A hallgatás teher – végre magyarul is olvasható a holokausztirodalom egyik alapműve

A kötetbemutatón Szegvári Katalin újságíró beszélgetett Kiss Henriett-tel, a Rumbach zsinagóga igazgatójával és Radnóti Zoltánnal, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége főrabbijával. Szó volt a holokauszt feldolgozhatatlanságáról, és arról is, hogy mi a különbség a személyes és a zsidó időszámítás között.

Elie Wiesel
Éjszaka trilógia
TRUBADÚR KÖNYVEK KIADÓ KFT, 2025, 350 oldal, Fordító: Balabán Péter, N. Kiss Zsuzsa, Takács M. József

Elie Wiesel, a hírnök

Elie Wiesel 1928-ban született az akkor épp a Román Királysághoz tartozó Máramarosszigeten, haszid zsidó családba. Otthon jiddisül beszéltek, de Wiesel tudott magyarul, és értett románul is – tudtuk meg Földes Tamástól, a GABO kiadói csoport vezetőjétől.

1944-ben a város teljes zsidóságát deportálták, az író édesanyját és húgát feltehetően rögtön a megérkezésekor meggyilkolták. Az édesapja szinte végig mellette volt a táborban, a felszabadítás előtt egy hónappal halt meg vérhas és éhezés miatt. Elie Wiesel túlélte a haláltábort, ahogy két nővére is. Egy francia árvaházba került, ahol megtanulta a nyelvet. Később a Sorbonne-on végezte tanulmányait, sőt, a regényeit is franciául írta. Újságíróként dolgozott, majd Amerikában járva azt tapasztalta, hogy ott jobban megvalósítható a zsidó életmód, mint Franciaországban, így átköltözött a tengerentúlra. Itt élt egészen 2016-ban bekövetkezett haláláig.

-

Elie Wiesel Éjszaka trilógiájának bemutatója, Kiss Henriett, Szegvári Katalin, Radnóti Zoltán és Földes Tamás - Fotó: Szita Krisztina

A Holokauszt Emlékbizottság elnökeként az ő javaslatára épült meg a washingtoni Holokauszt Múzeum, a világ egyik legfontosabb holokauszt-emlékműve.

Az éjszaka című könyvét François Mauriac francia Nobel-díjas szerző biztatására írta, hogy „tanúsítsa azt, amit már nem tudnak tanúsítani, akik ott maradtak a táborokban”. Aktivistaként számos ügy mellett kiállt.

Munkásságáért 1986-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki, a méltatásban akkor a megbékélés és az emberi méltóság hírnökeként jellemezték, amit munkáin keresztül is közvetít.

A holokausztirodalom egyik meghatározó alakjának trilógiája viszonylag későn érkezett Magyarországra. Az eredetileg 1958-ban, 1960-ban és 1961-ben publikált szövegek közül Az éjszaka hozzánk csak 1990-ben jutott el, A hajnal 2001-ben, A nappal pedig egészen mostanáig nem jelent meg magyarul.

Az emlékezés a túlélők bosszúja

Szegvári Katalin rengeteg idézettel és személyes történettel meghintett beszélgetésben járta körül Kiss Henriett-tel és Radnóti Zoltánnal a három művet. Az első kötet, Az éjszaka Wiesel koncentrációs táborbeli emlékeinek leírása, ennek kapcsán a szenvtelenséget emelték ki a résztvevők. A második rész, A hajnal már fiktív történet. Ez a háború után Palesztinába özönlő zsidók harcát mutatja be. A harmadik, A nappal a lágerek túlélőinek sorsát, a veszteségek feldolgozatlanságát mutatja be egy közúti balesetből kiindulva – ez a kötet is javarészt fikció.

Kiss Henriett a trilógia időkezelésének sajátosságára hívta fel a figyelmet.

Nem véletlen, hogy éjszakával kezdődik a trilógia, mert a zsidó vallásban minden ünnep este köszönt be.

Minden úgy van felépítve benne, hogy megfeleljen a zsidó naptárnak” – magyarázta, hozzátéve, a regényben végig különválik az objektív, hétköznapi idő és a személyes, illetve a zsidó időszámítás. „Az idő múlása végig csak személyes érzéseken keresztül érzékelhető a műben. Egyetlen helyen tudjuk meg, hogy pontosan mikor történt: amikor meghal az édesapja. Azt dátumszerűen feljegyezte Wiesel. Minden más helyzetben nagyon személyes észlelést kínál fel a szerző.”

Radnóti Zoltán rámutatott, hogy Elie Wiesel a deportálása idején 16-17 éves volt, és ez meghatározó a történtekhez való hozzáállásában. „Ez a kor, amikor a gyerekek lázadnak és elkezdenek kérdéseket feltenni. A fiú addig abban szocializálódott, hogy a világ teljesen egyértelmű, ebből kitépik és bedobják a háború eseményeibe. Összetörik számára az addig ismert világ.

Ha nem beszéljük el a valóságot, akkor ott ragadunk a 15 éves, csalódott gyerek attitűdjében” – világított rá a főrabbi, hogy miért volt szükségszerű, hogy Wiesel beszéljen és írjon a holokausztról.

Amellett, hogy megmutatta, hogy volt egy ilyen idő, azt is leszögezi, hogy a világ nem arról szól, hogy ölnek. „Az emlékezés a túlélők bosszúja” – idézi Wieselt, ezzel pedig a kommunikáció fontosságára is utal.

Az elmesélés egy tórai kötelezvény, erősíti meg a rabbi szavait Kiss Henriett. „Ezt Elie Wiesel úgy fogalmazza meg, hogy »mondani a mondhatatlant«. Ezzel utalt arra, hogy a soát túlélő nemzedék kötelessége, hogy megfogalmazza azt, amire addig szavak sem voltak” – mondta a zsinagóga igazgatója.

Kiss szerint a szerző a világ szenvtelenségére és a tragédiák után is tovább folyó hétköznapokra is kegyetlenül rámutat.

„És ettől valójában nem változott semmi” – írja Wiesel egy helyen, amikor egy kislány megerőszakolásáról számol be.

„A mi személyes tragédiánk, hogy ezekkel a dolgokkal szembesülünk, miközben a világ egészében nem változik semmit” – értelmezi a fenti mondatot Kiss Henriett hozzátéve: „Kötelességünk, hogy megmutassuk ezeket az eseményeket.”

Wiesel misszióját épp abban látják, hogy a zsidóság története ne legyen elhallgatva, hiszen épp a hallgatás a túlélők egyik legszörnyűbb terhe.

Fotó: Szita Krisztina

Szintén központi téma Wiesel műveiben a túlélők bűntudata. „Nem mindig azok az események érintenek bennünket a legérzékenyebben, amelyeknek közvetlen részesei vagyunk” – vetette fel Szegvári Katalin Wieselt idézve.

„A szenvedés önmagában nem nemesít, csak akkor, ha értelmet adunk neki” – válaszolt szintén egy Wiesel-idézettel Radnóti Zoltán.

Elmondta, hogy a szüleivel ellentétben az ő generációjának, a holokauszt utáni második generációnak a zsidó identitás már egy pozitív élmény. „Már nem a holokauszthoz kötjük, a tetováláshoz, a Saul fiához vagy bármilyen traumatikus élményhez. A halottakkal viaskodás ugyanakkor egy zsidó ősi mítosz, mint Jákob harca az angyallal. Rengeteg harcunk van, de ezekből úgy kell kijönnünk, hogy legyen egy jövőképünk. Wiesel történetében a kórházban fekvő ember is így ad értelmet a szenvedésének.”

Kiss is a halottak folyamatos jelenlétét emelte ki: „A nappalban van egy szorongató ellentét.

Egy túlélő minden mozdulatában a holtak mozdulnak vele, például amikor egy nő hajában a halott nagyanyja haját véli felfedezni.

Azok, akiket nem természetes módon veszített el, akiket nem tudott elgyászolni, elengedni, ott vannak körülötte.” Az életnek ezek a pillanatai visszahúzzák Wiesel szereplőit, hogy át tudják adni magukat annak az érzésnek, hogy élvezzék az életet, és örüljenek annak, hogy megmenekültek.

„Életre vagyunk ítélve. Olvasás közben az a legnagyobb kérdés, hogy mindez, amit átélünk Elie Wiesellel, az hogy adja meg nekünk az életre való ítélésnek a valóságos értékét” – zárta a zsinagóga vezetője a gondolatot.

Nyitókép forrása: portré: The Elie Wiesel Foundation for Humanity/Facebook

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Egy holokauszt emlékezete, amit nagymamák írnak és unokák hordoznak

A Tíz hónap Babilon kötetbemutatóján jártunk, ahol megtudtuk, hogy minden könyv egyszer célba ér. 

...

Edith Eva Eger a testen keresztül meséli el a holokauszt borzalmait

A testtel kezdődik az elnyomás, a túlélés, a feldolgozás. A nagysikerű író új könyve, A balerina memoárban dolgozza fel a holokauszt történetét.   

...

New York Times: Debreczeni József holokausztkönyve az év egyik legfontosabb olvasmánya

A naplóregény a hét könyve is volt nálunk. 

Tényleg lepereg előttünk életünk filmje? Ez a japán regény a túlvilág előszobájába visz

Tényleg lepereg előttünk életünk filmje? Ez a japán regény a túlvilág előszobájába visz

Viszkok Fruzsival beszélgettünk egy könnyed hangvételű, mégis fontos kérdéseket boncolgató könyvről.

Szerzőink

bzs
bzs

Folytatható felnőttként egy gimiben abbamaradt szerelem? – Rainbow Rowell: Lassúzás

Tasi Annabella
Tasi Annabella

Így válik rémálommá egy reményteli szerelem az NDK árnyékában

Kiemeltek
...

Mi minden vész el, ha már az olvasást is kiváltja az AI?

Mit nyerünk vagy veszítünk azzal, ha egy hosszú szövegnek csak a kivonatát olvassuk el? 

...

Sajdik Ferenc emlékére: A rajzolást a ceruzára kell hagyni, én csak mozgatom azt

A 95 éves korában elhunyt grafikusra és karikaturistára emlékezünk. 

...

„Zsigeri és megindító” – a franciák is odavannak Halász Rita regényéért

A kritikusok zsigeri és intim regények találták Halász rita első kötetét. 

A hét könyve
Kritika
Így válik rémálommá egy reményteli szerelem az NDK árnyékában
Jehan Paumero: A legelső olvasóm úgy fogalmazott, hogy letehetetlen a könyv

Jehan Paumero: A legelső olvasóm úgy fogalmazott, hogy letehetetlen a könyv

Jehan Paumerót kérdeztük a Margó-díj shortlist interjúsorozatban.