Monroe szerepében a brazil származású Ana de Armas-t láthatjuk, aki a hiteles alakítás érdekében az akcentusa miatt beszédtanárhoz is járt. A Blonde-t a Ranker nevű oldal olvasói Oates legjobb regényének szavazták meg, ami már a 2001-es megjelenéskor is nagy sikert aratott, a kötetet az amerikai Nemzeti Könyvdíjra és Pulitzer-díjra is jelölték, a film azonban már nem aratott ennyire egyöntetű sikert. A velencei filmfesztiválon a közönség tíz percig állva tapsolt a Blonde vetítése után, a kritikusok véleménye azonban megoszlik.
Andrew Dominik húsz éve olvasta Oates regényét, amiről a szerző korábban többször is hangsúlyozta, hogy nem életrajzi könyv, hanem szépirodalom, ahol a fikciós elemek a valósággal keverednek. Az író egyébként úgy tervezte, hogy a kötet maximum 200 oldalas lesz, de végül 700 oldalnál fejezte be, így a Blonde Oates leghosszabb regénye, amit ráadásul egy véletlen inspirált. Oates azt mondja, egészen addig nem érdekelte Marilyn Monroe, amíg egyszer rá nem bukkant egy régi fényképre. "Láttam egy fotót Norma Jeane Bakerről, amin körülbelül 15 éves volt. Egy csinos, barna hajú lány mosolyog a kamerába, és megdöbbentő volt belegondolni, hogy ekkor még senki nem tudta, hogy tíz év múlva ő lesz az amerikai showbiznisz egyik legnagyobb ikonja. Vonzott az ötlet, hogy megírjam ennek a közönségesnek tűnő lánynak a történetét, aki felemelkedett a szegénységből, híres lett, de mégis szörnyű tragédiával végződött az élete”. Andrew Dominik tíz évig dolgozott a forgatókönyvön, a filmben pedig igyekezett megtartani a regény perspektíváját. A Blonde talán éppen emiatt nyomasztó, ugyanis a nézők Monroe szemszögéből látják az eseményeket. A film a gyermekkori traumákra épül, amik meghatározták Monroe egész életét, és megmutatja hogy lett egy átlagos lányból Amerika egyik legnagyobb ikonja, hogyan kapta meg első filmszerepeit, miközben a film köntörfalazás nélkül ábrázolja Monroe életének árnyoldalait, például az abortuszát. A Blonde az Egyesült Államokban NC-17-es besorolást kapott, ami az jelenti, hogy kiskorúak egyáltalán nem nézhetik meg a filmet, még szülői felügyelettel sem, mivel az egyik jelenetében látható, ahogy egy stúdióvezető megerőszakolta Monroe-t , és azt is bemutatja, amikor DiMaggio, az akkori férje megverte.
A sztárság fény- és árnyoldalát is megmutatja a Joyce Carol Oates azonos című regényén alapuló film, a Blonde (magyar fordításban: Szöszi). A rövid teaser után megérkezett az első hosszabb előzetes.
Miután Andrew Dominik 2007-ben befejezte a Ron Hansen azonos című regénye alapján készült Jesse James meggyilkolását a gyáva Robert Ford forgatását, elkezdett dolgozni a Blonde adaptációján. "2008-ban kezdtem írni, de egyszerűen lehetetlen volt befejezni. Akkor még úgy gondoltam, hogy az emberek nem kíváncsiak a nők traumáira, de aztán jött a #MeToo, és rájöttem, hogy ez a téma mégis érdekelné a közönséget.” Andrew Dominik szerint Monroe-t máig körbeveszi egyfajta kulturális megszállottság. “Ez a rajongás abból fakad, hogy tudjuk, hogy nem tehetünk érte semmit, Monroe gyakorlatilag halálra van ítélve, mégis meg akarjuk menteni” - mondta a rendező. A filmet sokan méltatták, de negatív kritikák is születtek, amelyek azt állítják, hogy a Blonde áldozati szerepben tünteti fel Monroe-t. Ez tulajdonképpen így is van, de Andrew Dominik sosem állította, hogy a Blonde szórakoztató film lesz.
Oates regénye már magyarul is előrendelhető az Európa Könyvkiadónál, amiből sokkal árnyaltabb képet kapunk Monroe-ról. A kötetből kirajzolódik, hogy az irigylésre méltó csillogás mögött valójában mennyi fájdalom rejlik, ám ennek ellenére a színésznő folyamatosan újrateremtette magát. A Szöszi betekintést enged Monroe konfliktusokkal teli életébe, ami egészen odáig vezetett, hogy a színésznő harminchat évesen az öngyilkosságba menekült.
Forrás: NPR, The Hollywood Reporter, Los Angeles Times
