A női titkosügynököket futárként és rádiósként vetették be a második világháborúban

Pam Jenoff regénye, az Elvesztek Párizsban a második világháborúban tevékenykedő női titkos ügynökök sorsát mutatja be. A valós eseményekre épülő történetből kiderül, milyen szerepe volt a nőknek a háborúban. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2021. március 16. |

1946, Manhattan: Grace Healey egy hétköznap reggel munkába igyekezvén átvág a New York-i Grand Central pályaudvar nagycsarnokán, és belebotlik egy gazdátlan bőröndbe. Kíváncsiságtól hajtva belekukkant, és egy borítéknyi fényképet talál benne. A tucatnyi női portré annyira megragadja, hogy a csomagot zsebre vágva sietve visszatuszkolja a bőröndöt a pad alá, és már szalad is a dolgára.

Pam Jenoff
Elvesztek Párizsban
Ford.: Török Krisztina, Agave, 2021, 384 oldal
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

Hamarosan megtudja, hogy a bőrönd tulajdonosa Eleanor Trigg volt, aki a második világháború alatt az angol titkosszolgálatnál női ügynökök hálózatát szervezte. Az ügynöknőket a megszállt Európában vetették be futárként és rádiósként, közülük azonban tizenketten soha nem tértek haza, sorsukat homály fedi. Grace megpróbálja felgöngyölíteni ezeknek a nőknek a történetét. Nyomozása egy Marie nevű ifjú anyához vezet, aki veszélyes franciaországi küldetése során a barátság, hűség és árulás útvesztőjében maga is kis híján odaveszett. 

Pam Jenoff regénye a második világháborúban tevékenykedő női titkos ügynökök köreibe repíti az olvasót. A valós eseményekre épülő történetben feltárul előttünk ezeknek a merész és hősies nőknek a háborúban betöltött fontos szerepe, miközben a szerző magával ragadóan mesél bátorságról, testvériségről és a legnagyobb vészben tanúsított túlélő erőről is.

Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban (részlet)

A bőrönd eltűnt.

Grace mozdulatlanul állt a Grand Central előcsarnokában a pad előtt, ahol reggel a bőröndöt hagyta, körülötte áramlott, hömpölygött a délutáni tömeg. Egy pillanatra azt gondolta, hogy talán csak képzelte az egészet. De a fényképek, amelyeket abból a bőröndből emelt el még reggel, ott voltak a kezében. Vagyis akkor valaki elvitte vagy arrébb rakta, míg ő munkában volt.

Önmagában nem is lett volna abban semmi meglepő, hogy a bőrönd már nincs a pad alatt. Elvégre órák teltek el azóta, hogy itt látta. Miért is ne jöhetett volna érte a gazdája? Csakhogy így a fényképek rejtélye és az egész ügy még izgalmasabbá vált. A képekre nézett, és eszébe jutott, hogy milyen rémesen kezdte érezni magát, amiért elvette őket.

– Elnézést – szólított le egy mellette elhaladó hordárt.

– Igen, asszonyom? – kapta a kezét vörös kis fejfedőjéhez készségesen a férfi.

– Egy bőröndöt keresek.

– Ha a csomagmegőrzőben van, szívesen elhozom magának. – A kezét nyújtotta. – Elkérhetem a cédulát?

– Nem, nem így értettem. Nem a sajátomról van szó. Reggel volt itt egy bőrönd, ez alatt a pad alatt – mutatta. – Azt szeretném kideríteni, hová lett. Barna bőr, írás volt az oldalán.

– Ha nem a magáé, akkor miért keresi? – meredt rá értetlenül a hordár.

Jó kérdés, konstatálta magában Grace, és már majdnem megemlítette a fényképeket, de aztán mégis jobbnak látta hallgatni róluk.

– Csak a gazdáját szeretném megtalálni – mondta végül.

– Cédula nélkül nem segíthetek. Esetleg kérdezze a talált tárgyaknál – javasolta a hordár.

A talált tárgyak egy szinttel lejjebb volt, egy dohos kis zugban, világokra a fenti nyüzsgéstől. Ősz pofaszakállas, mellényes, simléderes sapkás öregember üldögélt a pult mögött, és újságot olvasott.

– Egy bőröndöt keresek. Barna, az oldalán írás van, krétával – mondta Grace.

– Mikor veszítette el? – forgatta a szája sarkába a kialudt szivarvéget az öreg.

– Ma.

A férfi a hátsó helyiségbe ment, hallatszott, ahogy pakolászik, majd a fejét ingatva tért vissza.

– Semmi.

– Biztos benne? – próbált Grace a válla felett bekukkantani a hátul terjengő félhomályba, hogy lássa az elkallódott gazdátlan táskákat és bőröndöket.

– Ja – rántott elő az öreg egy vaskos nyilvántartást a pult alól. Fellapozta. – Amit ide behoznak, azt ebbe feljegyezzük. Az elmúlt nap során nem érkezett bőrönd.

Grace azon tűnődött, akkor vajon miért ment hátra előbb személyesen megnézni.

– Gyakran veszítenek el az emberek ilyen nagy tárgyakat? Bőröndöket?

– Meglepődne, mi mindent hagynak el a népek – bólogatott a férfi. – Táskákat, dobozokat. Biciklit. Még kutyákat is.

– És minden itt végzi?

– A kutyákat kivéve. Azokat a városi menhelyre viszik. Ha meghagyja a nevét és az adatait, értesítjük, amint valaki behozná a táskáját – tette még hozzá.

– Grace Flemming – adta meg gondolkodás nélkül a lánykori nevét. Egy pillanatra elszégyellte magát. Máris kitörölte volna Tomot az életéből, mintha a házasságuk meg sem történt volna?

Gyorsan beírta a penzió címét a nyilvántartásba a megfelelő helyre. Aztán sarkon fordult, és visszament a lépcsőn a földszinti előcsarnokba. Még egyszer elsétált a padhoz, és jól megnézte a bőrönd helyét. Talán a gazdája jött vissza érte. 

Bűntudat hasított belé, ahogy elképzelte, mint nyitja fel a táskát a nő, és keresi benne hiába a fényképeit.

Grace bizonytalanul szorongatta az elárvult képeket. Esetleg leadhatná őket a talált tárgyaknál. Elvégre nem az övé, és akkor lezárhatja ezt az egészet. De valami miatt fontosnak érezte őket. Az ő felelőssége, hogy kikerültek a bőröndből, és most a tulajdonos miatta nem érti, mi történhetett velük. Az is lehet, hogy kiborult, amiért elvesztek. Szóval mivel Grace vette el a kis csomagot, az ő felelőssége visszajuttatni a gazdájához.

De hogyan? A bőröndnek nyoma veszett, nem tudja, kié, vagy ki vitte magával. Pontosabban, javította ki magát, egy név állt az oldalán, az a krétával odafirkált egyetlen szó. Trigg, idézte fel magában. Az is az eszébe jutott, hogy a fényképeken vízjel látható: O’Neill’s, London. A bőrönd Angliából érkezett. Vagy legalábbis a képek. Talán a brit konzulátusra kellene bevinnie.

Ám a nagy óra a csarnok közepén már fél ötöt mutatott, kezdett ritkulni a munkából igyekvők tömege. A konzulátus is bizonyára bezárt már. Grace hirtelen rettenetesen fáradtnak érezte magát. Haza akart menni a penzióba, a saját szobájába, ahol közel két napja nem járt, beülni egy kád forró vízbe, és elfelejteni az egészet.

A gyomra is korgott. Elindult az állomásról az utca túloldalán lévő kávézó felé. Ruth’s, így hívták, bár az ajtó felett a neonfelirat th-ja kiégett. Ma este semmi fellengzős steakvacsora. Igazából le kellene végre állnia ezzel, hogy folyton házon kívül étkezik, keresnie valami rendes boltot, ahol bevásárol, és a penzió konyháján főzni, hogy félre is tehessen valamennyit. A takarékosság korábban sohasem jellemezte a mindennapjait, az elmúlt hónapokban itt a nagyvárosban kellett lassan beletanulnia, ha ki akart jönni a kis fizetéséből a magas költségek mellett.

A szinte teljesen üres pulthoz ült.

– Egy grillezett sajtos szendvicset kérek, és egy Pepsit – szólt oda a szőke felszolgálónőnek, miután gondolatban összegezte a pénztárcája tartalmát, és konstatálta, hogy futja rá.

Míg a pincérnő kiengedte az üdítőjét a gépből, Grace tekintete a pult feletti tévéképernyőre tévedt. Épp a főpályaudvar képe úszott be elé, arról a nőről beszéltek, akit aznap reggel halálra gázoltak az épület előtt.

– Hangosítsa fel – szólalt meg hirtelen még az elemi udvariasságról is megfeledkezve.

– A baleset reggel kilenc óra tíz perckor történt – mondta épp a hírolvasó. Alig néhány perccel azelőtt, hogy ő odaért.

Majd egy női arc villant a képernyőn, hátrafogott sötét haj, komor vonások.

– Az áldozat brit állampolgár, Eleanor Triggnek hívták.

Grace ledermedt. Ugyanaz a név, amit a bőröndre írtak. A balesetben meghalt nő fényképeit emelte el.”

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Milyen versek születtek a második világháború legsötétebb hónapjaiban?

Zoltán Gábor új kötete egy borzalmas időszak lenyomata versekben, melyet egy, a kétezres évekből visszatekintő szerző értelmez, így hozva létre egy rendkívül rétegzett, sokoldalú alkotást. A Szép versek 1944 a hét könyve. 

...
Kritika

A második világháború után újra kellett indítani a történelem kerekét

...
Kritika

A világháború utáni generáció hallgatások és titkok közt nőtt fel

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Harari az AI-ról: Soha ne idézz meg olyan erőt, amit nem tudsz irányítani

Felejtsd el a hollywoodi képsorokat az utcákon randalírozó, fegyveres robotokról, az AI valósága sokkal veszélyesebb – figyelmeztet az izraeli történész és író Harari az új könyvében, amiből a Guardian közölt exkluzív részletet.

...
Zöld

A fantáziád segít a legtöbbet az ökológiai válság ellen - Olvass bele a Világelejébe!

Folyton reménytelen elemzésekkel találkozol? Olvasnál már végre valami lelkesítőt is az ökológiai válság kapcsán? Mutatunk egy részletet.

...
Zöld

Másképp kezeli a gyerekek agya a nyomtatott és a digitális szöveget

A digitális korban a hagyományos nyomtatott médiáról a képernyőre váltás általános tendencia, mely a gyerekeket is érinti. Egy tanulmány nemrégiben rámutatott arra, hogy az agyban zajló folyamatok nem pontosan ugyanazok, amikor a gyerekek digitális eszközről vagy nyomtatott kiadványból olvasnak. 

...

Kárhozatra születnek az ork csecsemők? [A hatalom gyűrűi-kibeszélő II/1.]

...

A nagyváros szövetébe láthatatlanul simultak a lányok [Budapesti nők]

...

Szél Dávid: A szülőség nem egy megoldandó probléma [Podcast]

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Az örök másodikból is lehet szuperhős? Olvass bele az Abszolút Könyvek új részébe!

A Cserélők egy elit társaság, akár valamiféle modern szuperhősök. Olvass bele az Abszolút Könyvek sorozat legújabb részébe!

...
Gyerekirodalom

Fájós fogú Ady Endre, párbajok és egy merész kamaszlány is van ebben a regényben

A fotográfuslány című ifjúsági regényben egy kamaszlány irodalmi bűntények után nyomoz, az Operában eldördül egy revolver, és még Ady is görkorcsolyát húz.

...
Gyerekirodalom

Egy kamaszlány a pattanásait próbálja eltüntetni, de közben láthatatlanná válik – Olvass bele!

Ethel éppen a kamaszkori csatáit vívja, nehezen boldogul a nagymamájával, az osztálytársaival és az arcán megjelenő pattanásokkal. De a helyzet akkor lesz csak igazán meredek, amikor váratlanul láthatatlanná válik. Olvass bele a regénybe!

Kiemeltek
...
Nagy

5 idézet a hét könyvéből: Knausgard és Az öröklét farkasai

Knausgard a halálról beszél, miközben fordulatos cselekményt alakít, kiváló karaktereket épít és hatalmas műveltséganyagot is játékba hoz. A Hajnalcsillag-sorozat második része, Az öröklét farkasai lett a hét könyve, melyből most öt izgalmas idézetet mutatunk. 

...
Szórakozás

Nemere István szerelmes, valamint macska- és munkamániás – megnéztük a róla szóló dokumentumfilmet

Az Addig írok, amíg élek állatbarát sztoikusként ábrázolja Nemere Istvánt. Szalma Sándor dokumentumfilmjének főszereplője az írásnak rendeli alá mindenapjait, közben egy kicsit mintha unná már a saját történeteit.

...
Nagy

Miért és mióta vannak fejezetek a könyvekben? 

Mára teljesen természetesnek tűnik, hogy a tagoltság és így az olvashatóság, a történetvezetés miatt fejezetekre tagolt könyveket olvasunk – de nem volt ez mindig így.