A hétfőn elfogadott homofób, a homoszexualitást és a pedofíliát összemosó pedofiltörvény nagy viharokat kavart a kulturális térben is. Sokan próbálják megfejteni, hogy milyen könyveket, filmeket, sorozatokat érinthet a törvény, amely körül nagy a bizonytalanság. Tegnap Péterfy Gergely írt arról, hogy a Kitömött barbár című könyvéről ezentúl nem lehet beszélni az iskolákban. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése pedig a törvény felülvizsgálatát kérte, mivel az a művészi- és szólásszabadság, a könyvkiadás és -terjesztés korlátozásának feltételeit teremti meg (mi ebben az összeállításban szedtük össze, melyek azok a könyvek, amelyek például áldozatul eshetnek a törvénynek). Nyáry Krisztián ma egy Facebook-posztban foglalta össze a főbb problémákat. A következőket írta:

„Az egyszeri könyves kérdései a hétfőn elfogadott korlátozó törvény kapcsán

A hétfőn elfogadott jogszabály szerint „tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.” A könyvszakmában dolgozó, jogkövető állampolgárként a következő jámbor kérdések merülnek fel bennem:

1. A homoszexualitás népszerűsítésének számít-e a szerző (pl. a középiskolai szöveggyűjteményekben is szereplő Szapphó, Rimbaud, Verlaine, Thomas Mann, Oscar Wilde, Whitman, Proust, Lorca, stb.) köztudomású szexuális orientációja? Ha igen, hogyan kell eljárni műveikkel a könyvesboltokban?
2. Megvásárolhatják-e kiskorúak a Halál Velencében vagy az Eltűnt idő nyomában példányait, ha a könyvben szereplő írói életrajzokat a könyvesboltban előzőleg kivágják vagy a törvényben ütköző életrajzi adatokat felülragasztják egy másik, megszépített életrajzzal?
3. A törvény értelmében ezután nem lehet fiatalkorúak kezébe adni Shakespeare férfiakhoz írt szonettjeit. Sajnos ezek már együtt jelentek meg a szerző többi versével. A könyvesbolti dolgozók feladata lesz az inkriminált művek kivágása a kötetekből vagy erre központi intézkedés történik majd?
4. A nemváltás sajnálatos módon rengeteg helyen feltűnik a görög, római, indiai és egyéb korszerűtlen mitológiákban és a hatásukra megszületett irodalmi művekben. Az világos, hogy Ovidius Átváltozásait ezután nem lehet fiatalkorúaknak árusítani, de mi legyen a helyzet az Ovidiust sűrűn idéző Dante vagy Janus Pannonius műveivel?
5. Az antikvitás szabados szerelemeszménye eléggé el nem ítélhető módon megfertőzte Babits Mihály, Weöres Sándor, Faludy György és mások költészetét. Verseik tele vannak homoerotikus utalásokkal. Egyelőre nem tisztázott, hogy egy erre kijelölt hivatal fog-e delegálni az ifjúság számára megfelelő kiadáshoz szerkesztőket vagy csak utólagos engedélyezésre kell benyújtani a kötetterveket?
6. Külön nehézséget okoz “a szexualitás öncélú ábrázolásának” értelmezése. Hunor és Magor a krónikák és Arany János szerint elrabolták Belár és Dúl fejedelmek kiskorú lányait, majd gyermekeket nemzettek nekik. A magyar nép megalapítása ebben az esetben öncélúnak tekinthető-e, vagy gyermekszületés esetén a kiskorú sérelmére elkövetett kényszerítés ábrázolása megengedhető? Biztosítani fog-e a tekintetes főhivatal a hasonló problémák feloldásához jogértelmező szakembereket?

(Abszurdnak tűnik, de a törvényből valóban ezek a kérdések is következnek.)”