Nyáry Krisztián: Curriculum Vitae

Nyáry Krisztián: Curriculum Vitae

Tízéves lett a Margó, amit a hétvégén egy zenés-irodalmi esztrádműsorral ünnepeltek a szervezők és a fesztivállátogatók. Nyáry Krisztián is a fellépők között volt, beszédében pedig kitért a margós kapcsolat kezdetére éppúgy, mint a vízilabda és az irodalom összefüggéseire, de kiderült az is, mit köszönhet a maláj legfőbb szultánnak. (Az esztrádon ugyancsak fellépő Totth Benedek beszédét ITT olvashatjátok.)

Fotó: Posztós János/Margó Irodalmi Fesztivál

Könyves Magazin | 2021. június 15. |

Nyáry Krisztián: Curriculum Vitae

2012-ben 40 éves voltam. Nem volt könyvem, semmi alapom nem volt rá, hogy írónak nevezzenek, arra pedig főleg nem, hogy én írónak nevezzem magam. Mégis meghívtak a Margó Fesztiválra. Nem volt logikus dolog, úgyhogy utólag megpróbálom felfejteni az odáig vezető ok-okozati láncot. 

1977-ben 5 éves voltam, és nagycsoportos. Anyám úgy gondolta, hogy remek helyem lenne a Rippl-Rónai utcai otthonunktól három sarokra lévő Bajza utcai általános iskolában. Ennek az iskolának két kunsztja volt: volt benne egy orosz tagozat és egy ének-zene tagozat. Utóbbi a Kodály-módszer egyik hazai módszertani központjának számított: nem véletlen, hogy anyám örült volna, ha ide járok. A bejutáshoz sajnos felvételizni kellett. Az énektanár kérésére teli torokból elénekeltem a Csipkefa bimbóját. Kertelés nélkül közölte a diagnózist: „a gyereknek erős, de kellemetlen hangja van”. Megeshetett a szíve anyámon, mert tüstént ajánlotta neki az orosz tagozatot.

Anyám elfogadta a fausti alkut.

Az eset hatására csalódtam a zenészekben és a szövegek felé fordultam.

1981-ben 9 éves voltam és orosz tagozatos általános iskolás. Elszántan igyekeztem minél kevesebbet tanulni oroszul, de kiderült, hogy elég könnyen memorizálok szövegeket. Így aztán én lettem a versmondó kisfiú, aki az ugyancsak a Bajza utcában található szovjet követség november 7-ei és április 4-ei ünnepségein kisdobos nyakkendőben az iskolai kórus után orosz verseket szaval. Az egyes versszakok jelentését nagyjából elmondták nekem, a szavakat korlátozottan értettem. Ezúttal egy, a nagy honvédő háborúból hazatérő szovjet katonáról volt szó a versben. A refrénjét, amely szerint hősünk esőben, szélben még mindig csak megy előre a nagybetűs Úton – пора в путь, пора в путь – olyan átéléssel mondtam, hogy egy sok kitüntetéses tadzsik bácsi sírva fakadt, majd a műsor végén magához ölelt és aranyfogas szájával megcsókolt. Az esetnek két következménye lett: hiteles alakításomért nyelvtudás nélkül is ötös lettem oroszból, valamint megértettem, hogy az irodalommal legjobb csendben foglalkozni. 

1987-ben 15 éves voltam és irodalmi-drámai tagozatos gimnazista Szentesen. Egy hosszabb intenzív kampánynak köszönhetően kerültem oda, amit otthon folytattam azért, hogy Budapesttől távol nyüzüge kamasz helyett egycsapásra életerős, független, felnőtt férfi legyek. Úgy terveztem, hogy irodalmi tudásomnak köszönhetően fogok hatást gyakorolni a nyilvánvalóan hasonló érdeklődésű lányokra. Mindjárt az első héten kiderült, hogy Szentesnek is két kunsztja van: a drámai tagozat és a vízipóló-válogatott.

Rá kellett döbbennem, hogy a tápláléklánc csúcsán nem az irodalomkedvelő 15 éves fiúk állnak.

A kötelező úszásórán például a vízipólósok megálltak medence partján lévő tusolók alatt, beszívták a levegőt, 45 percen át bent tartották, és unottan nézték a medencében úszó lányokat, akikre eredetileg nekem kellett volna kedvező benyomást tennem. A lányok opálos szemmel bámulták a vízpárába burkolt izmos testeket, és én levontam a tanulságot, hogy más pályán kell versenybe szállnom. Rájöttem, hogy olvasni nem elég, intenzíven fejleszteni kell a verbális készségeimet is. A táplálékláncban ugyan ettől sem jutottam jelentősen előre, de a pályaívem kirajzolódott. 

1993-ban 21 éves voltam, és magyar irodalom–művészettudomány szakos egyetemista Pécsett. Egy tanárom azt javasolta nekem és pár csoporttársamnak, hogy induljunk az irodalmi OTDK-n, mert ha jó helyezést érünk el, akkor ösztöndíjat kapunk. Ez elég vonzó ígéret volt. Egy csoporttársnőm némi hezitálás után kijelentette, hogy az egyik akkor igen divatos kortárs költőről fog írni, és ehhez interjút is készít majd a neves szerzővel. Tanárunk nyilvános dicséretben is részesítette ezért, kiemelve előttünk példás ügybuzgalmát. A mélyinterjú olyan jól sikerült, hogy csoporttársam átjelentkezett Pécsről az ELTÉ-re, a dolgozatot ugyan végül nem fejezte be, viszont a költőhöz költözött.

Eldöntöttem, hogy a magam részéről kizárólag régóta elhalt szerzőkkel fogok foglalkozni, azokkal biztos nem kell összeköltözni. 

1998-ban 26 éves voltam és tanársegéd a pécsi egyetem irodalomtörténeti tanszékén, valamint „fogalmazó 2” besorolású köztisztviselő a budapesti városházán. Utóbbi helyre úgy kerültem, hogy egykori egyetemi kollégám, egy szorgos filozófiatörténész lett ott a sajtófőnök, aki felhívta a figyelmemet rá, hogy nem tudok rövid mondatokat írni, csak hosszú tudományos körmondatokat. „A rövid mondat a lényeg” – mondta, és én rögtön szembe kívántam nézni ezzel a fájó hiányosságommal. Először ünnepi beszédet kellett írnom a maláj legfőbb szultán tiszteletére. Rövid mondatokban. A maláj legfőbb szultánnal később a Liszt Ferenc téren találkoztam. Előbb a Bajza utcai általános iskola gyermekkórusa énekelte neki a Csipkefa bimbóját, majd egy kamarás ezüst tálcán átnyújtotta neki az általam írt beszédet maláj fordításban, amit az uralkodó tüstént olvasgatni kezdett, mialatt az őt magyarul köszöntő főpolgármestert hallgatta. Őfelsége arcán fájdalmas mosolyt láttam felcsillani. Ez önmagában is összehasonlíthatatlanul intenzívebb visszajelzés volt, mint amit egyetemi kollégáimtól tudományos konferenciákon addig összesen kaptam. A hatást a rövid mondatoknak tulajdonítottam. 

2012-ben 40 éves voltam és kommunikációs igazgató egy pr-cégnél. Vagy pr-igazgató egy kommunikációs cégnél, nem emlékszem pontosan. A kanapén ültem otthon, és egy potencianövelő gyógyszer áldásos hatásairól kellett volna közleményt fogalmaznom. Ahelyett, hogy a hazavitt munkámmal foglalkoztam volna, hagytam, hogy a feladatok szépen átcsapjanak a fejem felett, tőlem aztán lankadhatott az egész ügy.

Ehelyett kis történeteket kezdtem írni magyar írók és költők magánéletéről.

Ezek olyan írók és költők voltak, akiknek nem kellett vízipólósokkal megküzdeniük az érvényesülésért. Ezért az életük igen szerencsétlenül alakult, ámbár végül bekerültek a tankönyvekbe. Igyekeztem rövid mondatokat használni, és elkerülni az olyan fogalmazásmódot, aminek hatására bármilyen aranyfogú háborús veterán megpróbált volna megcsókolni. A maláj főszultán mosolyára gondoltam. Így lettek olvasóim. 

Nem sokkal később Valuska Laci megszámolta az olvasóimat a facebookon, és felhívott, hogy jöjjek el a második Margó Fesztiválra. Szóval, így kezdődött az egész.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Totth Benedek: Rövid feljegyzés egy hosszú és gyötrelmes évtized margójára

A tízéves Margót ünnepelve Totth Benedek is megosztotta emlékeit és gondolatait a Margóról, írásról, szlengről, cápákról. Olvasd el!

...
Nagy

Keresztury Tibor: Ebben a könyvben a halálfélelemmel akartam szembenézni

„Ez nem coming-out, nem feltárulkozás, hanem egy megformált irodalmi mű” – mondta Keresztury Tibor a Hűlt helyem című könyve bemutatóján tegnap este, ahol szó esett írásainak sajátos hangjáról, a halálfélelemmel való szembenézésről és a betegség irodalmáról is.

...
Nagy

Simon Balázs valódi fenomén volt

A 2001-ben tragikusan fiatalon elhunyt Simon Balázs rendhagyó költészetéről és intellektualitásáról emlékeztek meg tegnap este a Margó Irodalmi Fesztiválon, ahol az idén megjelent összegyűjtött verseit mutatták be. 

Az Esterházy-szám
...
Nagy

1 archívum, 1 élet - Pillanatfelvételek az Esterházy Péter-archívumról

Esterházy Péter irodalmi hagyatéka tavaly novemberben került Berlinbe, az első benyomásokról Madácsi-Laube Katalin, a Berlini Művészeti Akadémia Archívumának tudományos munkatársa írt személyes hangulatú beszámolót.

...
Nagy

Esterházynak helye van az iskolai oktatásban

"Esterházynak ott kell lennie a magyarórákon – még ha ehhez a lehetetlenségig leleményeseknek kell is lennünk."  Szilágyi Zsófia írása arról, hogyan lehet bevinni Esterházy Péter műveit az oktatásba. 

...
Nagy

Amikor Esterházy magyargondozását politikai mémmé olvasták félre

Az Így gondozd a magyarodat rövidített verzióját mára a célközönség lényegében negatív mémként használja, amelyen újra és újra felháborodva megerősítheti a belémérgezett kirekesztő önképet: mi egy vérből valók vogymuk." Fehér Renátó esszéje a politikai félreolvasásról.

...
Nagy

Németh Gábor: Arról, ami hiányzik

„Ez az ország, tehát „az olvasó országa” Esterházy Péter halálával elanyátlanodott, mintha, miként a közepes viccben, EP tényleg minden olvasó anyja lett volna az apja helyett is.” Németh Gábor esszéje Esterházy Péterről. 

...
Nagy

Esterházy Márton: „Péter zseni volt, én szakmunkás”

A fociláz kezdetektől jelen volt a négy Esterházy testvér életében. Egyöntetűen vallják, hogy Péter volt közülük a legtehetségesebb, de profiként Márton vitte a legtöbbre. A Könyves Magazinnak utóbbi elmesélte, milyenek voltak a korai és a felnőttkori közös futballozások, és hogy EP hogyan viselkedett a pályán és azon kívül.

...
Nagy

Mérő László: A katona és a matematikus

Milyen katona volt Esterházy Péter, tizennyolc évesen miért ment matematikusnak, és mi okozta az író életében a legnagyobb traumát? Minderre kitér Mérő László, Esterházy egykori katona- és évfolyamtársa Az ész segédigéi című könyvében.

Olvass!
...
Beleolvasó

A lelencházban színes golyókkal döntenek a gyerekek sorsáról

A 18. század közepén azok a nők, akik valamiért nem tudták felnevelni csecsemőiket, lelencházba adták gyereküket. Stacey Halls regényének hőse is kénytelen megválni újszülött kislányától, néhány év múlva viszont újra felkeresné - olvass bele a regénybe!

...
Beleolvasó

Csányi Vilmos szerint az internet kiváló dolog, de lehet, hogy az emberiség még nem eléggé érett rá

Csányi Vilmos etológusnak pár hete jelent meg Drága barátaim, kedves majmok! – Emberi és állati egypercesek című kötete, amelyben szót ejt a vírusjárvánnyal kapcsolatos hiedelmekről éppúgy, mint emberi rítusokról és evolúciós bolondságokról. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A manhattani pornómozi gépészének filmjei a teljes filmipart felforgatják

1977 nyara. A manhattani pornómozi gépésze titokzatos csomagot talál az ajtaja előtt. Olvass bele Lichter Péter Kubrick-akció című regényébe!

...
Beleolvasó

Egy gyilkosságsorozat után nyomoz a zsaru, mikor a testvérének nyoma veszik

Barack Obama 2020 egyik legjobb könyvének nevezte Liz Moore bestsellerét, a Hosszú, fényes folyót. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Nobel-díjas Mario Vargas Llosa megírta a guatemalai katonai puccs ördögi részleteit

A Nobel-díjas Mario Vargas Llosa új regénye, a Vad idők megmutatja, hogyan döntötték meg Guatemalában 1954-ben az Egyesült Államok segítségével a megválasztott kormányt? Olvass bele!

...
Beleolvasó

Lorenzo de Medici bátyját a szeme láttára szúrták halálra a firenzei dómban

A Medici család legdicsőségesebb korszaka Lorenzo il Magnifico, a Nagyszerű Lorenzo idejére esett. Olvass bele a történetébe!

Film / Színház / Muzsika
...
Nagy

Füst Milán az élete minden értelmének nevezte A feleségem történetét

...
Kritika

Egy agancsos fiúból lesz a járvány utáni világ megváltója?

...
Nagy

Attenborough szerint most kell cselekednünk, különben nem lesz visszaút a bolygó számára

A hét könyve
Kritika
Keresztury helyettünk is letegezte a halált
...
Kritika

Hányféle arca volt Polcz Alaine-nek?

Közel 140 fotóval mesél Polcz Alaine életéről Szávai Géza új képaláírás-kötete. Az életed, Polcz Alaine – Asszony a hátországban egy sajátos fényképalbum, amelyben a szerző szó szerint és átvitt értelemben is a saját lencséjén keresztül mutatja be az író és pszichológus személyét és egy különleges barátság történetét.