Sara Collins hőse szabadságot és szerelmet remélt, de a legrosszabb várt az egykori rabszolgára

Sara Collins hőse szabadságot és szerelmet remélt, de a legrosszabb várt az egykori rabszolgára

Kettős emberöléssel vádolnak egy színes bőrű nőt a viktoriánus Londonban, mindenki biztosra veszi a bűnösségét. De hogyan jutott el Frannie Langton a jamaicai cukornádültetvényről odáig, hogy egy előkelő hölgy bizalmasa és szeretője, majd a feltételezett gyilkosa legyen? Sara Collins regénye egyszerre love story, felemelkedés- és bukástörténet, melyért a szerző tavaly besöpörhette a legjobb debütkötetnek járó Costa-díjat.

Ruff Orsolya | 2020. augusztus 27. |

Az olvasásban az az izgalmas, amikor egyik könyv behívja a másikat, elindul egy asszociatív játék és végül egy komplett hálót adnak ki az egymástól amúgy független könyvek. A Frannie Langton vallomásai egyrészt erősen épít erre a könyvtársításra, másrészt érdekes megfigyelni, mik azok a könyvek, amelyek látszólag távol állnak, mégis egy laza szállal például Sara Collins regényéhez köthetők.

Sara Collins
Frannie Langton vallomásai
Ford.: Gázsity Mila, Libri, 2020, 443 oldal

De mielőbb ebbe belemennénk, érdemesebb kicsit megnézni, ki is a szerző. A most 48 éves Collins jamaicai származású, 17 évig ügyvédként dolgozott, mikor ráébredt, hogy inkább az írással foglalkozna hivatásszerűen. A Cambridge-i Egyetemen aztán kreatív írást tanult, majd megírta a Frannie Langton vallomásait, amellyel tavaly elnyerte a legjobb első regénynek járó Costa-díjat. Collins hőse szintén jamaicai származású (a címszereplő Frannie), egy rabszolgalány, aki a rabszolgaság eltörlése után is szolgasorban nevelkedik egy cukornádültetvényen. Collins ugyanakkor több interjújában is elmondta, hogy

nem a rabszolgaságról akart könyvet írni, legalábbis nem olyanformán, ahogy megszokhattuk.

A hagyományos történelmi regényekben ugyanis a rabszolgák vagy láthatatlanok, vagy áldozatként szerepelnek. „Még sosem olvastam olyan történelmi regényt, amely egy fekete szereplőt helyezett volna egy szerelmi történet középpontjába” – mondta például Collins ebben az interjúban. Regényében aztán többszörösen csavart ezen a motívumon, hiszen Frannie Langton nála nemcsak egy szimpla love story hőse lesz, hanem tanúi leszünk társadalmi felemelkedésének (pontosabban ennek illúziójának), majd bukásának is.

A regény épp ezzel indít, azaz magával a véggel: az 1820-as években Londonba került mulatt lányt, Frannie Langtont ugyanis gyilkossággal vádolja a vádhatóság, egészen pontosan azzal, hogy lemészárolta egykori munkaadóját, a tiszteletreméltó George Benhamet és feleségét, a francia származású Margaretet. A regény innentől kezdve lehetne akár egy izgalmas tárgyalótermi thriller is – idővel ebből is kapunk egy kicsit –, Collins viszont ennél fontosabbnak tartotta megmutatni azt az utat, ahogyan Frannie jamaicai házi cselédből egy londoni úrnő mindenese, bizalmasa lesz.

Egy minden szempontból kiszolgáltatott létforma az övé

– hiszen kiszolgáltatott feketeként, cselédként és nőként is. Változást az hoz az életébe, amikor megtanul olvasni – ebben segítségére van első gazdája, Robert Langton felesége, az őt máskülönben megvető Mrs. Langton, aki szimplán csak borsot akar törni a férje orra alá azzal, hogy könyvet ad Frannie kezébe. Langton utóbb maga mellé veszi a lányt, és magával viszi a kocsiszínbe is, ahol a segédjévé teszi. Langton ugyanis tudományos ambíciókat kerget, a feketéken kísérletezik, rendszeresen boncol – először holtakat, majd az élőket is – és nem riad vissza a legaljasabb módszertől sem, ha az szerinte a tudományos céljait szolgálja. Amikor Londonba kell távoznia, magával viszi a lányt, akit aztán később odaajándékoz a korábban már említett Benhamnek.

Pontosan ez az a motívum, amiből tulajdonképpen az egész regény kinőtt. Collins az utószóban leírja, hogy egy Francis (vö: regénybeli Frances) Barber nevű jamaicai fiút a 18. században Londonba vittek és Samuel Johnsonnak ajándékoztak:

az írót egyszerűen nem hagyta nyugodni a gondolat, hogyan volt lehetséges, hogy Angliában, ahol elvileg mindenki szabadnak számított, el lehetett ajándékozni egy embert.

A regénybeli Benham-házban a lány mindenesetre szoros érzelmi kapcsolatba kerül a ház morfinista úrnőjével, a szeretője lesz, és ezzel egy extrém érzelmi hullámvasút veszi kezdetét, amelyből egyik szereplő sem tud igazán jól kijönni.

Frannie Langton egy vívódó karakter, örökké küzd: hol a saját érzelmeivel, hol a társadalmi megvetéssel és kíváncsisággal. Utóbbi feketeként és nőként is kijár neki, hiszen öntudatos fekete férfiként valószínűleg inkább övezné tisztelet (lásd Ménkű Kölyök, a bokszoló esetét), mint fekete nőként:

„Lehetetlen feketének és nőnek lenni egyszerre. Ezt tudta? Tőlem senki sem kérte, hogy tartsak előadást. Bizonyos feketéknek megengedik, hogy lenyűgözzék őket. Olyan férfiaknak, mint Sancho, Equiano… Én azonban továbbra sem értem, mi volt bennük olyan imponáló. Írtak, igen. De írni több ezren tudnának, ha valaki venné magának a fáradságot, hogy megtanítsa őket. És amit a fent említett feketék írtak, azt a fehéreknek szánták. (…)

Frannie egy öntudatos, a világot tisztán látó, a gondolatait kristálytisztán megfogalmazni képes szereplő – ugyanakkor

a megbízhatatlan narrátor iskolapéldája.

Ezen a ponton némi rokonságot mutat Margaret Atwood Alias Grace című regényének főhősével, a gyilkosságért elítélt Grace Marksszal. Az a könyv is egy megtörtént esetet dolgoz fel, egy gyilkosságot, melynek során – a vád szerint – a nő megölte a munkaadóját és annak házvezetőnőjét. Szerkezetileg ugyanakkor az Atwood-könyv szikárabb, fragmentáltabb és feszültebb, míg Collins könyvén időnként érződik, hogy első könyves íróként le akarja nyűgözni az olvasóját – ami nagyon jól tetten érhető például a hasonlathalmozásban: „Új, fekete kabátja megfeszült, mint arcon a bőr.”, „A fából ácsolt hajótestek össze-összekoccantak, mint osztrigahéj a vödörben.”, „Fekete voltam, mint vajban a légy (…)”, stb. A kihagyás ráadásul nála nem a suspense-t szolgálja, a lány felvillanó emlékképei, gondolatfolyamai időnként zavarossá válnak, és elnehezítik az olvasást. 

Kik ezek a nők Margaret Atwood regényeiben? - Könyves magazin

Ha az éveket regényekben mérnénk, akkor 2017 globálisan és egészen biztosan A Szolgálólány meséje éve lett volna, ami már csak azért is érdekes, hiszen nem egy friss, hanem egy több mint harmincéves regényről beszélünk.

Mindenesetre a könyvhöz kapcsolható másik olvasmány Defoe Moll Flanderse, ami többször is előkerül, és amely egy sorsfordulókban szintén gazdag női – eredetileg erkölcsjavítónak szánt – történet. Ha asszociatív játékban gondolkodunk, akkor ugyanígy Collins könyvéhez lehetne csatolni Yaa Gyasi regényét – a szintén első könyvnek számító – Hazatérést, amelyről kritikánkban azt írtuk, hogy az elnyomottaknak ad hangot, a fekete férfiaknak és különösen a fekete nőknek. Érdemes amúgy idemásolni egy idézetet abból a könyvből, mert nagyon jól rímel arra, amit Collins is ábrázol a saját regényében: „A fehéreknek van választásuk. Megválaszthatják a munkájukat, megválaszthatják a házukat. Csinálhatnak fekete gyerekeket, aztán felszívódhatnak a légüres térben, mintha soha nem lettek volna ott az elején, mintha ezek a fekete nők, akikkel lefeküdtek, vagy akiket megerőszakoltak, csak magukra feküdtek és teherbe estek volna. A fehér emberek választhatnak a feketék helyett is.”

Akinek a hangját elnyomták, hogy egy másik hallatsszon - Könyves magazin

Charlottesville nevét augusztus közepéig a világon valószínűleg kevesen ismerték, egy véres összecsapásokkal és gyilkossággal végződött demonstráció után viszont talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a virginiai város neve szinte biztosan szerepelni fog a jelenkort taglaló amerikai történelemkönyvekben.

Collins ugyanakkor érezhetően törekedett arra, hogy ne valamiféle fekete-fehér Downton Abbey-t adjon ki a kezei közül, regénye is azt sugallja, hogy a viktoriánus Angliában még a látszólag kivételezett helyzetű, felsőbb osztálybeli nőknek sem nagyon volt választási lehetőségük, hiszen még a felvilágosultabb családokban is jobbára a reprezentatív és/vagy családfenntartó szerepkört szánták nekik. Így például hiába veti papírra Mrs. Benham a gondolatait (és teheti ezt szabadon, a négy fal között), esélye sincs arra, hogy azt valaha publikálhassa. Ebből a szempontból nincs semmi különbség közte és Frannie között, aki már a börtönben írja meg emlékiratait, és csak reménykedhet benne, hogy az egyszer majd talán könyv formájában is megjelenik.

Sara Collins regénye tehát egyszerre egy gyilkosság krónikája, felemelkedés- és bukástörténet, love story, társadalmi osztályokon átívelő nőtörténet. Egy ígéretes, de nem kiforrott első könyv, amelyből már most tudni lehet, hogy film készül, forgatókönyvet pedig maga a szerző írja.

Kapcsolódó cikkek
...
Összekötve

Margaret Atwood a társadalom által megzabált nőkről mesél - Összekötve Csonka Ágnessel Margaret Atwoodról

Margaret Atwood A Szolgálólány meséjével vált világhírűvé, amelynek Testamentumok címmel tavaly folytatása is megjelent. Most pedig végre a szerző első regényét, Az ehető nőt is elolvashatjuk magyarul. Atwood munkásságáról és Az ehető nőről a kötet fordítójával, Csonka Ágnessel beszélgettünk.

...
Hírek

A Brexit-szavazásról szóló regény nyerte a Costa-díjat

...
Nagy

Bán Zsófia: A nyelv sohasem ártatlan, mindig hordozza a kultúrát, amelyben működik

Bán Zsófia az Élet és irodalomban közölt esszét a nők és az irodalom viszonyáról, strukturális problémákról, illetve arról a Hézagról, ahol a nők megjelenhetnek. Az interjúban közoktatásról, olvasói szocializációról, nemzetközi trendekről kérdeztük az írót.

...

Kaszás György: Tele vagyunk gondolkodási hibákkal

...

Bartók Imre és egy író önboncolása 2021 legjobb magyar regényében

...

Vonnák Dianát érdekelte, mit lehet kezdeni a hatalmas hullámzó történeti pillanatokkal

...

Ellis Island története rajzolódik ki Gaëlle Josse díjnyertes könyvéből [FRA]

Hírek
...
Hírek

Magyarul is megjelenik „az életben maradt Anne Frank” regénye

...
Szórakozás

Nézz bele a Moon Knight sorozatba!

...
Hírek

Egy zsidó közjegyző árulhatta el Anne Frank búvóhelyét

...
Hírek

125 éve halt meg Vajda János költő

...
Hírek

Magyarország is megérezte a tongai vulkánkitörést

...
Hírek

A gyöngyösi könyvtár berúgta a hetet: az orosz irodalomról rappelnek

...
Szórakozás

Írók-sorsok-szerelmek címmel indít új online sorozatot a Madách Színház

...
Szórakozás

A szex az egyetlen reális válasz a világégés megállítására?

...
Hírek

Less be a világ leggyönyörűbb könyvtáraiba!

Olvass!
...
Beleolvasó

A kegyetlen valóság és a groteszk fantáziavilág találkozik Rijneveld díjnyertes könyvében

2020-ban  Marieke Lucas Rijneveld Az este kín című könyve nyerte el a Nemzetközi Booker-díjat. A regény gyerekszemszögből mesél el egy tragédiát, illetve azt, hogy milyen hatással van a gyász egy olyan családra, amelyben a szeretet helyett a büntetés jelenti a fő köteléket. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Oleg Navalnij kalandjai az Orosz Postával - avagy amikor Brezsnyev még mozgatta a szemöldökét

Oleg és Alekszej Navalnijt a bíróság 2014 decemberében ítélte el sikkasztás vádjával.  Az Emberi Jogok Európai Bírósága az ítéletet megalapozatlannak találta, ám Oleg leülte a teljes büntetést - 1278 napot. Könyvének nagy részét a munkatáborban írta, részletes illusztrációkkal látva el fanyar humorú beszámolóját. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Szellemek iróniával mesél arról, milyen a harmincasok élete

Dolly Alderton szókimondó könyvének főhőse a harmincas éveiben járó Nina Dean, aki bár szakmailag egész jól halad, a szerelmi életén még van mit javítani. Olvass bele!