Az író halálhírét több pályatárs mellett a kolozsvári Helikon folyóirat osztotta meg Facebook-bejegyzésben:
Ferdinandy György 1935-ben született, középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte el, ahonnan az utolsó évben eltanácsolták. 1954–1956 között a Fővárosi Autóbuszüzemben dolgozott. 1956-ban felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahová csupán néhány hetet járt, majd kitört a forradalom. A forradalom leverése után elhagyta az országot és Franciaországtól kért menedéket.
Arról, hogy a szülőföldet elhagyni milyen nehéz, több művében is írt, Álomtalanítás című kötetében például így fogalmazott: „A szülőföld évről-évre gyomorszájon vágja a hazalátogató kiszakadtakat”. A könyvről a következőket írtuk: „Ferdinandy György 1956-ban, huszonegy évesen indult útnak, hogy Franciaországban kezdjen új életet. Ebből a kényszerű fordulópontból indult az örökös vándorút: három kontinens, harminchárom hely, két feleség, négy gyerek és egy valójában soha nem létezett haza iránti olthatatlan vágyódás. Írásai megmutatják, hogy milyen lelki következményei vannak az anyaországból való kiszakadásnak, és milyen honvágyat tud érezni az, akinek az egész világ az otthona”.
A friss kutatások szerint a magyarok kivándorlási kedve nem csökkent, jelenleg is 1,2 millióan tervezik, hogy a jövőben külföldön vállalnak munkát. Csak tavalyelőtt huszonkilencezren indultak útnak, a tavalyi évben pedig huszonötezren döntöttek úgy, hogy máshol folytatják az életüket. A szülőföldet elhagyni azonban sosem könnyű, az előnyök mellett sok áldozatot is meg kell hozni. Mutatunk öt könyvet, amik beszámolnak arról, milyen külföldön szerencsét próbálni.
1956–1964 között Franciaországban kőműves, orosz fordító és könyveladó volt. 1957–1969 között a strasbourgi és dijoni Egyetem hallgatója volt, ezeken a helyeken irodalmat tanult. 1959-ben a Strasbourgi Egyetemen irodalomtörténeti doktori címet szerzett. 1964–1976 között a Puerto Ricó-i Egyetem tanára, ahol spanyol nyelven oktatott. 1964–1970 között a Szomorú Vasárnap című irodalmi lap kiadója, 1976–1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt.
Írói pályáját versekkel, karcolatokkal és tárcanovellákkal kezdte, a modern nyugat-európai áramlatokat, kivált a szürrealizmus és a francia „új regény” vívmányait használta fel. Írásaiban szabadon váltogatja az idősíkokat, a valóságos és álomszerű motívumokat, narrációját a költőiség és a gyorsan pergő abszurd párbeszéd szabja meg.
Történeteit budapesti, elzászi és Puerto Ricó-i emlékek szövik át,
a fantasztikum és az esszéisztikus kommentár is gyakori elemek műveiben.
Hosszú pályafutása alatt tucatnyi francia, spanyol és számos magyar nyelvű könyvet írt. Francia, magyar, latin-amerikai irodalmi elismerések birtokosa. 2008 óta a Magyar Napló Kiadó szerzője, 2019-ben Prima Primissima díjat kapott, életműkiadása 2021 óta az Európa Könyvkiadónál jelenik meg.
Fotó: Czimbal Gyula / MTI
