Az esetről Jeles András dokumentumfilmjében, a Százszorszentekben kérdezi az írót Réz Pál 1986-ban:
“Réz Pál: Te valamikor a harmincas évek közepén-végén, talán az Eucharisztikus Kongresszus idején megáldottad Budapestet. Hogy volt ez?
Szentkuthy Miklós: Nem szívesen beszélek erről, mert ezerszer megírtam, ezer interjúban elmondtam. De röviden, a kedvedért: én egyszer egy álarcosbál számára egy bíboros-ruhát csináltattam, még ma is megvan. Ezt fölvettem – valóban az Eucharisztikus Kongresszus volt itt, 1938-ban – Pesten és elmentem, taxival persze, arra a helyre, ahova menni akartam. A taxisofőr, úgy látszik, nagyon vallásos ember volt, és amikor meglátta, hogy beszállok bíborosi ruhában, térdre borult, és én rögtön megáldottam. A társaságommal franciául beszéltem, „francia küldött” voltam. A Kis-Svábhegy tövében volt az a villa, ahol ez az álarcos összejövetel volt, jól mulattunk és aztán hajnalban, a mulatság után, fölmentünk a Kis-Svábhegy tetejére, ahol egy háromszögelési pont volt, ismeritek, három rúd és a tetején egy erkély; kis létrán föl lehet menni az erkélyre, olyan, mint a hajókon az árbockosár; fölmentem oda, a társaság elkísért és ott fönt egy prédikációt tartottam, hajnali négykor, senki sem volt ottan, körülöttem estélyi ruhás hölgyek ültek, kicsit becsípve, csókolóztak, izéltek, mizéltek, én ottan fent prédikációt tartottam.
Réz Pál: És nem érezted blaszfémiának ezt?”
Szentkuthy válaszát és a teljes posztot ide kattintva tudod elolvasni:
