Donald Ray Pollock azonos című kötetében a középkelet-amerikai sorstalanságot vetette papírra. A kiábrándult és szikár prózához mocskos, sötét és vérbő mozgóképes világ illik, amelyben az elfojtott indulatok, a kiüresedés és a kilátástalanság ül tort az elveszett emberi sorsok felett. A maga módján mindegyik karaktere keresi a kitörési pontot – vallás, szexualitás, karrier vagy fotóművészet terén - , amit öröklött gyarlóságuk aztán rendre beszennyez, bemocskol. Így inkább fanatizmusról, pedofíliáról, korrupcióról és gyilkosságokról szól a középkeleti krónika. A „vénnek való vidék” a szereplők köré zárul, belefojtva őket determinált nihiljükbe.
Pollock tudja, miről beszél: három évtizeden át kétkezi melósként dolgozott a filmben is megemlített papírgyárban. Ez itt az ő utcája, amelybe olvasóként gyanútlanul sétálunk bele, hogy menthetetlenül foglyul ejtsen bennünket a reménytelenség vendégmarasztaló ingoványa.
A Mindig az ördöggel Cormac McCarthy kiruccanása középkeletre.
E könyv adaptálására látszólag keresve sem találhatnánk alkalmasabb személyt az ember sötét oldalát behatóan ismerő Antonio Campos író-rendezőnél. Az atmoszférateremtésen csúszik el a produkció.
Akik csak azért születnek, hogy legyen kit eltemetni - Könyves magazin
Knockemstiff annak a félreeső amerikai kisvárosnak a neve, ahol Donald Ray Pollock született, itt játszódnak az összegyűjtött novellái, és ezen a sivár vidéken kezdődik, és ér véget első regénye, a Mindig az ördöggel is.
A második világháború csendes-óceáni poklából tér haza Willard, motyójában poszttraumás stresszel, valamint emberből és Istenből való mély kiábrándultsággal. Családot alapít a poros vidéki kisvárosban, és újra szóba állva Istennel már kezd fölengedni a lelke az átélt borzalmakból, amikor feleségénél súlyos betegséget diagnosztizálnak. A férfi elméje újra megborul, ám ezúttal magával rántja fiát is vallási tébolya mélypontjára. Hamarosan vérben tocsog az erdőszéli imatuskó, ahol Willard a felesége életéért fohászkodik. Eközben egy kiégett házaspár, Carl és Sandy néhány pokoli fotó reményében emberekre vadászik az országutakon. Férj és feleség mások szenvedésében és meggyilkolásában leli perverz örömét. Sandy testvére, Lee rendőrfőnöki babérokra tör, miközben nyakig merül a korrupcióban. A kisvárosban egymás után két prédikátor is tiszteletét teszi: az egyik vallási fanatizmusával, a másik álszent kéjvágyával hagy kitörölhetetlen nyomot a keresztényi közösségben. Innen próbál meg kitörni Arvin, Willard fia, akinek át kell verekednie magát korlátoltságon, közönyön és kiábrándultságon, hogy végül szembenézhessen magával az ördöggel.
Pollock az emberi kapcsolatok hatalmas pókhálóját szövi a kisváros köré, amelynek ragadós szálai összekötik valamennyi karakterét.
Figurái legapróbb rezdülései is kihatással vannak a többiek életére. Camposnak ezt remekül sikerült ábrázolnia filmjében. Arvinnak a megörökölt atyai attitűddel való küzdelme valójában mindenkié, nemzedékek harca, amelyben a többség sorsa a bukás. Vajon a fiúnak sikerül leszámolnia a maga ördögeivel?
Camposnak igazi sztárparádét sikerült felvonultatnia filmjéhez. A köztudatba Pókemberként bevonuló Tom Holland végre más szerepben is bizonyíthat: alakítását elnézve eszünkbe sem jut a hálószövő, komoly és kiforrott játékával leiskolázza filmbéli idősebb kollégáit is. A Marvel másik üdvöskéjére, a korábban a Tél Katonáját alakító Sebastian Stan-re alig ismerünk rá a korrupt seriff figurájában: gyarló ember, aki csupán saját önző érdekeit - magamat szolgálom és védem - tartja szem előtt. Hasonlóan esendő a jövő ősszel Batmanként színre lépő Robert Pattinson, aki gőgös hedonizmusában szem elől téveszti Isten arcát. Tiszteletesként ez több, mint kínos. Akárcsak Jason Clarke sorozatgyilkosának, hogy már csak megkínzott áldozatai képére áll fel neki.
Az erőszak és a halál kitörölhetetlen része McCarthy Amerikájának - Könyves magazin
A színészek kivétel nélkül erőn felül teljesítenek. De akkor hol a probléma a filmmel? Campos a legnagyobb tisztelettel bánt az „alapanyaggal”, szinte mindent meg akart belőle mutatni, bele kívánt passzírozni a forgatókönyvbe. A hatalmas rendezői elvárások azonban szétfeszítik a produkció kereteit, minek következtében a koncepció teljesen félresiklik. Mi hiányzik belőle?
Terrence Malick beszédes vizualitása, Denis Villeneuve lehengerlő atmoszférája és David Fincher koncepcionális látásmódja.
Azzal, hogy a rendező felkérte az író Pollockot, legyen a történet narrátora, haza is vágta a feszültségvezetést és a film ritmusát.
Vannak persze kiemelkedő momentumai is. Kulcsjelenetek, amelyekben tetten érhető Campos rendezői tehetsége. Ilyen például Tom Holland és Robert Pattinson rendkívül feszült templomi nagyjelenete a film végén. Vagy Sebastian Stan leszámolása a rosszfiúkkal (meg eleve az egész maffia szál, ami ki sem volt annyira bontva a könyvben, amennyire a mozgóképen). Valamint Carl és Sandy autós végjátéka. Ha a rendező történetvezetésben el is vérzik, szálakat vagdosó párkaként azért még brillíroz.
Igazából szavunk sem lehet. A Netflix saját gyártású produkcióinak rákfenéje a történet, ami jellemzően nincs (lásd: Tyler Rake: A kimenekítés vagy Project Power: A por ereje). Pazar látvány és csodás színészgárda, ám a forgatókönyv maximum toalettpapírnak jó (tisztelet a kivételnek). A streaming szolgáltató újabban kezd kikacsintani az irodalom felé, ahol hegyekben állnak a grandiózus alapanyagok, amelyek hozzáértő kezekben eredeti és izgalmas mozgóképként (Love, Death & Robots, A befejezésen gondolkodom) láthatnak napvilágot. Ha tetszett a film, mindenképpen olvasd el a könyvet! Ha nem tetszett, akkor is.
