A francia-algériai Kamel Daoud Houris című, Algériában betiltott regénye nyerte 2024-ben az egyik legnagyobb presztízzsel bíró francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. A történet a „fekete évtized” alatt, vagyis a polgárháború idején játszódik, amely kettészakította az országot a 20. század végén. A díj hatására általában több százezer példányt adnak el a győztes szerző könyveiből.
Tiltott emlékek, kényszerű némaság
Az Houris az 1992 és 2002 között zajló polgárháborúját dolgozza fel, melyben az algériai hadsereg és iszlámisták harcoltak egymással. A véres összecsapásokkal teli időszakban 60 és 200 ezer közé tehető a halálos áldozatok száma, több ezren tűntek el, emiatt később „fekete évtizedként” kezdték emlegetni.
A zsűri mindössze egy szavazási kör alatt eredményre jutott és Daoudnak ítélte a díjat. Döntését így indokolta a zsűri: „Ebben a könyvben a líra verseng a tragédiával, és
hangot ad Algéria egyik sötét időszakához kötődő szenvedéseknek, különösen a nőkének.
Ez a regény azt mutatja be, hogy az irodalom a valóság vizsgálatának szabadságában és érzelmi sűrűségében hogyan követi nyomon az emlékezet másik útját egy nép történeti narratívája mellett”.
A kötet címe az arab huri szóra utal, aki az iszlám vallás túlvilági, szűz nőalakja, a hithű muszlim férfiak jutalma a paradicsomban. Hetvenek vannak a mennyországban, ők a férfi vágy megtestesítői és kielégítői, az elképzelhetetlen érzéki vágy és boldogság kifejezői.
Az Houris főszereplője Aube, egy fiatal algériai nő, akitől azt várják, hogy emlékezzen a függetlenségi háborúra, amikor még meg sem született, de felejtse el az 1990-es évek polgárháborúját, amelyet ő maga is átélt. Tragédiája a testén látható: maradt egy heg a nyakán, hangszálai megsérültek és megnémult.
Arról álmodik, hogy újra megtalálja a hangját, de most
csak a gyermeknek tudja elmondani történetét, akit a méhében hord. De joga van-e megtartani a magzatot?
Tud-e életet adni az, akitől azt már majdnem elvették? Egy olyan országban, ahol törvénybe iktatták, hogy megbüntetnek mindenkit, aki a polgárháborúról beszél, Aube úgy dönt, útra kel. Egy olyan sofőr veszi fel az autójába, aki már-már őrültként sorolja a háború eseményeit, mint egy lexikon.
Már nyert díjat
Az író már 2013-ban hírnevet szerzett magának, amikor bemutatkozó kötetével (Új vizsgálat a Meursault-ügyben címmel 2016-ban jelent meg magyarul) megnyerte a legjobb első regénynek járó Goncourt-díjat. A történet Camus Közönyét mesélte újra az eredetivel ellentétes nézőpontból.
Az újságíróként és publicistaként is dolgozó
Daoud Algériáról és az arab társadalmakról szóló cikkei nem egyszer kavartak már vitákat.
2016-ban például – miután arab bevándorlók tömeges szexuális zaklatást követtek el nők ellen Kölnben – a New York Timesban jelent meg írása „Az arab világ szexuális nyomorúsága” címmel.
Daoud legnagyobb riválisa Gaël Faye ruandai születésű író, zeneszerző és rapper volt Jacaranda című regényével, mely az 1994-es ruandai népirtás után, az újjáépítés alatt játszódik. Faye a könyvéért hétfőn megkapta a Renaudot-díjat, ami a másik legnagyobb irodalmi elismerésnek számít Franciaországban.
A Goncourt-t 2023-ban Jean-Baptiste Andrea, 2022-ben Brigitte Giroud, 2021-ben Mohamed Mbougar Sarr, 2020-ban Hervé Le Tellier nyerte el.
