- Márquez kizárólag újságírónak vallotta magát, az akarta, hogy munkásságára is újságírói életműként emlékezzenek. Minden regénye egy hatalmas fantasztikus riport. Szépirodalmi munkáihoz ugyanúgy adatolt, kutatott mint cikkeihez, csak ezeknél más módon használta, dolgozta fel a tényeket.
- Márquezt alapvetően nagyívű, színes történeteiről ismerjük. Újságírói munkái ugyanilyenek, csupán a fiktív helyett valós vagy részben valós eseményekkel dolgozik. Munkáiban a valóságos és fantasztikus elemek keverednek. Cikkei regényeitől az írói eszközök arányaiban, a narratív technikákban különböznek: Adatol, felsorol, metonímiákkal, metaforákkal él, becsempészi a valóságba a fantasztikumot.
- Az évszázad botránya című kötet az 1950 és 1984 között született cikkeket gyűjti össze. Márquez az amerikai újságírói hagyományokat követte, nagyon alapos oknyomozó munkát folytatott. Fontos volt számára, hogy a dolgok mélyére lásson. A címadó cikk különösen nagyívű, szokatlan módon beszél el egy elhíresült bűnesetet: a novellaszerű szövegben a pontos adatokkal leírt eseményekhez kapcsolódva Márquez arra is reflektál, hogyan mutatja be a történéseket a média. Gúnyt űz ebből és az igazságszolgáltatásból is.
- Az író magyarországi riportjaira Scholz László egy amerikai könyvtárban talált rá. Ebben a két cikkben Márquez 1957-es magyarországi látogatását írja le, amelyet a forradalom utáni első külföldi delegáció tagjaként tett. Itt tartózkodása során igyekezett saját szemével megismerni az országot, utánamenni a részleteknek, a hétköznapinak: kiszökött a fegyveres őrök által őrzött szállodából, kipróbálta a villamost, megnézett egy nyilvános wc-t, mindenekelőtt pedig, több-kevesebb sikerrel, megpróbált kapcsolatot teremteni az emberekkel. A szocialista vezetést éltető első cikk után a másodikban már megváltozott a Magyarországról alkotott képe, politikai gyilkosságként bírálta a Nagy Imre kivégzését.
- Márquez írói ars poeticáját a kíváncsiság határozza meg. Lételeme a történetmondás: magába szívja a valóságot, ezt manipulálja, egészíti ki saját gondolataival. Döbbenetesen kis apróságokban látja meg a történeteket. Hömpölygő, nagy elbeszéléseinek rengeteg alakját, részletét is elképesztő alapossággal mutatja be. Újságírói munkái is ilyenek: A világ legjelesebb éve című cikkében például 10-15 oldalon képes egy egész világpolitikai körképet felfesteni. Irodalmi és újságírói munkái számos ponton kapcsolódnak: A Buendiák háza című gyönyörű története egyértelműen a Száz év magányhoz kötődik. Ennek oka, hogy alapvető témái mindig ugyanazok: halál, szerelem, történetmondás és a megfejthetetlen sors.
- Márquezt a mágikus realizmus atyjaként tartjuk számon, jóllehet a mágikus jelző csak az európai perspektívából érvényes. Ezzel a fogalommal a nyugati irodalomtörténet az egész dél-amerikai irodalmat becsomagolta, eladhatóvá tette. A mágikus realizmussal címkét tettek egy többek között történetében és művészetében is hihetetlenül gazdag és változatos kontinensre.
- A mágikus realizmus jelensége Márquez esetében sem egyértelmű. Az író életművének minden pontja valós, semmit nem kellett megteremtenie. Rendkívülisége abban áll, hogy hihetetlen megfigyelőképességével, ezzel az egyedülálló technikával, világlátással írta le a valóságot.
