A Svéd Akadémia 2024-ben Han Kang dél-koreai írónak ítélte az irodalmi Nobel-díjat „az olvasót a történelmi traumákkal szembesítő, az emberi élet törékenységét feltáró intenzív, költői prózájáért”. Ő az országában az első író, aki megkapta ezt az elismerést. Novellákat, verseket és regényeket is ír. A szerzőtől eddig Növényevő és a Nemes teremtmények című regényei jelentek meg magyarul. Előbbivel 2016-ban a nemzetközi Booker-díjat is elnyerte.
A fogadóirodákban nem sokan tettek volna arra, hogy ő kapja a díjat, mégpedig azért, mert túl fiatalnak számít 53 évével. Amikor a Svéd Akadémia titkára, Mats Malm felhívta a hírrel, az író „éppen befejezte a vacsorát a fiával, átlagos napja volt”. A díjátadó ünnepség december 10-én lesz Stockholmban.
Szerteágazó művészi tevékenység
A bejelentés után az irodalmi Nobel-bizottság elnöke, Anders Olsson részletesen is indokolta a döntést és méltatta az írót. A bizottság tagjai Ellen Mattson, Steve Sem-Sandberg és Anne Swärd írók, meghívott tagjai pedig Ann-Karin Palm író és Mats Malm bizottsági titkár voltak.
Han Kang 1970-ben Kvangcsuban született, Dél-Koreában, majd családjával Szöulba költöztek. Apja is elismert író volt. Az irodalom mellett zenével és képzőművészettel foglalkozik, ezek hatásai az írásaiban is megjelennek.
„A művészeti ágak közötti határokat átlépő felfogása írói munkásságában is megnyilvánul, mely műfajok széles körét fedi le”
– mondta Olsson.
Han Kang 1993-ban költőként debütált egy koreai irodalmi folyóiratban. Ezután 1995-ben adták ki első novelláskötetét, melyet számos további regény és novella követett az évek során. A nemzetközi áttörést 2007-es regénye, a Növényevő hozta meg számára, ez hazánkban 2017-ben jelent meg: a hét könyve volt, majd az év legjobb kötetei közé választottuk.
A regény, mint írtuk, „egyszerre megrázó és lírai átváltozás-történet, hőse, Jonghje pedig egy olyan nő, akinek más eszköze nem lévén a testével protestál a családi, társadalmi korlátok, az erőszak, és az emberi formában való létezés ellen.” Mégpedig azáltal, hogy felhagy a húsevéssel – döntésének azonban súlyos következményei lesznek, először kényszeríteni próbálják az evésre, majd egy pszichiátriai klinikára kerül. A Növényevőt (és egy másik könyvét) meg is filmesítették Dél-Koreában.
„Érzékelhető az író empátiája a törékeny, gyakran női életek iránt, melyet felerősít a metaforákban gazdag prózája” – fogalmazott a Nobel-bizottság elnöke.
Személyes és közös tragédiák
2011-es regényének, mely angolul Greek Lessons címmel jelent meg, szintén két sérülékeny ember a főhőse. Egy fiatal nő, aki traumatikus események hatására megnémul, felveszi a kapcsolatot ógörög-tanárával, aki pedig a látását veszíti el fokozatosan, és szép lassan egymásba szeretnek. A kötet a veszteségről, az intimitásról és a nyelv feltételeiről gondolkodik.
Ezután 2014-ben írta meg Nemes teremtmények című regényét (magyarul 2018-ban adták ki), melyben
szülővárosa egy véres epizódját, a kvangcsui mészárlást dolgozta fel az áldozatok és a túlélők nézőpontjából.
A dél-koreai hadsereg fegyvertelen diákok és civilek százait ölte meg, amikor azok a diktatúra ellen tüntettek. A temetetlen holtak motívumával a szerző Szophoklész Antigonéját idézi meg. Egy későbbi regényében az országa egy másik szégyenletes történelmi eseményéről és annak hatásairól írt: az 1940-es években Dzsedzsu szigetén több ezer embert, köztük gyerekeket és időseket lőttek agyon, azzal a gyanúval, hogy kollaboránsok.
Mindenhol jelen lévő fájdalom
Han Kang költőisége erőteljesen nyilvánul meg The White Book címen lefordított művében, mely annak a személynek állít emléket, akivé a narrátor nővére válhatott volna, ha néhány órával a születése után meg nem hal. A rövid jegyzetek mind fehér tárgyakról szólnak, mely a koreai kultúrában a gyász színe. Több kritikus egyfajta világi imádságos könyvként jellemezte. Írásaiban mindig megjelenik a lelki és a fizikai fájdalom, és ezek egymásra hatása, mely szorosan kapcsolódik a keleti gondolkodáshoz.
„Életművében Han Kang történelmi traumákkal és láthatatlan szabályrendszerekkel száll szembe, és minden egyes kötetében az emberi élet törékenységét tárja fel.
Egyedülállóan tudatában van a test és a lélek, az élők és a holtak közötti összefüggéseknek,
és költői és kísérletező stílusában a kortárs próza megújítójává vált” – zárta 2024 Nobel-díjasának méltatását Anders Olsson.
A hírre reagált Kim Ho-woon, a Koreai Írószövetség elnöke is. „Han Kan irodalmi Nobel-díja nemcsak személyes megtiszteltetés, hanem nemzetünk számára is jelentős eredmény. Remélem, hogy ez lehetőséget szolgáltat a világnak arra, hogy elismerje irodalmunk rangját. Ez a díj azt mutatja, hogy a koreai kultúra és irodalom világszintet ért el – mondta a Korea Timesnak. – Han irodalmi egyedisége abban rejlik, hogy olyan műveket alkot, amelyek globálisan hatással vannak az olvasókra. Ezt a díjat azért kapta, mert írásai az általános emberségre összpontosítanak.”
Illusztráció: Niklas Elmehed © Nobel Prize Outreach
