A történet elsőre tipikus romantikus zsánerirodalom: két kamasz összebarátkozik, majd szép lassan ráeszmélnek, hogy amit éreznek, több mint barátság, a kérdés pedig az, hogy a szerelem kiállja-e az idő próbáját. Az egyetemi évek alatt a távolság és a féltékenység éket ver a fiatalok közé, és a szakadék egy idő után már olyan széles, hogy sehogy sem tudják áthidalni. Úgy tűnhet, hogy a Minden elmúlt nyár nem is mond ennél többet, de ha olvasunk a sorok között, egyre több súlyos kérdésfeltevéssel találkozunk. A szerző elsősorban azt boncolgatja, hogy lehet-e a gyerekszerelemből egész életen át tartó kapcsolat, miközben mindkét fél egészen más irányba változik. Fel tudjuk-e ismerni, hogy a másikról alkotott képünk már csak illúzió, és észrevesszük-e, amit kamaszként még nem láttunk. Annak ellenére, hogy Carley Fortune könnyed, nyári olvasmánynak szánta a regényt, olyan problémákat villant fel, amelyekről egyesével is külön regényt lehetne írni. Olyan kérdések ezek, mint, hogy
van-e második esély, és ha igen, hogyan érdemelhetjük ki, mi számít árulásnak, és mi az, ami még megbocsátható?
Az eseményeket Percy Fraser szemszögéből ismerjük meg, aki tizenhárom éves korától minden nyarat a kanadai Barry’s Bay-ben tölt. Itt ismerkedik meg Sam Florekkel, aki nemcsak a legjobb barátja, de élete nagy szerelme is lesz. Az első oldalakon megelevenedik előttünk a Kamaniskeg-tó körül vadul burjánzó bozótos, érezzük, ahogy a levegőben keveredik a naptej és vörösfenyőkből áradó édes gyanta illata, és szinte halljuk a csobbanást, ahogy valaki fejest ugrik a vízbe. Annak ellenére, hogy a kelet-ontariói apró települést nagy valószínűséggel még képekről sem ismerjük, Carley Fortune olyan pontosan és érzékletesen mutatja be a környezetet, mintha egy természetfilm képkockái pörögnének előttünk. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a szerző gyerekként maga is Barry’s Bay-ben töltötte a nyarakat, így a történethez egyrészt a saját élményeiből merített ihletet, majd a 2020-as lezárások alatt Barry’s Bay-ben írta a regényt, így
egészen pontos leírásokat olvashatunk a tájról.
A Minden elmúlt nyárban egymást váltják a múltról és a jelenről szóló fejezetek, míg végül a képzeletbeli idővonal eseményei középen találkoznak. A hat nyarat és egy hétvégét elmesélő történet főszereplői lassanként maguk mögött hagyják a kamaszkort, és ahogy telnek az évek, rájönnek, hogy felnőtté válni csak akkor lehet igazán, ha képesek lezárni a múltat. A regény azzal kezdődik, hogy Percy váratlan telefonhívást kap gyerekkori szerelme bátyjától, Charlie-tól, aki közli vele, hogy meghalt az édesanyjuk. A hír nemcsak azért rázza meg Percyt, mert szinte második anyjaként tekintett Sue-ra, a Florek testvérek édesanyjára, hanem azért is, mert így szembe kell néznie a múltjával. Megígéri Charlie-nak, hogy Barry’s Bay-be utazik a temetésre, a szertartáson viszont Sam is ott lesz, akit már tizenkét éve nem látott. Ezután visszaugrunk az időben arra a nyárra, amikor Percy megismerkedett a tóparti nyaralójuk szomszédságában élő Florek testvérekkel. Sam és Percy legjobb barátok lesznek, de azt már tizenhárom évesen is sejtik, hogy több ez, mint barátság. A múlt fejezetei évről évre közelebb visznek a jelenhez, apránként összeáll a kép, és
arra is fény derül, hogy Percy miért kap időnként pánikrohamot.
Carley Fortune regényében fontos szerepet kap a testiség, attól kezdve, hogy hogyan reagálnak a testük változására a tizenéves kamaszok, egészen odáig, hogy hogyan próbálnak felnőttként ellenállni a vágyaiknak. A szerző mindent pontosan, tömören, mégis könnyed stílusban jelenít meg, mégsem érezzük úgy, mintha egy túlfűtött erotikus regényt olvasnánk. Abból viszont keveset mutat, hogyan zajlik a párbeszéd Percy édesanyja és a lány között, aki várja, de egyben meg is rémül az első menstruációtól. A teste átalakulását persze a fiúk is észreveszik és szóvá teszik, de Percy nem tudja hogyan kezelje a bókokat. Ahogy telnek az évek, Percy és Sam egyre természetesebben és pontosabban képesek megfogalmazni az érzelmeiket és a vágyaikat - talán túl szépen is tizennyolc éves korukhoz képest -, de Percy egyszer csak behúzza a kéziféket és a kapcsolat megszakad.
Carley Fortune egész végig ügyesen tartja vissza az információkat, majd a regény végére minden a helyére kerül. Percy és Sam végül szembenéz a múlttal, és bár a szerző hosszan és részletesen építi az előzményeket,
a történet végére túlságosan felgyorsulnak az események.
Miután részletesen megismertük a szereplők gyerekkorát, a felnőtt életükre is kíváncsiak lennénk, ám ebből csak egy keveset kapunk. Mindössze annyit tudunk meg, hogy Sam megvalósította gyerekkori álmát, és orvos lett, Percy viszont annak ellenére, hogy írónak készült, egy lakberendezési magazin szerkesztője lett. A szerző egyébként maga is hasonló karriert futott be, annyi különbséggel, hogy miután szerkesztőként dolgozott a The Globe and Mail, a The Grind és a Toronto Life magazinnál, végül mégis megírta a regényt, amiben úgy mesél gyászról, csalódásról és szerelemről, hogy közben visszahozza a gyerekkori nyarak felhőtlen boldogságát is.
