Az internet egy random mémfolyammá redukálta az életünket

Az internet egy random mémfolyammá redukálta az életünket

„Még élhet valódi életet az ember, még mindig csinálhat valódi dolgokat!” – mondogatja magának mantraként Patricia Lockwood rendhagyó regényének elbeszélője, aki – csakúgy, mint mindannyian – az internet foglya lett. A sci-fik és a disztópiák szerzői sok mindent megírtak már a technológia jó és rossz oldaláról, a veszélyekről és a lehetőségekről, amiket a fejlődés tartogat az emberiség számára, de azt, hogy mit csinál a mentális állapotunkkal és az identitásunkkal, talán még egy irodalmi mű sem ragadta meg olyan érthetően és pontosan, mint Lockwood provokatív hangvételű könyve. Az Erről nem beszélünk az elvesztegetett időről, a testnélküliségről, a hírfolyamban töltött, mémekké redukálódott életről és egy újfajta zsarnokságról szól, közben pedig egy megrázó családi dráma is megjelenik benne, amely végül visszarántja a valóságba a főszereplőt, és vele együtt talán minket is.

Forgách Kinga | 2022. május 26. |
PATRICIA LOCKWOOD
Erről nem beszélünk
Ford.: Morcsányi Júlia, Magvető, 2022, 205 oldal
Patricia Lockwood: Erről nem beszélünk

A kortárs amerikai költő és író, Patricia Lockwood debütáló regényének főhőse egy közösségi médiasztár, egy influenszer, akit egy olyan poszt tesz híressé, amiben annyit ír: „Lehet egy kutya ikerpár?” Az internet népe ennek hatására felkapja őt, és ezután abból él, hogy előadásokat tart a „portálról” mint internetszakértő. Közben azonban ő maga is a világháló függője lesz, a képek, információk és hírek random özöne tölti ki az életét, a virtualitás egészen radikálisan átveszi az irányítást a valós események és az emberi kapcsolatai felett. Egészen addig, amíg a valóság drasztikus módszerekkel vissza nem rántja őt: várandós húga kisbabájánál súlyos rendellenességet állapítanak meg, ő pedig kiszakadva az internetes tudatfolyamból Ohióba utazik, hogy támogassa a testvérét és később a kisbabát, aki úgynevezett Próteusz-szindrómával születik a világra.

Az internet alternatív valóságában mi is könnyen eltűnhetünk

Végre magyarul is olvasható a kortárs amerikai irodalom egyik legizgalmasabb, legprovokatívabb fiatal hangjának első regénye. Patricia Lockwood életrajzi elemeket is tartalmazó könyve, az Erről nem beszélünk a valódi emberi kapcsolatokat és az élet kiszámíthatatlanságát állítja szembe az internet gondosan megkonstruált alternatív valóságával. Olvass bele!

Tovább olvasok

Patricia Lockwood 1982-ben született, egy szigorúan vallásos családban nőtt fel (erről szól 2017-ben megjelent memoárja, a Priestdaddy), és nagyon fiatalon, mindössze 21 évesen egy olyan férfihoz ment feleségül, akit az interneten ismert meg. Az irodalmi életbe egészen sajátos, fanyar humorú és sokszor provokatív hangvételű verseivel robbant be. Saját bevallása szerint író, költő, esszéista és Twitter-felhasználó. Utóbbinak azért is van jelentősége, mert 2011-ben regisztrált a Twitterre, ahol hamar nagy követőtábort szerzett, többek közt ironikus sextjeivel (azaz szexuális tartalmú rövid posztjaival), amelyeket nagyrészt politikusok szexbotrányai ihlettek. Híres Paris Review-tweetjét az Atlantic 2013-ban minden idők egyik legjobb tweetjének választotta („@parisreview So is Paris any good or not”). Több verseskötete is megjelent (Balloon Pop Outlaw Black, Motherland Fatherland Homelandsexuals), amelyek nagyon sikeresek voltak. A nemzetközi ismertséget a Rape Joke (Megerőszakolós vicc) című vers hozta meg számára.

Az Erről nem beszélünk Lockwood első regénye, amely a karantén alatt íródott, és amelyért elnyerte a Dylan Thomas-díjat. A könyv részben önéletrajzi ihletésű, mind a közösségi médiás szálnak, mind pedig az unokahúgáról szóló résznek vannak valós vonatkozásai. A legérdekesebb a regényben azonban nem is az, hogyan kapcsolódik a szerző életéhez, hanem ahogy a mi interneten töltött valóságunkat visszatükrözi a nyelvezetével, a tartalmával, a szerkezetével és a különös elbeszélői módjával: 

regény ennyire pontosan még nem rögzítette az online világ abszurditását és azt a hírfolyamot, amely az életünket helyettesíti.

„Kinyitotta a portált, az elme pedig szinte minden kompromisszumra hajlandó volt.”

A könyv első része kifejezetten az internet működéséről szól, amelyet a szerző csak „portálnak” hív. Ez a szóhasználat már önmagában is jelzésértékű, olyan érzést kelt, mintha máris egy sci-fi-ben vagy egy szimulációban lennénk. A regény elbeszélői módja töredékes, rövid gondolatfoszlányokból áll, amelyek nem állnak össze egységes, lineáris cselekménnyé, olyan, mintha csak egy idővonalon görgetnénk a posztokat, amelyek között nincsen kifejezetten összefüggés, a végén mégis egy folyammá válnak, amelyben minden random, vicces, súlyos és súlytalan információ megfér. „Miért írtunk most mind így? Mert újfajta kapcsolatot kellett teremteni, és ennek egyetlen módja a pislogás, szinapszis, közte kis szünet volt. Vagy, és ez volt az ijesztőbb, azért, mert így írt a portál. / Hogy ezektől a kihagyásoktól pörögtek tovább az oldalak, ezek az üres helyek mozdították elő a cselekményt. A cselekményt! Na, az egy vicc volt. A cselekmény annyi volt, hogy mozdulatlanul ült a székben (…)”.

A regény egy túltelített virtuális világot mutat be, amely felülírja a valóságot, és amely behúzza az embereket. A portál magába gyűjti korunk összes ellentmondását, a gyűlölet irányait, a politikát, a vicces és sértő mémeket, olyan tér, ahol be lehet lesni mások életébe, és ahol azokra a kérdésekre is választ lehet találni, amelyeket nem is akartunk soha feltenni. Az Erről nem beszélünk megmutatja, milyen is az a kollektív tudatfolyam, amely már nem olyan, mint amiről Virginia Woolf vagy James Joyce regényeiben olvashattunk, hanem töredékes, felszínes, ösztönszerű és sokszor mérgező, és amelyben sosem vagyunk egyedül.

És azt is, hogy ez hogyan hat vissza a valóságra, a gyűlöletcunamira, a megválasztott diktátorokra, az örökös bódultságra, a koncentráció elvesztésére, a figyelmünk és adataink önkéntes áruba bocsájtására,

majd arra, ahogy az identitás feloldódik ebben az egészben, míg végül maga az élet veszik el, hogy bizarr fórumok, értelmetlen csetcsoportok, buta mémek és vég nélküli google-keresések vegyék át a helyét. „Kinyitotta a portált. »Akkor most mindannyian csak ezt fogjuk csinálni, amíg meg nem halunk?« – kérdezték egymástól az emberek, ahogy más napokon meg az kérdezték, hogy »A pokolban vagyunk?«.

A regényben az ellenpontot a férj képviseli, akit valamiért nem húz be a portál, akinek nagyobb az önfegyelme annál, minthogy magával rántsa az információk új légörvénye és az illúzió, hogy ha tisztában van a hírekkel, akkor beleszólása is van a dolgokba. A klausztrofób, már-már az őrületig magával sodró kibertérből a könyv második részében végül aztán a főhősnek is sikerül kiszakadnia, de ehhez egy családi dráma kell, valami, ami rámutat a valóság törékenységére. Onnantól a főszereplőt és várandós húgát kísérjük végig. A testvérnek egy ritka rendellenességgel, Próteusz-szindrómával születik meg a kisbabája, aki aztán mindössze fél évet él.

A főszereplő ekkor kilép a hírek sodrásából, a radikalizálódó tudatfolyamból, az örökös politikai vitákból, a vicces kontentekből és a súlytalan képáradatból,

hogy az unokahúgának megmutassa a világot és megélje vele azt a rövid életet, ami neki adatott. Drámaian szép a könyv befejezése, amely a valódi kapcsolódásról, az összetartásról, a szeretetről és a gyászról szól, vagyis mindarról, ami maga az élet, és ami lepattan a virtuális világáról.

Az Erről nem beszélünk egy filozofikus regény, egy 21. századi egzisztencialista kísérlet, ami azzal szembesít, hogy milyen is az új, közösségi tudatfolyam, amiben lebegünk nap mint nap, amely egyre megszállottabbá tesz minket, és közben erodálja az énünket egy kis dopaminért cserébe. A fő kérdés, ami végig ott lebeg a könyvben, és ami talán a legsúlyosabb felvetése a történetnek, az identitás megbomlása és elvesztése mellett (lásd a borítót) az életidő körül forog, a főszereplővel együtt nekünk is erre kell választ adunk végül: „ó, vajon elvesztegettem az időmet?”.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Az internet alternatív valóságában mi is könnyen eltűnhetünk

Patricia Lockwood életrajzi elemeket is tartalmazó regénye, az Erről nem beszélünk a valódi emberi kapcsolatokat és az élet kiszámíthatatlanságát állítja szembe az internet gondosan megkonstruált alternatív valóságával. Olvass bele!

...
Hírek

Könyvesblokk: Sziszüphosztól az internet alternatív valóságáig

A hétindító Könyvesblokkban három izgalmas újdonságot ajánlunk: újra kézbe vehetjük Albert Camus híres tanulmányát, magyarul is megjelent a kortárs amerikai irodalom egyik legprovokatívabb fiatal hangjának első regénye, a Szaúd-Arábiából elmenekült Rahaf Mohammed saját történetét mesélte el.

...
Beleolvasó

Csányi Vilmos szerint az internet kiváló dolog, de lehet, hogy az emberiség még nem eléggé érett rá

Csányi Vilmos etológusnak pár hete jelent meg Drága barátaim, kedves majmok! – Emberi és állati egypercesek című kötete, amelyben szót ejt a vírusjárvánnyal kapcsolatos hiedelmekről éppúgy, mint emberi rítusokról és evolúciós bolondságokról. Olvass bele!

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Az önkifejezésben, filmkészítésben, tudatos médiahasználatban is segít a Bookline Kids márciusi kiemelt könyve

...
Gyerekirodalom

Mi köze van Petőfinek Sherlockhoz, és mit keres Szendrey Júlia a forradalom élén?

Petőfi sokszor egyfajta absztrakcióként jelenik meg a közbeszédben vagy épp az oktatásban. Inkább idol, mint hús-vér ember – szándéka szerint a Költővel nem járnék című antológia ezen is próbál árnyalni.

...
Gyerekirodalom

Petőfi Sanyinak mindig kijön a lépés

A Petőfi-vírus Bánki Éva első ifjúsági regénye, amelynek egyik kulcsfigurája egy nagydumás fiú, Sanyi, aki a tanárok szerint soha semmiben nem tud alulmaradni, és még az is lehet, hogy szuperhős-komplexusa van. Olvass bele a kötetbe!

Olvass!
...
Beleolvasó

Tom Felton: Harry Potter és Draco Malfoy egyazon érme két oldala

A Harry Potter-filmek forgatásáról, felnövésről, barátságokról, a hírnév előnyeiről és hátrányairól is mesél önéletrajzában Tom Felton színész, akit Draco Malfoyként ismert meg a világ. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Szerhij Zsadan: Ezt a földet mától Ukrajnának nevezd!

Harkiv Hotel címmel jelent meg az ukrán Szerhij Zsadan kötete, melynek verseit Vonnák Diána válogatta és fordította magyarra. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Az elitiskola tanárának manipulációja a szülők életét sem kíméli

A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok. Olvass bele!

Polc

Bevezetés a városi magány mesterségébe

...

A totális diktatúra receptje: a biztonságra hivatkozva építsd le a szabadságot

...

Ukrajnában a költészet ott kezdődik, ahol a szókincs véget ér

...

A korlátlan hatalom torzít és legyalulja a lelkeket

...
Még több olvasnivaló
...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

...
Nagy

Nádas és Hajnóczy is magukról, vagyis a világról írnak

Azonosíthatjuk Nádas Pétert a Párhuzamos történetek főszereplőjével? Hajnóczy Péter magáról mintázta volna A halál kilovagolt Perzsiából alkoholista főhősét? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a PIM kiállítása, amelyen Barnás Ferenc mondott beszédet.

...
Kritika

Bevezetés a városi magány mesterségébe

Jhumpa Lahiri Amerre járok című kötete pillanatképeket villant fel a városi magány mindennapjairól: a folyamatosan pergő mentális film egy névtelen nagyváros kulisszái között játszódik, hőse és mesélője pedig egy negyvenes nő, egy klasszikus megfigyelő, aki állandó önreflexióban él – sőt, nemcsak egyszerűen létezik, hanem folyamatos mozgásban van, jön, megy, bolyong.

...
Nagy

Húsz éve csak a kedvenc könyveiket akarták kiadni, majd az Agave minta és mérce lett

Húszéves idén az Agave kiadó, most vezetőjével, Velkei Zoltánnal beszélgettünk a kezdetekről, trenddiktáló borítókról és trendkövető élfestésről, kudarcokról és dacról, Veres Attila sikeréről és Zsoldos-díjakról, valamint az új Magnóliáról. Interjú.

...
Nagy

Boldizsár Ildikó: A jó kérdés kapu a megoldás felé

Boldizsár Ildikó hatvanéves lett, ez alkalomból köszöntötték őt barátai, pályatársai és olvasói, valamint legújabb kötetét is bemutatták a Puskin moziban rendezett ünnepségen. 

...
Nagy

Jónás Tamás: Nincs időm a mellébeszélésre és a tabura

Hosszú hallgatás után új kötettel jelentkezik Jónás Tamás, akit önéletrajziságról, fájdalomról, szeretetről és Istenről kérdeztünk.