Keresés

Könyveket ajánlunk ahhoz, hogy ne gyűlöld a munkádat.

Sir Anthony Hopkins novemberben érkező memoárjában karrierjéről és alkoholizmusáról is ír. Videóban üzent a rajongóknak.

A dán Tove Ditlevsen vallomásos műveiben szinte élve boncolja önmagát, küzdelmeit és sokszor ellentmondásos érzelmeit. A memoárirodalom hagyományait követő, egyszerre nyers és költői, letaglózóan őszinte regényekből (Gyerekkor, Ifjúkor, Függés) összeálló Koppenhága-trilógia a hét könyve. 

A Jóbarátok egykori szereplője önéletrajzi könyvében mesél az alkohol- és drogfüggőségéről, illetve arról, hogyan lehetetlenítette el a kapcsolatait az addikció. A Friends, Lovers, and the Big Terrible Thing című memoárja tegnap jelent meg.

„Még élhet valódi életet az ember, még mindig csinálhat valódi dolgokat!” – mondogatja magának mantraként Patricia Lockwood rendhagyó regényének elbeszélője, aki – csakúgy, mint mindannyian – az internet foglya lett. Az Erről nem beszélünk az elvesztegetett időről, a testnélküliségről, a hírfolyamban töltött, mémekké redukálódott életről és egy újfajta zsarnokságról szól.

Az önző, gátlástalan és törtető főhős, Stan Carlisle mélyrepülése felér egy szabadeséssel a fóbiák és függőségek mélységeibe. De mit is várunk egy olyan embertől (vagy szörnytől?), aki tudja, hiszi, sőt, vallja, hogy az emberi természet kulcsa a félelem? Nem csoda, hogy a lélek sötét oldalán otthonosan mozgó filmest, Guillermo del Torót is megihlette.

A szerhasználat és a függőség kérdéseit járja körül a pécsi Escargo Hajója preventív darabja, ami 11-17 éves kamaszokhoz szól. A randizás feszültségei, a humorba csomagolt hiányok mindennapos helyzetei között a Mákkirályfi minimalista eszközökkel, ötletesen mutatja be a függőség ezer arcát és alattomosságát. 

Nem beszélünk eleget a szerhasználó nőkről, és úgy tűnik, ez igaz a társadalmi diskurzusra és az irodalom világára egyaránt. Néhány művet azért sikerült összegyűjtenünk a témában.