Jonna Mendez, aki 27 évig volt CIA-ügynök, nemrég megjelent önéletrajzában (In True Face: A Woman’s Life in the CIA, Unmasked) számos kulisszatitkot árult el munkájáról, arról, hogy milyen volt nőként dolgozni az amerikai hírszerzésnél, de a Bond-filmekről is őszintén elmondta a véleményét. 

Ügynökfeleségből önálló kém

Jonna Mendez 21 évesen, titkárnőként került az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökségéhez (CIA) 1966-ban, miután első férje is ott dolgozott. Az aktatologatást halálosan unta, sokkal jobban elkezdte érdekelni a valódi hírszerzési munka. „A technikai része, a hamisítás, az álcázás, a lehallgatás, a rejtett eszközök, az ici-pici kamerák – a James Bond-szerű dolgok voltak azok, amiket igazán érdekesnek találtam” – mondta az Inside Editions interjújában. A nő szerint a CIA-hez csatlakozni olyan volt, mintha becsukódott volna mögötte egy ajtó.

A barátai nem tudhatták, hol jár, és főleg azt nem, hogy mit csinál. 

Amikor a műszaki szolgálati irodába osztották, ahova a kémek a különböző technikai felszerelésekért jártak, meggyőzte a főnökét, hogy kitanulhassa a rejtett fényképezést. Annyira ügyesnek bizonyult, hogy nemsokára már egy képzésen találta magát. Egy ideig a titkos képalkotó részlegen dolgozott (láthatatlan tinta, mikropontok és hasonlók), majd nyílt egy lehetőség az álcázási részlegen. „Úgy gondoltam, tudnám ezt csinálni. Kellett egy kis tréning, de ez volt az álommunkám” – mondta Jonna Mendez. Tony Mendez segédje lett (1990-től felesége), aki a ‘70-es években az ügynökség grafikai és identitásátalakító részlegét vezette, és egyenlő félként kezelte. 

Természetesen az élettörténetét nem írhatta meg csak úgy: minden CIA-dolgozóval aláíratnak egy papírt, hogy bármit mond vagy ír nyilvánosan, azt előtte felülvizsgálatra kell küldenie. „Mondhatják valamire, hogy titkosított információ, és kivehetik a szövegből” – magyarázta Mendez.  

Az álcázás mestere

A Wyndham Wooddal közösen jegyzett könyvében Jonna Mendez ír a különféle eszközökről is, amelyeket a kiküldetései során használt, a poloskáktól kezdve a hamis útlevelekig. „Fehér köpenyünk is volt a laboratóriumban.

Olyan technológiákat használtunk, amikről az emberek rá sem jönnének, micsoda.

Olyan fényképezőgépek, kamerák, amiket kabátgombokba, cigarettásdobozokba, az emberek óráiba, gyűrűjébe, övébe, táskájába rejtettünk. Bárhova. Libabőrös leszek, ha belegondolok, hogy ma milyen kamerák létezhetnek” – mondta Mendez, aki Európában, a Távol-Keleten és az indiai szubkontinensen is teljesített küldetéseket.

Kínzás esetére is kaptak kiképzést: „Csuklyát húztak a fejünkre és egy buszra dobtak minket. Napokig cellákban tartottak minket, nem kaptunk enni, nem hagytak aludni. Folyamatosan vallattak minket. Nagyon kemény folyamat megtanulni, hogy egy ilyen helyzetben hogyan reagálj” – meséli. Volt, amikor szűk dobozokba zárták őt és társait, közben pedig sóderen térdeltették őket.

„Voltak férfi ügynökök, akiket sírva vittek ki onnan. Nekem nem kellett többször végigcsinálnom, de tudtam, hogy kibírnám”

– tette hozzá.

Később, Tony Mendez nyugdíjazásával Jonnát nevezték ki az álcázási részleg élére. Olyan kémekkel dolgozott itt, akik a tiltott zónákban – Szovjetunió, Kína, Kuba, Kelet-Németország – teljesítettek szolgálatot. A legjobb hollywoodi technológiát és minden olyasmit felhasználtak, amivel tökéletesíthették az álcázást és az illúziót. 

A Majmok bolygója Oscar-díjas sminkmestere, John Chambers is tanított nekik trükköket, amelyekkel még élethűbb lehetett az álcájuk. Jonna képes volt olyan maszkot csinálni, ami a viselője nemét és bőrszínét is megváltoztatta, ami különösen jól jött, hiszen az ügynökök többsége fehér férfi volt. „Hollywoodban soha nem készültek olyan maszkok, mint amilyeneket végül mi készítettünk. El voltak ájulva, amikor meglátták, mire vagyunk képesek” – mondta Mendez, aki egyszer még George Busht és embereit is megtévesztette. A Fehér Házba ment egy megbeszélésre a CIA igazgatójával, egy kollégájának álcázva magát, és amikor levette a maszkját, mindenki megdöbbent.

Szexizmus filmen és az életben

Nőként számtalan akadályt kellett leküzdenie a CIA-ben, ugyanis a férfi vezetők a korszellemnél is szexistább módon azt gondolták, hogy a női ügynökök nem képesek ugyanarra, mint a férfiak, például a Szovjetunióban. Jonna Mendez azonban ezt hülyeségnek tartotta és kolléganőinek is azt mondta:

„Sose kérjetek bocsánatot amiatt, mert nők vagytok. Használjátok ezt, a lehető legproduktívabb módon.”

Többek közt neki köszönhető, hogy egyre több nő került felelős pozícióba az ügynökségnél. 1993-ban, fia születése után vonult vissza a CIA-ből.

Jonna Mendez szerint a James Bond-filmekben Q nagyjából pontosan lefedi, mit is csinált ő a CIA-nál, de a hollywoodi filmek többsége teljesen tévesen ábrázolja a kémkedés művészetét. „A Bond-filmek egyszerre voltak rendkívül szórakoztatóak és frusztrálóak, mert megjelent bennük a nőgyűlölet. Ha a CIA-nál dolgozó nők meglátták a Bond-filmekben szereplő nőket, egyszerűen kimentek a szobából. Mindig túlzó volt. Ha csak szórakozni akarsz, arra jó, de irritáló volt nézni, mert nem volt valósághű” – magyarázta Mendez. Jó feldolgozásnak tartja viszont Az Argo-akciót, amelyben Ben Affleck karakterét Tony Mendezről mintázták, és férje könyve alapján készült.

Mint mondja, a kémreflexek most is dolgoznak benne. Ha kétszer meglátja ugyanazt az embert egymás utáb, vagy ha valaki túlságosan figyeli őt, akkor ő is éberebb lesz – de azért nem járkál rettegve az utcán. 

(Forrás: Inside Edition, The Washington Post)