Nyáry Krisztián: Curriculum Vitae

Nyáry Krisztián: Curriculum Vitae

Tízéves lett a Margó, amit a hétvégén egy zenés-irodalmi esztrádműsorral ünnepeltek a szervezők és a fesztivállátogatók. Nyáry Krisztián is a fellépők között volt, beszédében pedig kitért a margós kapcsolat kezdetére éppúgy, mint a vízilabda és az irodalom összefüggéseire, de kiderült az is, mit köszönhet a maláj legfőbb szultánnak. (Az esztrádon ugyancsak fellépő Totth Benedek beszédét ITT olvashatjátok.)

Fotó: Posztós János/Margó Irodalmi Fesztivál

Könyves Magazin | 2021. június 15. |

Nyáry Krisztián: Curriculum Vitae

2012-ben 40 éves voltam. Nem volt könyvem, semmi alapom nem volt rá, hogy írónak nevezzenek, arra pedig főleg nem, hogy én írónak nevezzem magam. Mégis meghívtak a Margó Fesztiválra. Nem volt logikus dolog, úgyhogy utólag megpróbálom felfejteni az odáig vezető ok-okozati láncot. 

1977-ben 5 éves voltam, és nagycsoportos. Anyám úgy gondolta, hogy remek helyem lenne a Rippl-Rónai utcai otthonunktól három sarokra lévő Bajza utcai általános iskolában. Ennek az iskolának két kunsztja volt: volt benne egy orosz tagozat és egy ének-zene tagozat. Utóbbi a Kodály-módszer egyik hazai módszertani központjának számított: nem véletlen, hogy anyám örült volna, ha ide járok. A bejutáshoz sajnos felvételizni kellett. Az énektanár kérésére teli torokból elénekeltem a Csipkefa bimbóját. Kertelés nélkül közölte a diagnózist: „a gyereknek erős, de kellemetlen hangja van”. Megeshetett a szíve anyámon, mert tüstént ajánlotta neki az orosz tagozatot.

Anyám elfogadta a fausti alkut.

Az eset hatására csalódtam a zenészekben és a szövegek felé fordultam.

1981-ben 9 éves voltam és orosz tagozatos általános iskolás. Elszántan igyekeztem minél kevesebbet tanulni oroszul, de kiderült, hogy elég könnyen memorizálok szövegeket. Így aztán én lettem a versmondó kisfiú, aki az ugyancsak a Bajza utcában található szovjet követség november 7-ei és április 4-ei ünnepségein kisdobos nyakkendőben az iskolai kórus után orosz verseket szaval. Az egyes versszakok jelentését nagyjából elmondták nekem, a szavakat korlátozottan értettem. Ezúttal egy, a nagy honvédő háborúból hazatérő szovjet katonáról volt szó a versben. A refrénjét, amely szerint hősünk esőben, szélben még mindig csak megy előre a nagybetűs Úton – пора в путь, пора в путь – olyan átéléssel mondtam, hogy egy sok kitüntetéses tadzsik bácsi sírva fakadt, majd a műsor végén magához ölelt és aranyfogas szájával megcsókolt. Az esetnek két következménye lett: hiteles alakításomért nyelvtudás nélkül is ötös lettem oroszból, valamint megértettem, hogy az irodalommal legjobb csendben foglalkozni. 

1987-ben 15 éves voltam és irodalmi-drámai tagozatos gimnazista Szentesen. Egy hosszabb intenzív kampánynak köszönhetően kerültem oda, amit otthon folytattam azért, hogy Budapesttől távol nyüzüge kamasz helyett egycsapásra életerős, független, felnőtt férfi legyek. Úgy terveztem, hogy irodalmi tudásomnak köszönhetően fogok hatást gyakorolni a nyilvánvalóan hasonló érdeklődésű lányokra. Mindjárt az első héten kiderült, hogy Szentesnek is két kunsztja van: a drámai tagozat és a vízipóló-válogatott.

Rá kellett döbbennem, hogy a tápláléklánc csúcsán nem az irodalomkedvelő 15 éves fiúk állnak.

A kötelező úszásórán például a vízipólósok megálltak medence partján lévő tusolók alatt, beszívták a levegőt, 45 percen át bent tartották, és unottan nézték a medencében úszó lányokat, akikre eredetileg nekem kellett volna kedvező benyomást tennem. A lányok opálos szemmel bámulták a vízpárába burkolt izmos testeket, és én levontam a tanulságot, hogy más pályán kell versenybe szállnom. Rájöttem, hogy olvasni nem elég, intenzíven fejleszteni kell a verbális készségeimet is. A táplálékláncban ugyan ettől sem jutottam jelentősen előre, de a pályaívem kirajzolódott. 

1993-ban 21 éves voltam, és magyar irodalom–művészettudomány szakos egyetemista Pécsett. Egy tanárom azt javasolta nekem és pár csoporttársamnak, hogy induljunk az irodalmi OTDK-n, mert ha jó helyezést érünk el, akkor ösztöndíjat kapunk. Ez elég vonzó ígéret volt. Egy csoporttársnőm némi hezitálás után kijelentette, hogy az egyik akkor igen divatos kortárs költőről fog írni, és ehhez interjút is készít majd a neves szerzővel. Tanárunk nyilvános dicséretben is részesítette ezért, kiemelve előttünk példás ügybuzgalmát. A mélyinterjú olyan jól sikerült, hogy csoporttársam átjelentkezett Pécsről az ELTÉ-re, a dolgozatot ugyan végül nem fejezte be, viszont a költőhöz költözött.

Eldöntöttem, hogy a magam részéről kizárólag régóta elhalt szerzőkkel fogok foglalkozni, azokkal biztos nem kell összeköltözni. 

1998-ban 26 éves voltam és tanársegéd a pécsi egyetem irodalomtörténeti tanszékén, valamint „fogalmazó 2” besorolású köztisztviselő a budapesti városházán. Utóbbi helyre úgy kerültem, hogy egykori egyetemi kollégám, egy szorgos filozófiatörténész lett ott a sajtófőnök, aki felhívta a figyelmemet rá, hogy nem tudok rövid mondatokat írni, csak hosszú tudományos körmondatokat. „A rövid mondat a lényeg” – mondta, és én rögtön szembe kívántam nézni ezzel a fájó hiányosságommal. Először ünnepi beszédet kellett írnom a maláj legfőbb szultán tiszteletére. Rövid mondatokban. A maláj legfőbb szultánnal később a Liszt Ferenc téren találkoztam. Előbb a Bajza utcai általános iskola gyermekkórusa énekelte neki a Csipkefa bimbóját, majd egy kamarás ezüst tálcán átnyújtotta neki az általam írt beszédet maláj fordításban, amit az uralkodó tüstént olvasgatni kezdett, mialatt az őt magyarul köszöntő főpolgármestert hallgatta. Őfelsége arcán fájdalmas mosolyt láttam felcsillani. Ez önmagában is összehasonlíthatatlanul intenzívebb visszajelzés volt, mint amit egyetemi kollégáimtól tudományos konferenciákon addig összesen kaptam. A hatást a rövid mondatoknak tulajdonítottam. 

2012-ben 40 éves voltam és kommunikációs igazgató egy pr-cégnél. Vagy pr-igazgató egy kommunikációs cégnél, nem emlékszem pontosan. A kanapén ültem otthon, és egy potencianövelő gyógyszer áldásos hatásairól kellett volna közleményt fogalmaznom. Ahelyett, hogy a hazavitt munkámmal foglalkoztam volna, hagytam, hogy a feladatok szépen átcsapjanak a fejem felett, tőlem aztán lankadhatott az egész ügy.

Ehelyett kis történeteket kezdtem írni magyar írók és költők magánéletéről.

Ezek olyan írók és költők voltak, akiknek nem kellett vízipólósokkal megküzdeniük az érvényesülésért. Ezért az életük igen szerencsétlenül alakult, ámbár végül bekerültek a tankönyvekbe. Igyekeztem rövid mondatokat használni, és elkerülni az olyan fogalmazásmódot, aminek hatására bármilyen aranyfogú háborús veterán megpróbált volna megcsókolni. A maláj főszultán mosolyára gondoltam. Így lettek olvasóim. 

Nem sokkal később Valuska Laci megszámolta az olvasóimat a facebookon, és felhívott, hogy jöjjek el a második Margó Fesztiválra. Szóval, így kezdődött az egész.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Totth Benedek: Rövid feljegyzés egy hosszú és gyötrelmes évtized margójára

A tízéves Margót ünnepelve Totth Benedek is megosztotta emlékeit és gondolatait a Margóról, írásról, szlengről, cápákról. Olvasd el!

...
Nagy

Keresztury Tibor: Ebben a könyvben a halálfélelemmel akartam szembenézni

„Ez nem coming-out, nem feltárulkozás, hanem egy megformált irodalmi mű” – mondta Keresztury Tibor a Hűlt helyem című könyve bemutatóján tegnap este, ahol szó esett írásainak sajátos hangjáról, a halálfélelemmel való szembenézésről és a betegség irodalmáról is.

...
Nagy

Simon Balázs valódi fenomén volt

A 2001-ben tragikusan fiatalon elhunyt Simon Balázs rendhagyó költészetéről és intellektualitásáról emlékeztek meg tegnap este a Margó Irodalmi Fesztiválon, ahol az idén megjelent összegyűjtött verseit mutatták be. 

SZÓRAKOZÁS
...
Nagy

Az utolsó párbaj didaktikus tanmesébe fojt egy középkori botrányt

Két francia nemes úr esett egymásnak a bosszú és a becsület nevében királyi külsőségek közepette az 1300-as évek végén, miközben lángokban állt az ország. Küzdelmük épp a lényeget takarta ki: egy nő becsületén esett foltot. Eric Jager történelmi könyvéből Ridley Scott készített nagyszabású mozifilmet.

...
Szórakozás

Daniel Craig lezárta az egyik legsikeresebb Bond-korszakot

A 25. James Bond-film egyben lezárása is az elmúlt 15 évnek. Daniel Craig búcsúzik a legendás filmszereptől, amely az utóbbi időben összenőtt vele. A most a mozikba került 007 Nincs idő meghalni vízválasztó a franchise történetében. Ennek megfelelően a filmesek kuriózummal készültek. Spoilermentesek leszünk!

...
Szórakozás

Pazar látvánnyal és elaprózott cselekménnyel indul Asimov Alapítványának adaptációja

Isaac Asimov örökérvényű sci-fi klasszikusából, az Alapítványból az Apple TV Plus jóvoltából végre sorozat készült. Hogy méltó-e az alapjául szolgáló könyvekhez, az még a jövő zenéje. A tévésorozat látványvilágára két epizód után nem lehet panasz.

...
Szórakozás

Störr kapitány megtanulja: a szerelem nem birtokviszony

A feleségem története nagyívű, pazar látványvilágú film, ami a féltékenység mellett a férfivilágról és az európaiságról is beszél.

...
Szórakozás

Szabó Magda történelmi drámájától nem idegen a humor sem

A Kelet és Nyugat határán élő népeknek mindig el kell dönteniük, melyik irányba húznak. Ennek a bizonytalanságnak a gyökereiről szól Szabó Magda Az a szép, fényes nap című drámája, amelyet a Vörösmarty Színház tűzött műsorára. A Vajk, azaz István király megkereszteléséről szóló darab most az eSzínház Fesztiválon látható.

...
Szórakozás

A Kiváló dolgozók szembesít minket a gondoskodás valódi arcával 

A gondoskodás szó hallatán csupa kellemes, szeretetteljes, melegséget árasztó érzés juthat eszünkbe és ennek talán így is kellene lennie, ha minden rendben volna. Boross Martin, az Örkény Színház színészei és tíz szociális szférában dolgozó szakember viszont nem hagyja, hogy homokba dugjuk a fejünket.

Olvass!
...
Beleolvasó

Bíró Szabolcs új regényében egy régi ismerős is színre lép Anjou Lajos király mellett

1342. Anjou Károly a halálos ágyán fekszik. A visegrádi udvar temetésre készül - és az új király, a mindössze tizenhat esztendős Anjou Lajos megkoronázására. Lajos ugyan sokat tanult az apja uralkodásából, ám ő alighogy trónra ül, azon nyomban háborút hirdet - legfőbb példaképei, Szent László és Nagy Sándor nyomdokain járva. Olvass bele Bíró Szabolcs új könyvébe!

...
Beleolvasó

Ali Smith könyvében karácsonykor régi családi konfliktusok kerülnek a felszínre

Tavaly az év legjobb könyvének választottuk Ali Smith Ősz című regényét, amelyet az első poszt-Brexit regényként szoktak jellemezni. (ITT írtunk róla, interjúnk az íróval pedig ITT olvasható). Most megérkezett az Évszak-kvartet következő része, a Tél. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Amikor a vírusvadász mondja el, mit gondol a járványról, vakcináról, összefogásról és annak hiányáról

Barát József és Kemenesi Gábor tizenhárom héten át beszélgetett, arról, hogy 2020 egyes hónapjaiban hogyan alakultak a járvány eseményei, a tudósok milyen válaszokat dolgoztak ki, és hogy mire számíthatunk 2021 őszén. A beszélgetéseket a könyvben megelőzi Barát József egy-egy írása arról, mi zajlott a társadalmi kulisszák mögött, hogyan változott meg az élet azokban az országokban, ahová éppen megérkezett a járvány. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Rubin Eszter új regényében váratlanul ismét felüti fejét a mindent felemésztő szorongás

A 21. századi olvasó saját belső kérdéseit, vívódásait, generációkkal korábbi, valójában a mai napig ható szorongásait mutatja be Rubin Eszter új regénye, amelynek olvasása közben számtalanszor magunkra ismerünk. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Jonathan Franzen új családregényében mindenki szabadulni próbál valamitől

Jonathan Franzen nagyszabású regénytrilógiájának első részében a chicagói Hildebrandt család keresztúthoz érkezett, tagjai pedig olyan döntések előtt állnak, amelyek hatása alól senki nem tud kibújni. Olvass bele a Keresztutakba!

, a Keres

...
Beleolvasó

Karafiáth Orsolya hősei a halál árnyékában is egymás mellett maradnak

Az Egymás könyve felkavaró hullámvasút, amely az elmúlásról, a barátságról és a bátorságról szól. Olvass bele!

A hét könyve
Kritika
Colson Whitehead új regénye megmutatja, milyen régre nyúlik vissza a Black Lives Matter-mozgalom
...
Nagy

Csíkszentmihályi Mihály hitt abban, hogy a flow eredendően bennünk van

Csíkszentmihályi Mihály egész életében kutatta a flow-élményt. Hitt abban, hogy  a flow-t nem kell tanulni és minden ember képes rá. Ahogy abban is, hogy a boldogság olyan állapot, amelyet mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia.