A bolgár Deljana Maneva Hatodik ujj című regényének nyitányában a kamaszkorú énelbeszélő egy BMW anyósülésén száguld célja felé – nevelőapja kíséretében a Balkánra utazik, hogy felkeresse vér szerinti apját, és megkérje arra, hogy mondjon le róla (olvass bele!). A gyerekkora óta Németországban élő fiú egy nyilatkozatot szeretne aláíratni, hogy jogi értelemben is megszabaduljon alkoholista apjától, akit nem ismer, aki számára csak egy „hatodik (láb)ujj”, egy felesleges és zavaró kinövés, melynek kényelmetlenségétől mielőbb meg akar szabadulni:
„Rendben, te vagy a genetikai apám, a te életed, nem ítélkezem feletted. De mi a francnak kell egyáltalán találkoznom veled? Pont olyan vagy, mint egy fölös csont, egy hatodik lábujj: egy felesleges és csúf kinövés. Dekkolj csak ott, ahol vagy, a lepattant országodban, a szakadt városkádban, minél messzebb tőlem!”
Tempós felnőtté válás
Az akciót egy hétvége alatt kívánja lebonyolítani, ám az események váratlan fordulatot vesznek, és a tervek meghiúsulni látszanak. A kiskora óta Németországban élő (de a bolgár nyelvet anyanyelvi szinten beszélő) főhős, Pavel/Paul Roglev ugyanis nem számol a Németország és Bulgária közötti kulturális különbségekkel, mint ahogy az érzelmek váratlanságával és erejével sem. Valódi kamaszként meglehetősen egyoldalúan gondolkodik, feketén-fehéren látja a világot (miközben a tinédzserek folyamatos belső elbizonytalanodásával is küzd), de az utazás során rá kell döbbennie, hogy semmi sem annyira egyszerű, mint amennyire annak látszik. Mint ahogy rá kell ébrednie arra is, hogy a legnagyobb kincsek néha a legváratlanabb helyeken rejtőznek.
A dinamikus, sokszor eszelős tempót diktáló felnövekvéstörténeten jól látszik, hogy a szerző dramaturg és forgatókönyvíró, aki a tempós jelenetváltások és az élő párbeszédek igazi mestere.
Az események rendkívül gyorsan zajlanak ebben a regényuniverzumban: lerészegedés, gyomormosás, fürdőzés, első szex, tűzvész, évekre elég történés. Megismerjük Pavel lecsúszott, alkoholista, ugyanakkor a fiú kiskori emlékéhez nagyon is kötődő apát, a családot összetartó nagylelkű unokatestvért, a környékbelieket, a kocsmák népét, a szomszédokat, az egész bolgár „félagyú pereputtyot”, akik a főhős szempontjából nagyon is balkániak, mégis épp ezért vagy ennek ellenére nagyon is szerethetőek. És persze ebben a zűrzavaros összevisszaságban megjelenik egy lány is, aki szexuális és lelki értelemben is beavatja a tapasztalatlan fiút, és aki néhány nap alatt átértelmezi, feje tetejére állítja egész addigi életét, világértelmezését, mindazt, amit a szerelemről és az emberekről gondolt.
Kulturális különbségek
A férfivá válás napjainak krónikája ez gyorsan olvasható és kifejezetten szórakoztató könyv, melynek lendületes eseményváltásait mai, kortárs kamasznyelven közvetíti az író (és jól adja át a fordító, Krasztev Péter). Az elbeszélő, Pavel, a tinédzserek nyelvét beszéli, olyan szlenget használ, mely helyenként talán idejétmúlt, de összességében mégis elég friss és hiteles ahhoz, hogy elhiggyük, itt tényleg egy tizenhat éves fiú szemszögéből látjuk az ábrázolt világot. Az apjára külsejét tekintve kísértetiesen hasonlító fiatal világlátásában és nyelvében a humor is meghatározó elem, mely leginkább akkor tör a felszínre, amikor nyugati neveltetéséből, perspektívájából tekint a balkáni családjára. Például amikor először meglátja a gazos udvaron, a szinte összeomló háza előtt diót szedegető apját, azt a következőképpen kommentálja:
Ha úgy vesszük, nem is annyira gáz: kicsit street fashionben nyomja.
Ha néhány részletet finomhangolnánk (szarukeretes szemüveg, farmer, Converse) még hipszternek is elmegy. A haja meg a szakálla már adott hozzá.”
Súlyos kérdések, balkán zűrzavar
A regény alapvető fesztelensége és pergő eseménysora ellenére egyáltalán nem habkönnyű strandolvasmány, hiszen az apa megtalálása és elvesztése mellett több fajsúlyos témával is foglalkozik. A nevelőapa saját történetéből és Pavel apjának sztorijából például kiderül, hogy nem lehet segíteni az embereknek akaratuk ellenére, úgy legalábbis semmiképp, hogy nem vesszük figyelembe az ő igényeiket. De ebben a vicces, kusturicai kavalkádban más, érzékeny kérdések is felvetődnek, mint például az alkoholizmus, a homoszexualitás, az öregedés vagy a szexuális abúzus problematikája.
Ezekből a történetforgácsokból ráadásul az is hamar kiderül, hogy minden egyes ember rejteget valamit, cipeli a saját múltját, fájdalmát, lelkifurdalását, hordozza soha be nem gyógyuló sebeit.
Pavel Bulgáriába érkezve, rokoságával és a helyi emberekkel megismerkedve egy idegen bolygón érzi magát. Korához képest igen komoly problémákkal szembesül, és mindezt egy számára teljesen idegen kulturális közegben teszi. Ebben a világban egyetlen megbízható támasza, vezetője Eva, a különös lány, aki alkoholista apjával él egy fedél alatt, és fiatal kora ellenére rendkívül tapasztalt és korát meghazudtolóan bölcs, és akibe az elbeszélő fülig beleszeret. De ez csak az egyik oka annak, hogy Pavel képtelen lesz elfelejteni a bolgár kiruccanást, mely rövidsége ellenére is más emberré teszi: „Már nem az a Paul vagyok, aki egy hete elindult Münchenből. Más vagyok.”
A Hatodik ujj egy modern pálfordulás története, melynek során Paulból Pavel lesz, a regény pedig meggyőzően illusztrálja a lehetséges tanulságot: ahhoz, hogy igazán megismerd önmagad, szükséges egy jó alapos környezetváltozás, sőt, talán egy irdatlan és felkavaró kultúrsokk sem árt.
