Croft lengyelből és spanyolból fordít angolra, az olvasók többsége a lengyel Olga Tokarczuk regényének fordítása révén ismerheti. Tokarczuk a Booker-díj mellett - erről korábban itt írtunk - 2018-ban az irodalmi Nobel-díjat is elnyerte.
A Twitter-poszt után egy hónappal, a nemzetközi fordító napon Croft nyilvános kampányt indított és Mark Haddonnal, A kutya különös esete az éjszakában szerzőjével
létrehozták a #TranslatorsOnTheCover hashtaget,
illetve nyílt levelet írtak a brit szerzőket tömörítő U.K.’s Society of Authorsnak. Ebben arra kérik az írókat, győzzék meg a kiadóikat arról, hogy a fordítók nevei is szerepelhessenek a kötetek borítóin. “Túl sokáig természetesnek vették a fordítók munkáját, ezért mostantól kezdve a szerződéseinkben kérni fogjuk, hogy a kiadó jelenítse meg a műfordító nevét a borítón” - fogalmazott a nyílt levélben Croft és Haddon.
Az Authors Guild - amely Amerika legrégebbi és legnagyobb írói szakmai szervezete, - hamar csatlakozott a kampányhoz, és támogatta az ötletet. “A műfordítók nevének már régóta ott lenne a helye a könyvek borítóján, sőt eljött az idő, hogy a fordítók szerzői jogdíjat és részesedést is kapjanak munkájukért” - mondta Mary Rasenberger, az Authors Guild vezetője.
Hogy a fordítók nevét is feltüntessék a könyvborítókon, már évtizedek óta téma a műfordítók körében, azonban eddig nem sikerült átütő változást elérniük. A közösségi médiának köszönhetően Croft egyre több támogatót tudott maga mellé állítani, így olyan neves írók csatlakoztak a kezdeményezéséhez, mint Alexander Chee, Chris Kraus, R.O. Kwon, Jhumpa Lahiri, Yiyun Li, Olga Tokarczuk és Bryan Washington, így jelenleg mintegy ezernyolcszázan írták alá a nyílt levelet. Az aláírók teljes listáját itt olvashatod el.
A PW adatbázisa szerint a 2021-ben megjelent 368 angol nyelvű szépirodalmi fordítás közül mindössze 162 köteten, vagyis a könyvek mindössze 44 százalékán jelent meg a műfordító neve.
Croft saját tapasztalatai is eltérőek, ugyanis a Bloomsbury, a Feminist Press, a Transit Press és a Charco Press is megjeleníti a fordítók nevét az általuk fordított köteteken. Croft szerint ennek minden esetben így kellene történnie, sajnos azonban a fordítóknak minderről és a szerzői jogdíjakról sokszor hónapokon keresztül kell egyezkedniük a kiadókkal.
“Sajnos előfordul, hogy néhány kiadó, még tárgyalni sem hajlandó a fordítókkal, ami viszont egy még régebbi problémához vezet vissza, ugyanis a kiadók olykor nem hajlandók társalkotóként és művészként elismerni a műfordítókat”- magyarázta Croft. Ő viszont azzal érvel, hogy az olvasóknak érdemes tisztában lenniük azzal, kinek a fordításában olvasnak egy-egy kötetet.“Ha egy filmet nézünk, akkor is szeretjük tudni, hogy milyen színészek játszanak benne, vagy, hogy ki a rendező” - mondta Croft, aki a hangoskönyvek narrátoraival hozta párhuzamba a műfordítók munkáját. “Amikor hangoskönyvet vásárolok, gyakran az alapján döntök, hogy ki olvassa fel a könyvet, és így sokszor olyan könyvekre is rábukkanok, amelyekről egyébként lehet, hogy nem hallottam volna. Ugyanez igaz a műfordításokra is.
Szerencsére egyre több olvasó észreveszi és szóvá is teszi, hogy hiányolja a műfordító nevét egy-egy kötetről. Amikor az amerikai Farrar, Straus and Giroux kiadó megosztotta az Instagram-oldalán Tove Ditlevsen The Trouble With Happiness című novelláskötetének borítóját, amelyet Michael Favala Goldman fordított, néhány kommentelőnek rögtön feltűnt, hogy Goldman neve nem szerepel a borítón.
Vannak olyan kiadók is, akik néhány esetben már feltüntetik a fordítók nevét.
A New Directions - amely az egyik legkiválóbb, külföldi irodalmat megjelentető, független kiadó - 2021-ben huszonkét művet fordított le, ezek közül pedig hat köteten feltüntették a műfordító nevét is. A New Directions szóvivője azt mondta, hogy a kiadó nem ragaszkodik az előre eldöntött formulákhoz a borító tervezésénél, és fontosak tartják az olvasók reakcióit. A borítónak tükröznie kell a könyv hangulatát, ezért ha a kötet elején nem is szerepel a fordító neve, akkor a hátoldalán tüntetik fel.
Kendall Storey, a Catapult and Soft Skull kiadó vezető szerkesztője igencsak markánsan fogalmazott a témával kapcsolatban: “Miért hagyják le a fordítók nevét a borítóról? Az olvasónak tudnia kell, hogy egy olyan kötetet készül megvásárolni, amit lefordítottak, és nem eredeti nyelven olvassa”. Az Archipelago Books kiadott egy nyilatkozatot, amelyben megerősítette Storey véleményét: “Természetesnek vesszük, hogy a fordító neve ott van a borítón, ezáltal ha az olvasó a kezébe veszi a könyvet azonnal tisztában lesz vele, hogy nemcsak az író, de a műfordító munkáját is olvashatja”. A Catapult és az Archipelago kiadók is egyaránt feltüntetik a műfordítók nevét a borítókon. Egy kisebb kiadó viszont, amely szintén műfordításokkal foglalkozik, névtelenül mesélt a PW-nek arról, hogy szerintük mi a probléma a #TranslatorsOnTheCover kampánnyal. “Az ügy sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk. A kampány összemossa azt, hogy egy fordító neve nem szerepel a borítón azzal, hogy egyáltalán nem is ismerik el.
A kiadó szerint a műfordítókat más módokon jobban lehetne támogatni, ide sorolva a részesedést és a jogdíjat is.
Croft számára ugyanakkor fontos, hogy az olvasók tisztában legyenek azzal, hogy a műfordítás is egyfajta szerzői munka. „Az, hogy a nevünk szerepel a könyvek borítóján, csodálatos módon előtérbe helyezi a fordítás kollaboratív jellegét, amelyet szerintem az olvasók is értékelni fognak” – mondta. „Nincs ok arra, hogy elrejtsék a kilétünket, mintha legalábbis szégyellnünk kellene az angolon kívüli nyelveket.”
