Milyen jogi eszközökkel küzdhetünk a tervezett elavulás ellen? Hogyan hozzuk rendbe a tönkrement közösségeket? Vajon egy körforgásos új üzleti modell visszafogja a hulladék mennyiségét? Maga az anyag- és energiapocsékoló „fejlett világ” is eldobható? A kötet a kreativitásról, személyiségünk fejlesztéséről és a környezetvédelemről is szól: megannyi pozitív lehetőséget kínál, hogy tudatosabban és elégedettebben éljünk.
Érdi Péter: számítógépes agykutató, a michigani Kalamazoo College professzora. Pályafutása során számos könyvet és tudományos cikket publikált a kémiai reakciókinetika, a számítógépes agykutatás és a komplex rendszerek területén.
Szvetelszky Zsuzsanna: Szociálpszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, a Társadalomtudományi Kutatóközpont – Társadalomtudományi Kutatóközpont Számítógépes Társadalomtudomány – CSS-RECENS kutatócsoportjának tudományos munkatársa, az informális hálózatok és a vállalati kommunikáció szakértője.
Érdi Péter, Szvetelszky Zsuzsanna: Repair - Hogyan hozhatjuk rendbe az elromlott tárgyakat, kapcsolatainkat és társadalmunkat (részlet)
A rugalmasság tulajdonképpen alkalmazkodókészség a nehéz helyzetekben, traumák és súlyos megpróbáltatások esetében: azt jelenti, hogy a fájdalom és a harag ellenére megőrizzük a fizikai és lelki működőképességünket. Jobban megbirkózunk a stresszel, túllendülünk az adott problémán, megtaláljuk az örömöt az életben, a jövőbe tekintünk, és nem veszítjük el a reményt. A jövőkép és a remény abban is segít, hogy proaktívak legyünk, terveket kovácsoljunk és felkészüljünk a várható helyzetekre.
Reziliencia az épületek szintjén
Az egyre szélsőségesebb időjárásra készülve az építészeknek, a mérnököknek és a várostervezőknek választ kell találniuk arra a kérdésre, hogy az épületek tervezésekor és felújításakor hogyan lehet felkészülni az árvízre, a tomboló viharra, a tengerszint emelkedésére, az erdőtűzre és más szélsőséges időjárási eseményekre.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja gyakorlati útmutatót állított össze az időjárásnak ellenálló épületekkel és közösségekkel kapcsolatban. De mit jelent a reziliencia egy épület esetében? Az épületnek biztonságos, stabil és kényelmes használatot kell biztosítania akkor is, ha a külső körülmények megváltoznak. A változásokat okozhatja aszály, áradás, szélsőséges csapadék vagy hőség. (A Le Chatelier-elv szellemisége itt is érvényesül:
ha a változás kényelmetlenséget okoz, az emberek reakciója a kényelem helyreállítására törekszik.)
Japán történelme során emberek és épületek sokasága esett áldozatul a nagy földrengéseknek. Bár a 2011-es tóhokui földrengést a modern idők egyik legpusztítóbb rengésének tartják, csak egy volt a szigetországot évről évre sújtó szeizmikus események sorában. Ezért aztán szigorúan szabályozzák a reziliens épületek tervezését – még a kisebb vagy ideiglenes építmények esetében is. A japán mérnökök két küszöböt állapítottak meg. Az épületek élettartama alatt háromszor-négyszer előforduló kisebb földrengések nem okozhatnak rendbe hozandó kárt (más szóval, az épületek tervezésekor meg kell előzni a funkcionális károk kialakulását). Másodszor, a ritka, rendkívüli erejű földrengéseknél az épületeknek meg kell akadályozniuk az emberáldozatokat. E cél elérése érdekében az épületeknek minél több szeizmikus energiát kell elnyelniük. Gumitömbbel például biztosítható a szeizmikus szigetelés. Egy magas épület akár 1,5 métert is kilenghet, de ha mondjuk minden második emeleten lengéscsillapítókat helyeznek el, jelentősen csökken a károk kockázata. A világ jelenlegi második legmagasabb épülete, a Tokyo Skytree a mérnökök szerint egy földrengés energiájának felét elnyelheti a lengéscsillapítóknak köszönhetően. E technológiának hála a magas épületek is ellenállóak lehetnek.
Az épület akkor reziliens, ha:
- Az energia vagy a fűtőolaj tartós hiánya esetén is élhető körülményeket biztosít.
- Víztakarékos, például az esővíz gyűjtésével gondoskodik az elsődleges vagy tartalék vízellátásról.
- Vészhelyzet esetén tartalék vízkészletet vagy víztartályt biztosít, beleértve a kézi pumpát is, amennyiben lehetséges.
- A település szennyvízrendszerének működésképtelensége esetén lehetővé teszi az emberi végtermékek megsemmisítését, például komposztáló vécé és vízmentes piszoár formájában.
- Legalább minimális tartalék áramkapacitást jelentő tartalék elektromos rendszert biztosít, például olajjal működő elektromos generátort (megfelelő üzemanyagtartállyal) vagy szigetüzemre is képes napelemes elektromos rendszert.
- A lakók számára 3-6 hónapra elegendő tartós élelmiszerkészletet tárol (például konzervet vagy szárított gyümölcsöt, zöldséget és egyéb élelmiszert).
Reziliencia a közösség szintjén
Hogyan kell nekifogni a reziliens közösségek tervezésének? Fizikai és társadalmi tényezőket is figyelembe kell vennünk. A fizikai infrastruktúra része a közlekedési rendszer (utak, hidak, alagutak, kikötők, vasút, repülőterek) és a közüzemi létesítmények és elosztó rendszerek (elektromos áram, víz és szennyvíz, üzemanyag, kommunikációs rendszerek). A közösségeknek olyan társadalmi struktúrákat kell kialakítaniuk, amelyek erősítik a közösség szövetét. Csak néhány példa: közösségi találkozóhelyek, kutyafuttatók, központi postafiókok és közösségi hirdetőtáblák.
A reziliencia- csomópontok fontos szerepet játszanak vészhelyzet vagy bizonyos szolgáltatások fennakadása esetén,
gondoskodhatnak például ivóvízről, elektromosságról a mobiltelefonok feltöltéséhez, valamint egyéb termékekről és szolgáltatásokról. A közoktatási rendszerekben olyan programokat kell kidolgozni, amelyek segítenek az energia, a víz és más természeti erőforrások rendszereinek, illetve az épületek és a közösségi infrastruktúra működésének megértésében.
Az ENSZ 2020-ban indította útjára a Reziliens Városokért 2030 (MCR2030) kezdeményezést. 2021-ben négy európai város (Barcelona, Manchester és vonzáskörzete, Helsingborg és Milánó) nyerte el az első „ reziliencia-csomópont” címet a klímaváltozással és a katasztrófákkal összefüggő kockázatok kezelését célzó stratégiáért és jövőképért.
A kötet a kreativitásról, személyiségünk fejlesztéséről és a környezetvédelemről is szól: megannyi pozitív lehetőséget kínál, hogy tudatosabban és elégedettebben éljünk. Olvass bele!
A japán koban is használható modell lehet. Japán közismerten a világ egyik legbiztonságosabb országa. Ezt a békés állapotot nem kis részben a „koban”, a „rendőrbódé” intézményének köszönheti. (A fogalom forrása a telefonfülke.) A koban egyrészt biztosítja a környék nyugalmát, másrészt további szerepet is betölt. A kobanban posztoló rendőrök gondoskodnak az eltévedt gyerekekről, útba igazítják az érdeklődőket, megőrzik a talált tárgyakat, és bármikor szívesen meghallgatják a helyiek problémáit.
Reziliencia regionális szinten
A regionális szintű reziliencia az egyik legjobb módja annak, hogy a közösségek alkalmazkodjanak a klíma- és gazdasági változásokhoz. „A reziliens városok, amelyek aktívan igyekeznek átállni a kisebb széndioxid-kibocsátással járó gazdaságra, és felkészülnek a klímaváltozás legkedvezőtlenebb hatásainak kiküszöbölésére, egyre inkább felkeltik a politikusok, a városi tanácsok és mások érdeklődését és figyelmét.” Akár tetszik, akár nem, ma már mindent rangsorolunk. 2014-ben a Grosvenor – egy ingatlanbefektető vállalat – kutatási jelentést tett közzé, amelyben aszerint rangsorolták a városokat, hogy mennyire sérülékenyek a környezeti és más veszélyekkel szemben, illetve menynyire képesek alkalmazkodni ezekhez. Íme, a világ 10 legreziliensebb városának toplistája:
- Toronto
- Vancouver
- Calgary
- Chicago
- Pittsburgh
- Stockholm
- Boston
- Zürich
- Washington, D.C.
- Atlanta
Tartsuk szem előtt, hogy a rangsorolás tulajdonképpen egyensúlyozás az objektív és szubjektív elemek között, előfordulhat, hogy a kanadai városokat egy cseppet túlértékelték. Az ENSZ 2021-ben Dubajnak adta a világ legreziliensebb városa címet.
Reziliens társadalom
Az USA-ban az ellátási lánc rezilienciájáról szóló közbeszéd és stratégiakészítés világított rá a rezilienciával kapcsolatos aggályokra. 2021 februárjában Biden elnök aláírta az amerikai ellátási láncokról szóló elnöki rendeletet: felszólította a szövetségi érdekelt feleket arra, hogy azonosítsák a sérülékeny pontokat és dolgozzák ki az ország kritikus ellátási láncaiban a rezilienciát előmozdító stratégiákat. Az elnök egy régi népköltést idézett: „Egy szög miatt a patkó elveszett. A patkó miatt a ló elveszett. A ló miatt a lovas elveszett. A lovas miatt a csata elveszett. A csata miatt az ország elveszett.” Elég néhány hiba az ellátási lánc egyetlen pontján, és máris számos munkahely, család, közösség és Amerika biztonsága kerülhet veszélybe. Az elnöki rendeletet követő jelentésben négy kulcsfontosságú termékcsoportot neveztek meg: a félvezetők, az elektromos autókba kerülő nagy kapacitású akkumulátorok, a védelmi ipar számára kritikus fontosságú ritka földfémek és a gyógyszerek. A patrióta hangvételű jelentés szerint az ellátási lánc megbízható is lehet, és az Egyesült Államoknak helyre kell állítania a termelési kapacitását.
Ha messzebb tekintünk, a globális kontextusra, láthatjuk, hogy a pandémia nyomán sokakban felmerült a kérdés:
valójában mennyire reziliens az emberi társadalom?
Markus Brunnermeier The Resilient Society (A reziliens társadalom) című könyve szerint új társadalmi szerződésre van szükségünk. Pozitív és negatív fejleményeket is tapasztalhatunk, egyelőre nem ismerjük a jövőt, de abból kell kiindulnunk, hogy az emberi társadalomnak fel kell készülnie az esetleges világjárványra, kibertámadásra és klímakatasztrófára. Az mindenképpen jó hír, hogy a tudomány sikeresen birkózott meg a vakcina előállításával. Az oltásszkepticizmus viszont rossz hír. Az Egyesült Államokban az államok megvétózhatják a szövetségi szinten javasolt és végrehajtott, kötelező oltásról szóló terveket. Csak reménykedhetünk, hogy a helyi politikai érdekek nem kerekednek felül a tudományos alapú racionalitáson. 2021 végére az átoltottság már lehetővé tette a globális gazdaság fokozatos talpra állását, de a globális ellátási láncban tartós zavarok mutatkoznak. Már most is megvalósult az elképzelhetetlen: néha üresen tátonganak a boltban a polcok. (És színre lépett az omikron…) A világ számára az az egyik nagy tanulság, hogy nem kell ahhoz különösebben pesszimista felfogás, hogy újabb és újabb természeti és társadalmi katasztrófákra számítsunk. Azt is meg kell tanulnunk, hogy a védekezés érdekében reziliens globális rendszert kell kidolgoznunk, amely képes talpra állni a sokk után.
