A saját érdekedben krimiszerűen építkező cselekménye egy zárt mikroközösségben játszódik, egy jóhírű magángimnáziumban, a Belmont Akadémián. A tanárok, a diákok és a szülők sajátos szimbiózisát, kapcsolati dinamikáját azok az olvasók is ismerhetik, akik történetesen nem egy amerikai elitgimnáziumban végeztek. Instabil, kiegyensúlyozatlan kamaszok, sokszor önbizalomhiányos, túlhajszolt tanárok és elvárásokkal teli, aggódó szülők alakítják egy iskola közösségét, ők próbálnak meg együttműködni több-kevesebb konfliktus és kompromisszum árán. Ezzel összefüggésben társadalomkritikai éle is van a regénynek, ugyanis kiválóan érzékelteti azt a furcsa ellentmondást, mely abban áll, hogy rendkívül gazdag, magas társadalmi státuszú emberek járatják a gyermekeiket egy elitiskolába, ahol rosszul fizetett, a társadalmi hierarchiában jóval alattuk álló tanárok oktatják őket. A szülők és a diákok is úgy érzik, a tanárok alárendelt figurák, az oktatókban pedig nagy adag frusztráció gyűlik össze, melyet megpróbálnak levezetni.
Amikor egy napon Teddy egyik diákjának édesanyja holtan rogy össze egy iskolai ünnepségen, kezdetben senki sem gyanakszik, ám a jelek egyre inkább afelé mutatnak, hogy a munkaközösség elnökének halála nem szerencsétlen véletlen volt csupán, az események pedig olyan titkokat csalnak a felszínre, melyek végleg felborítják az iskola és az egész város életét. Olvass bele!
Tovább olvasokNincs is addig nagyobb baj, míg egy irodalomtanár ezt a belső feszültséget „csak” a kötelező olvasmányok kiválasztásakor érvényesíti, de ebben a szövegben ennél jóval komolyabb elégtételről lesz szó. Az elitiskolában látszólag minden a legnagyobb rendben, de a felszín alatt rengeteg indulat cirkulál. A normálisnak tűnő emberek mind sebeket hordoznak, és ezzel összefügg a könyv legfontosabb tanulsága: senki nem az, aminek látszik. Az Év tanára díjban részesülő irodalomtanár, Teddy Crutcher például neves és elismert oktatója az Akadémiának. Olyan tanár, aki kizárólag diákjai érdekeit tartja szem előtt (erre utal a cím is), de sajnos azt hiszi, mindig jobban tudja, mi a jó a másiknak, és azt is, hogyan lehet helyes útra terelni a diákokat, sőt megleckéztetni egyes kollégákat.
Apránként derül csak ki, hogy a férfi magánéleti problémákkal is küzd, és az is, hogy kertjében nagyon különös növényeket nevel.
A regény szinte minden fejezetben meglepetést okoz, mert amikor már kitisztulni látjuk a képet, és úgy érezzük, rálátunk a történésekre, mindig van új és újabb csavar, amitől olvasóként folyamatosan át kell rendezni, felül kell írni addigi elképzeléseinket. A szerző gyakran megtéveszti az olvasót, de csak azért, hogy egyre nagyobb meglepetéseket okozzon. Amikor a viszonylag hosszú bevezető után az egyik diák édesanyja holtan esik össze egy iskolai rendezvényen, majd egy tanárnő is gyanús körülmények között hal meg, azt érezzük, érteni véljük, ki és miért áll az ügy hátterében, de kiderül, hogy talán mégsem járunk jó nyomon. Samantha Downing szövege minden pillanatban meglepetéssel szolgál, késleltetései, lassan adagolt, váratlan fordulatai képesek lekötni az olvasó figyelmét, és felkeltik a benne szunnyadó nyomozót is. De nemcsak az olvasóban lakozó detektív kerül elő, hanem a párszáz fős közösség tagjai közül is többen az események nyomába erednek, hogy kiderítsék, mi történik.
Szinte minden központi szereplő nyomoz, mindenki gyanakszik mindenkire, és szoros megfigyelés alatt tartják egymást.
Az olvasó pedig egyszerre mindannyiuk gondolataiba és motivációjába belelát, azt is érzékeli, hogy miért nem értik egymást, mikor mit gondolnak a másikról. A váltott nézőpontok miatt szinte minden fontosabb karakter bőrébe belebújhatunk, megértjük az iskola egyik eminens diákját, aki szerelme miatt nyomoz, belülről látjuk Teddyt és ellenségét, a fiatal tanárnőt, Fallont, vagy a lelkifurdalástól a papi hivatásig menekülő matektanárt. A mindentudó elbeszélő a jelentősebb szereplők tudatában zajló eseményeket egyes szám harmadik személyben, de belső nézőpontból közvetíti:
„HIBÁZOTT. Borzalmas hibát követett el. Teddy a tanári asztalnál ül a termében, és a körömágyát piszkálja. Így könnyebben tud gondolkodni. Lépésről lépésre visszajátssza a fejében az eseményeket, amelyek a néhány órával ezelőtt lezajlott tragédiához vezettek. Fontolóra veszi a lehetséges következményeket is. Egy nő összeesett. Ennyi. Nem kapott agyvérzést, sem rángógörcsöt. Csupán az történt, hogy… elájult. Ez talán nem elég ahhoz, hogy az egész termet átkutassák, de a biztonság kedvéért abból indul ki, hogy mégis úgy lesz. Ms. Marsha valószínűleg ragaszkodni fog hozzá, elvégre Ingrid Ross nemcsak bizottsági tag, hanem szülő, aki hozzájárul az intézmény fenntartásához.”
A rövid terjedelem ellenére is viszonylag plasztikusan megjelenített szereplők közül a legfontosabb a már említett irodalomtanár, aki egyben a legárnyaltabban bemutatott hős. Megkeseredett férfi, paranoiás és nárcisztikus személyiség, aki elismerésre és sikerre vágyik, de az élete romokban. A felesége elhagyta, tanárként egy öreg kocsival jár, és azt sem engedheti meg magának, hogy a város jobb boltjaiban vásároljon. Szilárd meggyőződése, hogy neki kell megnevelnie és jó útra terelnie a gyakran nagyképű, elkényeztetett diákokat.
Ez az elképzelés pedig lassan megszállottsággá alakul benne.
Az ő lelkiállapotának részletező bemutatása miatt lesz a könyv igazi pszichothriller, hiszen eltorzult személyiségét és patológiásba hajló karakterét is részletekbe menően ábrázolja az író. A zsáner tipikus elemei mellé Downing igyekszik más rétegeket is beépíteni a könyvbe, például az irodalomtanár által kiválasztott kötelező olvasmányok segítségével egy szépirodalmi motívumhálót épít, de ez nem igazán jelenik meg többletként az olvasás során. A regény ettől függetlenül sodró lendületű, izgalmas és fordulatos könyv, amelyet nehéz letenni, és amely néhány napra vagy órára felszabadult szórakozást kínál.
