Donald Ray Pollock: Mindig az ördöggel, fordította: Berta Ádám
Libri, 2013, 364 oldal, 3490 HUF
Knockemstiff annak a félreeső amerikai kisvárosnak a neve, ahol Donald Ray Pollock született, itt játszódnak az összegyűjtött novellái, és ezen a sivár vidéken kezdődik, és ér véget első regénye, a Mindig az ördöggel is. Az 50-es években Knockemstiff egy bárból, három üzletből, és egy alig 450 fős közösségből állt, és ez mára sem sokat változott. Pollock szerint piszkosul klausztrofób érzés volt ott élni, és hát mégis milyen hely lehet, ami a nevét vagy egy legendásan csúnya kocsmai balhéról, vagy egy prédikátorról kapta, aki a hozzá forduló megcsalt feleségnek állítólag csak annyit tanácsolt a félrelépő férjjel és annak szeretőjével kapcsolatban : knock ’em stiff! Vagyis, verd őket szarrá!
A nyitótörténetben Willard éppen hazatér a vietnámi háborúból, ahol fényes plecsnik és hősies tettek helyett legfeljebb bajtársának élve megnyúzott, keresztre feszített rémképével lett gazdagabb. Abban a reményben, hogy újra Istenre, egyben békére lelhet, a megérkezése után nem sokkal el is megy hazulról, és megkeresi azt a gyönyörű pincérnőt, akit pár mérfölddel arrébb megismert, és akibe rögtön bele is szeretett. Közös életük eleinte működni látszik, keményen dolgoznak és gyereküket, Arvin Russelt jó keresztényként nevelik. Azonban a nő megbetegszik, testét lassan és mohón elkezdi felemészteni a rák. Egyre inkább úgy tűnik, hiába az elkötelezett új élet, minden kétségbeesett erőfeszítés, hiába könyörög Willard és Arvin az imafa előtt napokon, éjjeleken át, hiába locsolják fel a különböző áldozatok vérével a földet, Istennek más terve van velük.
Ez a mű első cselekményszála, és van további négy másik. Noha Arvin a kulcsfontosságú karakter, és a főbb mondanivaló is az ő életének tükrében válik érdekessé, Pollock főszereplő nélkül, egy rakás súlyosan eltévelyedett, kisiklott ember életébe pillant be. Ott a beteges prédikátor páros, Roy, aki pókok idomításával és groteszk előadásával igyekszik Isten létezését igazolni, és tolókocsis zenésztársa, Theodore, aki homoszexuális vágyait savval próbálta eltüntetni. Később a helyükre pöfeteg, alattomos pedofil lelkész érkezik, hogy behálózza a környék hithű lányait. Két másik szereplő, Carl és Sandy, szánni való és rémisztő sorozatgyilkosok, akik az országutakat járva stopposokat ölnek, a róluk készült fotókkal pedig Carl a titkos fotóalbumát gyarapítja.
Pollock műve tele van felkavaró jelenetekkel, az igazi hatást mégsem ezzel éri el. Minden általa bemutatott személy élete a generációk óta tartó kilátástalanságot, a vidék elszigeteltségében, zártságában, és a visszás vallási fanatizmusban rejlő rombolást példázza. Egy tévedés, egy gyávaságból, kapzsiságból, vagy más okból meghozott hibás döntés több nemzedéken végigsöprő hatása, a leszármazottak születéstől megpecsételődött sorsa. Életüknek nincs semmi célja, értelme, azt teszik, amit maguk körül látnak, mennek pontosan az elődeik által kitaposott úton, amiről soha meg sem kérdezik, hova vezet. Sokuknak eszébe sem jut, talán lehetett volna máshogy is, végül eltűnnek, mintha soha nem is léteztek volna. És ez sokkal nyomasztóbb, mint a gyilkolászás és az explicit erőszak.
Ezért, bár más-más okból, de több szereplő arra a borzalmas felismerésre jut, hogy egyszerűen van, aki csak azért születik, hogy később legyen kit eltemetni. A csavar, amivel Pollock ebbe a sötét, megrázó könyvbe némi reményt visz, hogy Willardnak és Charlotte-nak részben sikerül kitörni, és egy másfajta életet felépíteni. Fiúk, Arvin pedig megkapja a lehetőség egy apró darabkáját, ő már ezzel együtt próbál boldogulni. Benne már több van a puszta késztetésnél, csak hát ki kell magát valahogy verekednie a piában, vérben tocsogó, mocsaras iszapból. Anélkül, hogy engedne az ördög mindenhol jelen lévő kísértésének.
A jellemábrázolás kitűnő, a mű nyelvezete egyszerű, szikár, a történet néha ráérősen, máskor nagy léptékben halad, az egyes történetekhez tartózó jelenetek hol konzekvensen, hol zavarosan váltakoznak. De Pollock nagyon érti, amiről mesél, nem csoda, mindig is ebben a világban élt, és mielőtt meglepő fordulattal írónak állt volna, gyári munkásként lehúzott 3 mocskos és kimerítő évtizedet. Első regényével egy csomó nagy amerikai szerző legjobb pillanatait megidézi, Hemingwayt, Cormac McCarthyt, James Ellroyt, és számomra kicsit Nick Cave kultikus művét, az És meglátá a szamár az úrnak angyalát is.
Szerző: Andok Tamás
