- A tavaly megjelent Testamentumok című regény nem az első Atwood fordítása, az Alias Grace magyar megjelenése is az ő nevéhez fűződik. Annak ellenére, hogy a szerző rengeteg írásával sikert aratott már, mégis A Szolgálólány meséje hozta meg számára a világhírt. Az HBO sorozat sikerén felbuzdulva mindenhol újra felfedezték, nálunk pedig a Jelenkor Kiadó kezdte el megjelentetni műveit. Atwood világhírű disztópiája azért lehetett ilyen népszerű, mert
mai világunkban is központi probléma a nők alárendeltsége, tárgyiasított szerepe, és az, hogy az egész rendszer a férfiak uralmára épül.
- A Testamentumok című művet hatalmas várakozás előzte meg. A regény fordítása az angolszász kiadásokkal együtt indult: a pontos megjelenéshez hat hét alatt el kellett készülnie. Az új regény minden tekintetben megfelelt a várakozásoknak: megvannak benne a szerző egész munkásságán végigvonuló témák. Atwood a kezdetektől olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek még napjainkban is húsbavágóak: a nők társadalomban betöltött szerepét, a kontroll nélküli fogyasztást, a diktatúrát, a fundamentalista tendenciák felerősödését mutatja be műveiben. A Szolgálólány meséje és a Testamentumok között eltelt kb. 40 év, Atwood világképében még sincs nagy változás.
- Regényeinek főszereplői nagyon hasonlóak: általában egy olyan női főhőst ismerhetünk meg, aki nem tudja elfogadni a férfi társadalom által neki szánt szerepet, ezért a maga módján megpróbál fellázadni. Megoldást azonban általában nem kapunk.
- Magyarországon annak ellenére is nagyon alulértékelik a fordítókat, hogy nem csupán technikai munkát végeznek, hanem bizonyos értelemben újra is írják a regényeket. Csonka Ágnes a Testamentumok esetében bizonyos dolgokat készen kapott, hiszen A Szolgálólány meséje folytatódott a regénnyel. A kötetet nem olvasta el előre, így izgalmasabb volt a munkafolyamat. Atwood nyelvezete nagyon egyszerű, mégis sok finomság fedezhető fel benne: a neveket, a verses betéteket, a különböző narrátorok eltérő regisztereit mind-mind úgy kellett átadni, hogy azok magyarul is hassanak.
- Az ehető nő Atwood első regénye, amelyet 1965 tavaszán írt. A leadott kéziratot azonban a kiadó elvesztette, így a kötet csak 1969-ben jelenhetett meg. A csúszásnak nagy jelentősége volt, hiszen akkorra már megerősödtek az észak-amerikai nőmozgalmak, a regény pedig ezáltal sokkal szélesebb fogadtatásra talált, mint ami korábban várta volna. Az előszó már csak tíz évvel később került a szerző által protofeministának tartott kötetbe.
- A regény ma is megdöbbentően frissnek hat, hiszen olyan kapaszkodókat, körülményeket mutat be, amiket mi is jól ismerünk. A piackutató cégnél dolgozó Marian döntéshelyzet elé kerül: egy viszonylag unalmas munkahelyen csinál karriert vagy férjhez megy és gyerekeket szül, megfelelve ezzel a társadalmi elvárásoknak. A szerző 1969-ben egy olyan társadalmi tablót tudott leírni, ami egészen megdöbbentő és napjainkban is könnyedén értelmezhető. Nemcsak a téma, hanem szöveg is teljesen mainak hat. A milliő, a kapitalizmus korai, felívelő szakaszának részletei némiképp visszaidézik 60-as éveket, a kötet mégis akár kortárs alkotásként is megállná a helyét.
- Az ehető nő főszereplője egy teljesen átlagos lány, aki a főiskola után egy közepesen unalmas munkahelyen, előrelépési lehetőség nélkül, egy kiszámítható kapcsolatban éli életét. A lánykérés ébreszti rá arra, nem biztos, hogy ezt a jövőt szeretné magának. Ezen a ponton teste és elméje elválik egymástól: a test olyan dolgokat csinál, amik őt teljesen váratlanul érik. A változás következtében Marian ételhez való viszonya is átalakul, egyre kevesebbet tud enni, aminek szimbolikus jelentősége van:
az evés, az étel beépítése önmagunkba olyan, mint a nők társadalom általi bekebelezése, vagyis maga a házasság.
- A regényben az egyes női karaktereken keresztül különböző modelleket ismerünk meg. Clara, a főszereplő egyetemi csoporttársa az elrettentő példa. Clara intellektuális karrier előtt állt, mégis felhagyott a tanulással és helyette mintafeleségként és -anyaként neveli három gyermekét. Marian lakótársa rebellisebb nőtípust képvisel: azt tervezi férj nélkül fog gyereket szülni, végül mégis egy konvencionális helyzetbe érkezik meg. A házasságra áhítozó irodai szüzek a társadalmilag elfogadott női léthez való viszonyt illusztrálják, míg Marian főnöke a karrierista nőt testesíti meg. A főszereplő számára azonban egyik modell sem kínál követendő példát.
- A regényben két férfikép is megjelenik: a férjjelölt Peter mellett megismerjük Duncant, aki látszólag az előző szöges ellentéte. Annak ellenére, hogy ő nem akarja uralni a lányt, végül mégis azt vehetjük észre, benne is munkálnak a társadalmi megfelelés kényszerei.
- A Jelenkor Kiadónál az író népszerűségének köszönhetően sorban állnak a fordításra váró Atwood kötetek. Idén ősszel várhatóan a Cat’s eye című 1988-as regény fog megjelenni, amelyet majd egy novelláskötet és egy másik regény követ. Szerencsére alapanyagban nincs hiány, hiszen az író rengeteg, ma is izgalmas munkával büszkélkedhet.
