Disney: Hamupipőke

A Disney nemcsak a klasszikus meséket, hanem a kultúránkat is átírta

Százéves fennállása alatt az amerikai filmstúdió minden addiginál szélesebb körben népszerűvé tette a rajzfilmeket. Végigvettük, hogy a Disney hogyan dolgozta fel az eredeti meséket, hogyan alakult ki a hercegnő-sablon, és azt is, hogy miért problémásak ma már egyes szereplők, különösen cukiságba csomagolva.

Fotók: The Walt Disney Company

Kiss Imola | 2023. október 16. |

Walt és Roy Disney 1923. október 16-án alapította meg kis filmgyártó cégét Hollywoodban, akkor még Disney Brothers Studio néven (1986 -ban lett a neve The Walt Disney Company). Az azóta eltelt száz évben a stúdió nemcsak az animációs filmek területén vált megkerülhetetlenné, hanem az egész világon jelenlévő, rengeteg pénzt mozgató média- és szórakoztatóipari mamutvállalattá nőtte ki magát. A Disney 2016-ban első lett a Brand Finance független tanácsadó vállalat toplistáján, mely a legerősebb márkákat vizsgálta; 2022-ben kilencedik lett az Interbrand legjobb világmárkáinak listáján, 2023-ban pedig hatodik helyen állt a Fortune magazin listáján a világ legnagyrabecsültebb vállalatai között.

A sikerhez sokat hozzátett, hogy

a ‘90-es évektől kezdve a VHS kazetták, majd a DVD-k elterjedésével a gyerekek tulajdonképpen végtelenítve nézhették a kedvenc Disney-filmjeiket,

és ezeknek a különféle könyvváltozataival is elárasztották a piacot. Viselkedéskutatók, társadalomtudósok egész sora foglalkozik azzal, hogy ez a kitettség hogyan formálta nemcsak a nemi szerepekhez és a különböző etnikai csoportokhoz, hanem a barátságokhoz, a jó-rossz kérdéséhez, a munkához vagy épp a „bolondokhoz” való hozzáállásunkat. (Ez a BBC összeállítás számos ilyen kutatást sorol fel.)

A Disney-univerzumnak ezernyi része van a Disneyland vidámparkoktól kezdve a licenszelt figurás tárgyakon át az élőszereplős filmekig, nem beszélve a közelmúltban a felvásárolt Marvel- és Star Wars-franchise-okról ezeknek a kultúrára gyakorolt hatása külön-külön is cikket érdemelne, mi azonban most az irodalomhoz legközelebb eső, a ‘90-es évek végéig készült rajzfilmekre koncentrálunk. 

Lazán vett eredetik

Bár a tendencia már  jóval korábban, az irodalomban elkezdődött az olvasóbarátabbá finomított mesegyűjteményekkel, a 20. században kétségtelenül a Disney-nek volt a legnagyobb szerepe abban, hogy ma a mesékre elsősorban úgy gondolunk, mint amik gyerekeknek valók. A filmstúdió ugyanis a nép- és tündérmesék eredeti, gyakran sötét és félelmetes szereplőit, cselekményét nagyon leegyszerűsítette, átírta, és cuki, emberi tulajdonságokkal felruházott, aranyosan pillázó állatokkal tette könnyen fogyaszthatóvá ezt a módszert később el is nevezték médiakutatók „diznifikálásnak”. Walt Disney-t minden sztoriban érdekelték a drámai fordulatok, de azzal is pontosan tisztában volt, hogy minél kevésbé ijesztő a rajzfilm, minél több benne a humor, annál többen nézik meg, ő pedig elsősorban szórakoztatni akart.

-Disney: Bambi

Sokan a Disney-mesék által ismertek meg olyan történeteket, mint a Hófehérke, a Bambi vagy A kis hableány. A stúdió nem volt válogatós: egyaránt feldolgoztak klasszikus tündérmeséket Európa minden tájáról, ókori mitológiai történeteket, népszerű angolszász és európai szerzők regényeit a szépirodalomtól (Victor Hugo) a szórakoztató irodalomig (Tarzan-könyvek). A ‘90-es évek Disney-reneszánsza alatt elkezdtek nyitni a nyugati világon túlra is: az 1001 éjszaka meséiből merítő Aladdin 1992-ben debütált, a kínai balladán alapuló Mulan 1998-ban.

A Disney mindenhatósága miatt azonban a közönség jókora része egyáltalán nem is tudja, hogy az eredeti történetek sokszor jóval brutálisabbak voltak, és ritkán végződtek happy enddel.

Irodalomtudósok, folkloristák emiatt számos alkalommal vádolták a Disney-t azzal, hogy megfosztja a történeteket eredeti tanításuktól, mondanivalójuktól. Filmtörténészek és vizuáliskultúra-szakértők ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a mozgókép másfajta történetvezetést kívánt, mint egy szóban elmondott mese, és saját területén Walt Disney formabontó volt az új dramaturgiával.

Van azonban olyan rajzfilm is, Az Oroszlánkirály, amelynél a Disney sokak szerint nem egyszerűen inspirálódott egy történetből, hanem konkrétan plagizált és nem a Hamletre gondolnak. Az Oroszlánkirály „eredetijének” tartott japán mangát, A dzsungel uralkodóját Tezuka Oszamu jegyzi, az abból készült animét, a Kimba, a fehér oroszlánt az Egyesült Államokban is vetítették a ‘60-as évek végén.

-Disney: Az oroszlánkirály

Nemcsak Szimba és Kimba neve nagyon hasonló, de más karakterek, bizonyos történetszálak és jelenetek is, például amikor a fiatal oroszlánnak megjelenik az apja a felhőkben. Japán rajzfilmrajzolók levélben kérték a Disney-t, hogy ismerjék el, a stúdió Oszamu művét vette alapul. Az is kiderült, hogy Oszamu és Walt Disney találkoztak a ‘60-as években New Yorkban, Disney pedig szeretett volna vele együttműködni, mert lenyűgözte Oszamu másik műve, az Astro Boy sikere. A film rendezői azonban visszautasították a plágiumvádat, és azt állították, egyáltalán nem ismerték korábban a japán rajzfilmet, annak ellenére, hogy a forgatókönyv napvilágra került, különböző  verziói alapján sok minden az ellenkezőjére utal. 

A hercegnő-hatás

Persze alapvetően a szórakoztatás a cél, de a Disney-mesék mindig reflektáltak arra, hogy mi történik épp az Egyesült Államokban, hogy miben és miként nyilvánul meg aktuálisan az amerikai álom. Ezen belül tehát azt is pontosan láthatjuk, hogy a nőknek épp milyen szerepet szánt a társadalom. 

Az első egész estés Disney-film, a Hófehérke és a hét törpe 1937-ben került a mozikba, pár évvel a nagy világválság után, amikor a nőket arra buzdították, térjenek vissza a háztartáshoz és a családjuk ellátásához. A Hófehérkét 1950-ben követte egymás után a Hamupipőke és a Csipkerózsika, melyekben a nők továbbra is áldozatok, gyengék, segítségre szorulnak.

-Disney: Hamupipőke

A szépségükön kívül legfőbb jellemzőik, hogy rendkívül háziasak, kedvesek, készségesek, tiszták és ártatlanok. Persze nem lehet ezt egy az egyben a filmstúdión számon kérni, hiszen a karakterek sokszor az eredeti történetekben is hasonlók, az viszont tagadhatatlan, hogy

kialakult egy Disney-hercegnő sablon: legtöbbször fehér bőrű, nagy szemű, darázsderekú, pisze orrú lányok, akiknek az arisztokrata háttér, vagy a talpraesettség és ravasz észjárás ellenére is szükségük van a boldogsághoz egy megmentő férfira.

Ezzel szemben a hercegnők ellenlábasai általában idősebb, gonosz, zsarnokoskodó asszonyok, akik irigyek a hercegnők szépségére és fiatalságára. De ha a korban egymáshoz közelebb álló női szereplők egymás közti viszonyát nézzük, a szolidaritás helyett ott is rivalizálást látunk, például Hamupipőke és a mostohanővérei, vagy Wendy és Giling-galang között, de Anita és Szörnyella viszonya is elég furcsa a 101 kiskutyában. Kivétel talán Hamupipője jótündére és Mrs. Potts A szépség és a szörnyetegből. Ami viszont mindannyiukban közös, hogy egyikük sem lehet szebb a főhősnél, sőt.

Dr. Robert Epstein pszichológus és viselkedéskutató egy cikkében azt írta, hogy a Disney a tündérmesék végletekig leegyszerűsített változataival irreális elvárásokat plántált a társadalomba a romantikus kapcsolatokról. Epstein szerint a Disney-nek akkora volt a hatása, hogy „gyakorlatilag kiradírozták a mesék eredeti üzenetét”, miközben olyasmit helyeztek piedesztálra, ami a hétköznapi párkapcsolatokban igen ritka, kezdve azzal, hogy a pár boldogan élt, míg meg nem halt. Azt a pszichológus is elismeri, hogy ezért nem kizárólag Walt Disney a felelős, hiszen a rajzfilmek egy nagyobb kulturális átalakulás termékei.

A kis hableány 1989-es megjelenésével kezdődő Disney-reneszánsz alatt a női főszereplők a korszellemnek megfelelően már öntudatosabbak, összetettebbek lettek,

de továbbra is óriási áldozatokat hoznak vagy a férfiakért (Ariel elveszti a hangját), vagy azért, hogy a férfiakkal egyenrangúnak ismerjék el őket (Mulan csak férfinak öltözve érvényesül). Továbbra is autoriter apák alatt senyvednek és/vagy férfiak tolakodása elől menekülnek (lásd Belle és Gaston).

Ezzel egyidőben viszont egy másik szempontból romlani kezdett a helyzet. Carmen Fought és Karen Eisenhauer nyelvészek megvizsgálták minden hercegnős Disney-rajzfilmben, hogy mennyit beszélnek benne a nők és mennyit a férfiak. Míg a Hófehérkében az arány 50-50 százalék, a Hamupipőkében 60-40, a Csipkerózsikában pedig a dialógusok 71 százaléka nőké. Ehhez képest a ‘90-es évek Disney-rajzfilmjeiben a férfiak legalább 68 százalékban viszik a szót, sőt, az Aladdinban az esetek 90 (!) százalékban szólalnak meg. Ennek egyébként az is az oka, hogy idővel a Broadway-musicalek mintájára egyre több karakter volt egy filmben, de a nemi megoszlásra már nem jutott figyelem. A főszereplő cserfes jóbarátja például, még ha állat is, egy kivétellel mind férfi hangon szólal meg. Fought és Eisenhauer ugyanakkor azt találta, hogy a nőket érő dicséretek az idő során jó irányba haladtak a forgatókönyvekben. Míg kezdetben a dicséreteknek mindössze 11 százaléka vonatkozott a nők képességeire és eredményeire, 55 százalékuk pedig a külsejükre, a ‘90-es években a szépséggel már csak 38 százalékban foglalkoztak, cserébe a képességeikre már a dicséretek közel negyede vonatkozott. 

Az áttörést a 2012-es Merida, a bátor és a 2013-as Jégvarázs című filmek jelentették: ezekben a női karakterek végre a saját képességeiknek és/vagy egymással kötött szövetségüknek köszönhetően is képesek boldogulni.

Érzéketlen mesék

A nők ábrázolása mellett a másik leggyakoribb kritika a Disney-rajzfilmekkel szemben az, hogy nagyon sokáig sértő, rasszista szlenggel, gesztusokkal ruháztak fel különböző szereplőket. Erre tökéletesen alkalmasak voltak az antropomorfizált állatkák is, nem kellett hozzá feltétlenül emberi karakter. A Dumbo hollói a feketék rasszista karikatúrái, a Pán Péterben az indiánok érthetetlen nyelven hablatyoló vademberek, a Susi és Tekergőben a sziámi macskák a kínaiakat figurázzák ki, de másutt a mexikóiak, az oroszok és számos más nép sem úszta meg. Csak 2009-ben volt először fekete főszereplője Disney-mesének, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok lakosságának több mint 12 százaléka afroamerikai.

A két legismertebb példa a stúdió „színvakságára” a ‘90-es években történt.

A Pocahontas kapcsán egyrészt amiatt volt nagy a tiltakozás, mert Amerika gyarmatosítása ártatlan kalandként jelenik meg benne,

az őslakosok elnyomásának, kiirtásának nyoma sem volt a rajzfilmben, sőt: a fehér férfi menti meg az indiánlányt. Másrészt kivételesen egy valós történetét ferdítettek el: miután Pocahontast feleségül vette egy angol férfi nem John Smith , „civilizált vadembernek” nevezték, ezzel egyúttal igazolva is a gyarmatosítás hasznát.

-Részlet a Pocahontasból.

A másik az Aladdin, melynek az eredeti nyitódalában fülek levágásáról énekeltek és barbárságról, ezt végül arab-amerikai csoportok tiltakozására részben átírták. Az Amerikai-Arab Antidiszkriminiációs Tanács (ADC) szerint azonban a filmmel más problémák is vannak: míg a két főhős világosabb bőrű és európaibb kinézetű, addig a többi, sötétebb bőrű szereplő mind kegyetlen, kapzsi, durva arcú és/vagy gonosz.

De a Disney sokáig bármilyen másságot is negatív karakterekhez társított. A férfi antihősök például sokszor nem a tipikus, maszkulin ideálnak megfelelő alakok, hanem queer-kódoltak, vagyis meleg férfiaknak tulajdonított gesztusokat, beszédmódot kapnak például Jafar és Zordon, Ursulát pedig a ‘70-es évek híres drag queenje, Divine ihlette. Ugyanígy a valamiféle értelmi fogyatékosság vagy mentális zavar jellemzőit mutató buta, kétbalkezes, bolond karakterek sem épp az elfogadás irányába mutattak.

Az viszont egyértelműen látszik, hogy a filmstúdió mekkora utat járt be 100 év alatt és lépést tart a korszellemmel.

A Disney nagyon igyekszik újra el nem követni a korábbiakhoz hasonló ballépéseket, ha már azok negatív hatásait utólag orvosolni nem tudják. A sértő részeket tartalmazó filmek előtt már megjelenik a figyelmeztető felirat, hogy azok sem akkor nem voltak elfogadhatók, sem most. Az utóbbi 10-15 évben szinte minden animációs filmjükben sokszínűek a karakterek, és a klasszikus rajzfilmek színészekkel újraforgatott változatait sem félnek megbolygatni. Arra pedig, hogy a kislányok a modernebb Disney-rajzfilmek hatására lemondanak-e a fehér lovon érkező herceg álmáról, térjünk vissza 50 év múlva.

Kapcsolódó cikkek
...
Szórakozás

A Disney új feldolgozást készít a Különleges Úriemberek Szövetségéből

Alan Moore képregénye azt képzeli el, mi lenne, ha Nemo kapitány, Dr. Jekyll és még pár viktoriánus alak összeállna.

...
Kritika

Aranyhaj, avagy a Disney-n túl is van mese

...
Hírek

A Bambi sokkal több, mint egy derűs gyerekmese

Több mint 90 év után február végén új angol fordításban jelenik meg Felix Salten klasszikusa, amelyet a legtöbben a Disney-rajzfilmből ismernek. Az eredeti történet még az angol fordítóját is meglepte.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Pogátsa Zoltán: Rá kell jönnünk, hogyan haladjuk meg a kapitalizmust

Litkai Gergely podcastsorozatának novemberi témája a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című kötet, amiről a szerzővel, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológussal beszélgettek.

...
Zöld

Legendás, ismeretlen, regényes, sétálós – 10+1 új könyv a 150 éves Budapestről

Budapest 150 éves születésnapján a város sokszínűségét és sokféleségét hangsúlyozva válogattunk össze róla szóló, (egy kivételével) friss kiadású könyveket. Vessz el az ismeretlen ismerős Budapesten!

...
Zöld

A hagyománytisztelet egy iszonyú gyorsan változó világban öngyilkos stratégia

Az ember vége, a természet esélye című új könyve apropóján Jordán Ferencet népességcsökkentésről, az ember rendmániájáról, visszavadításról, hibás fókuszról és a kötet zavarba ejtő címéről is kérdeztük. Interjú.

ADVENT
...
Könyves Advent

Tüdős Klára becsvágyát a családja értetlenkedése is fűtötte

Olvass bele Bódis Kriszta Korzón a pokolba című kötetébe!

...
Könyves Advent

A Baska magyarul beszél egy Benes-dekrétumok elől menekülő család drámájába avat be

A 12 éves Baska József és családja 1947-ben menekült Magyarországra a Beneš-dekrétumok és a kitelepítés elől. Felnőttként megírta, hogy mi történt azon a sorsdöntő téli éjszakán. Olvass bele a kötetbe!

...
Könyves Advent

Egy autista srác természethez írt szerelmes levele

Dara McAnulty magával ragadó, lírai hangvételű könyve, az Egy ifjú természetbúvár naplója a természettel való mély kapcsolatát tárja fel, de olvashatunk benne az aktivista munka és az autista lét mindennapi kihívásairól és örömeiről is. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Rosszul végződő, abszurd és megbocsájtó mesék – 8 prózakötet karácsonyra

Három fiútestvér, három nemzedék, egy zombianyu és megannyi izgalmas sztori. Például családtörténetek és tönkretett szerelmek, metsző irónia és őrült tanmesék. 8 friss magyar prózakötetet ajánlunk.

...
Könyves Advent

Jézus korában is kórházban születtek a kisbabák? Keresd a választ a Bibliai Kisokosban!

Bibliai Kisokos csupa olyan kérdést tesz föl, amelyet minden Biblia iránt vagy napjaink bibliai vonatkozású helyszínei, kultúrtörténeti eseményei iránt érdeklődő gyermek vagy épp felnőtt fejében is megfogalmazódhat. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Mister Morrison állatlexikona megmutatja milyen változatos és gyönyörű az élővilág

A Mágikus állatok iskolája rajongói számára igazi csemege Mister Morrison állatlexikona, melyben minden tudnivalót összeszed az egyes állatokról. Olvass bele!

Jó szívvel ajánljuk
Gyerekirodalom
Az Agymanók és Albert Barille nyomdokain – a lélek megértésében segít Barcs Kriszta könyve
...
Gyerekirodalom

A gyerekek a legfontosabbak a világon! – Maria Montessori tudása ma is érvényes

A Kicsikből NAGYOK sorozat legújabb része az olasz Maria Montessori kivételes életét dolgozta fel a gyerekek számára is fogyasztható módon. 

KERÜLJ KÉPBE ÉS OLVASS!
...
Gyerekirodalom

Kiss Ottó versei betegségről, Istenről és szerelemről beszélnek gyermeki bölcsességgel

...
Gyerekirodalom

Barcs Kriszta könyve nyelvet ad a gyerekek érzéseinek

...
Gyerekirodalom

Kütyüzés helyett barátokat szerez és saját fantáziájában merül el egy képregény hőse

...
Gyerekirodalom

Hatvanéves a svédek kedvenc csínytevője, Juharfalvi Emil

...
Gyerekirodalom

Magyarországon lehet ketchupot tenni a pizzára! - Külföldön élő magyar gyerekek történetei

...
Gyerekirodalom

Egy éjjelente megelevenedő játékmackó titkos világba kalauzolja kis gazdáját

Hírek
...
Hírek

Az olasz kulturális miniszter nem adja vissza a Diszkoszvetőt a müncheni antik múzeumnak

...
Podcast

A magyar folklór mitikus lényei olykor az emberek pszichés terheit is oldották

...
Zöld

Az MI úttörő fejlesztője szerint a kordában tartás a kiút a technológiai cunami alól

...
Nagy

Kiss Edina: Az írás számomra életismeret

...
Zöld

COP28: Teljesen le kell mondani a fosszilis üzemanyagok használatáról

...
Podcast

Szűcs Ádám: Olyan könyvekért rajongok, amiket én soha nem tudnék megírni