatkozik. Könyveket ajánlunk a hír mellé.

...
Zöld

4 könyv azoknak, aki hátat fordítanának a magánynak

Az Egyesült Államokban élő 45 és 65 év közötti emberek jóval magányosabbnak, elszigeteltebbnek érzik magukat egy friss tanulmány szerint, mint európai társaik. 4 könyvet ajánlunk a jobb társas kapcsolatokért.

...
Zöld

Zöld kiadók: Mik azok a környezetbarát betűtípusok?

A világ egyik legnagyobb kiadója, a HarperCollins több ezer fát mentett meg azzal, hogy az utóbbi pár évben apró, zöld szemléletű változtatásokat vezettek be a könyvtervezés terén.

...
Nagy

Ayhan Gökhan: A fal című regényben a kívülállóság markánsan képviselteti magát [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Ayhan Gökhan Marlen Haushofer egyik regényéről írt.

Szerzőink

...
Valuska László

Kemény Lili: Az életemet nem különösebben tartom érdekesnek

...
Bánhidi Lilla

Bánhidi Lilla: Még másfél nap

...
Ott Anna

Szexualitás, vagina, szülés – Ott Anna könyvajánlója [Ezt senki nem mondta!]

A hét könyve
Kritika
Anyává válni egy korábbi világ darabokra törését is jelenti
...
Podcast

Kemény Lili: Az életemet nem különösebben tartom érdekesnek

A Könyves Magazin podcastjában Kemény Lili először beszél a Nem című önéletrajzi regényéről. Hallgassátok!

...

Ezt senki nem mondta – Dr. Benkovics Júlia: Mi történik a nőgyógyásszal, amikor terhes lesz?

...

Orvos-Tóth Noémi 16 országban kezdi nulláról, de hogyan?

...

Ne a borító alapján ítéld meg a könyvet! Podcastunkban mi megtesszük!