A Magvető kiadó a Facebook-oldalán osztotta meg az elmúlt hét során azokat az egyenként 20-24 perces beszélgetéseket, amiken a kiadó főszerkesztője, Turi Tímea kérdezi új kötetéről Grecsó Krisztiánt.
A Valami népi bemutatóján mi is jártunk a Radnóti Színházban, ahol a szegvári gyerekkor, a néptáncos múlt, Ottlik, Kertész és Móricz neve is szóba került.
A szegvári gyerekkor, a néptáncos múlt, Ottlik, Kertész és Móricz neve is szóba került Grecsó Krisztián Valami népi című novelláskötetének kedd esti bemutatóján a Radnóti Színházban. A szerzővel Szilágyi Zsófia irodalomtörténész beszélgetett, közreműködött Szabó Balázs.
A magvetős videókban beszélgettek az elbeszélői játékokról, hogy ki beszél a novellákban, illetve hogy hogyan lehet írni a traumáról és a boldogságról, amik nem narratív természetűek.
Grecsó Krisztián az első videóban elmesélte, hogy a Valami népi címverzióként már régóta megvolt neki, de nagyon pimasznak tartotta. Ráadásul 20 évébe telt elhinnie magának, hogy ő nem csak a falu krónikása, és tartott tőle, hogy milyen ehhez visszafordulni, ezt hangsúlyozni. Ugyanakkor a szövegeivel (a Verát erre jó példának tartja) és a felnőtt életével is eltávolodott már ettől a világtól, így megizmosodott a külső nézőpontja, hogy aggódva és szeretettel, de legyen róla mondanivalója. Grecsó szerint a társadalmi mobilitás ma megszűnni látszik, csakhogy akik egy adott kasztrendszerben benne ragadnak, lehet, hogy nem tudnak elmozdulni onnan, de most már kilátnak belőle.
A második videóban hosszasan beszélgettek a Grecsó-kötetek borítóiról, és a rajtuk ábrázolt nézőpontokról. A Valami népi borítóján síneket látunk felülnézetből, ennek kapcsán Grecsó beszélt Budapest széttöredezettségéről is, aminek részeit nem is a Duna választja el igazán, hanem hidak, forgalmas utak. A kötetben egyébként az Istennek nehéz ciklus az, ahol a szövegek rájátszanak egymásra. Ezek egyébként még a régi Indexen jelentek meg eredetileg, és ezeket írta ő tovább - emellett az indexes antológia címe is az Istennek nehéz volt.
Grecsó Krisztán a befejező, harmadik részben beszélt például arról, hogy ha sikerül elengedni a traumafeldolgozás fokozatait, akkor hogyan jelenhet meg egy empátiától különböző kíváncsiság. Itt szerinte nem minőségbeli, hanem nézőpontbeli különbség van, egy más kíváncsiság, más érzékenység arra, ami körülöttünk, velünk történik. Ez az állapot aztán elmúlik a hétköznapokban, de íróként Grecsó a fiktív világaiban még tudja működtetni.
