Kiss Ottó új gyerekkönyvében egy ovis macibarátságé a főszerep
Könyves Magazin

Kiss Ottó új gyerekkönyvében egy ovis macibarátságé a főszerep

beleolvasó pagony kiss_ottó gyerekkönyv gyerekirodalom

Kiss Ottó rövid, vidámsággal és nyugalommal teli meséinek központjában egy igazi ovis macibarátság áll, no meg a mulatságos és csodálatos Mackóföld. Olvass bele a hamarosan megjelenő kötetbe!

kiss ottó
Macibocs óvodába megy
Ill. Szalma Edit , Pagony, 2024, 96 oldal
Kiss Ottó: Macibocs óvodába megy könyv

Közeledik a tavasz, a mackók kidugják az orrukat a házikójukból. Macibocs is felkel téli álmából, hiszen annyi jó dolog várja: kirándulni és piknikezni szeretne, elkészíteni a jegesmedvejelmezét, de mindenekelőtt találkozni Maci Sacival! Mert vele a legjobb strandolni, málnát szedni. Maci Sacival még eltévedni is jó az erdőben! Persze a legjobb együtt görkorizni vele az ovi felé! Ott mindig nagyon jó dolgok történnek, akkor is, ha süt a nap, akkor is, ha esik az eső – és még a biztonságos közlekedést is ott lehet a legeslegjobban megtanulni!

„Vadvirág utca három,
ott él Macibocs nyáron.
Ott él Macibocs télen,
Vadvirág utca három.”

Kiss Ottó: Macibocs óvodába megy (részlet)

Állati Áruház

Hol volt, hol nem volt, túl a Kerek-tengeren és túl az Üveghegyen, élt egyszer egy mackócsalád.            

Macibocs kedvenc esti meséje ezzel a mondattal kezdődött. Amikor hallgatta, mindig elképzelte a Kerek-tengert és az Üveghegyet. A tengert olyannak, mint az Erdei-tavat, amiben nyáron fürdeni szokott, csak kicsit nagyobbnak. Az Üveghegyet átlátszó jégből képzelte el, mert Macibocs kedvenc meséjében mindent jég és hó borított. Nem is csoda, hogy az ottani medvék fehérek voltak, hisz a hidegben nem tudtak lebarnulni.

Macibocs és családja ezzel szemben szép barna volt. Pedig tavaszra kifehéredhettek volna. De nem. Meg sem látszott a színükön a téli álom.

Medvemama, Medvepapa és Macibocs a tölgyerdő mélyén, Mackóföldön laktak, a Vadvirág utca 3.-ban.

Az embereknek fogalmuk sincs, hogyan lehet eljutni Mackóföldre, ezért csak nagyon ritkán tévednek arra. Ahogy az emberek földjére is ritkán téved mackó.

Persze az erdei állatok azért tudják, merre van Mackóföld. Agancsosháza és Malacfalva között, éppen félúton. De Madárlak sincs messze tőle. Az Erdei-tótól már látni a fákat, ahol a madarak laknak.

Macibocs nagyon szeret Mackóföldön élni. Ősszel és tavasszal oviba jár, nyáron nyaral, télen pedig alszik.

Legjobban enni és aludni szeret. Bár az is igaz, hogy a téli alvás nehezen megy neki. Főleg az eleje. Mert egyszer szeretné látni ő is a havat. Szeretne szánkózni, hógolyózni, és dideregni a hidegben, mint kedvenc meséjében a jegesmedvék.

Már napok óta tavasz van, Macibocs a mai ebédkor mégis didergett egy jót. Ugyanis jégkrém volt a desszert, és ő kettőt is megevett belőle. Pedig már az ebéd is alig fért a hasába.

–A fejlődő szervezetnek kell a táplálék, főleg a téli álom után – mondta Medvemama tegnap, amikor másodszor szedett Macibocs tányérjába a spenótfőzelékből.

–A szervezetnek kell a táplálék, főleg a téli álom után – mondta most Macibocs is, amikor a második jégkrémért nyúlt.

A medveszülők egymásra mosolyogtak. Macibocsnak korábban már azt is megtanították, hogy evés közben nem illik beszélni. Ezért addig, míg a szájában volt a desszert, nem is szólalt meg. Inkább azon gondolkodott, hogy a jégkrém vajon nyalóka vagy harapóka. Mert mindegy, hogy nyalja vagy harapja, így is, úgy is nagyon finom.

A Vadvirág utca 3.-ban ebéd után mindig csendes pihenő van. Macibocs bement hát a szobájába, de nemhogy aludni, még feküdni sem bírt. Tudta, hogy ma délután elmennek az Állati Áruházba, és már nagyon várta, hogy induljanak.

Várakozás közben körbe-körbejárt a szobájában, és minden egyes körnél rálépett a padlón felejtett gumicsirkéjére. A piros fejű sárga gumicsirke ilyenkor sípolt egy nagyot, de a mackófiú ebből semmit sem vett észre, mert az járt a fejében, hogy vajon megkapja-e majd az Állati Áruházban a görkorcsolyát, amire annyira vágyott.

Medvepapa és Medvemama viszont nagyon jól hallották a gumicsirkét. A konyhai kanapén ültek, és minden egyes sípolásnál egymásra néztek. Medvemama egyszer csak felállt, és benyitott Macibocs szobájába, hogy közölje vele: indulnak.

-

Autóval mentek. Medvepapa vezetett, ő pedig Medvemamával hátul ült. A tavaszi erdő egyébként is gyönyörű, de az Állati Áruházhoz még annál is szebb út visz. Az autót a parkolóban hagyták. Az áruház negyedik emeletére, a Teddy Bear Shopig lifttel utaztak. Egy ideig két kismókus állt Macibocs mellett. Az anyukájukkal voltak, de még ő sem érte el a lift gombját, ezért Medvepapa segített nekik kiszállni a második emeleten.

– Biztosan nagyon szeretnek liftezni – mondta Macibocs, mert tudta, hogy az alacsony állatok inkább mozgólépcsőn mennek. Liftezni ő is nagyon szeret, de ő szereti a mozgólépcsőt is.

A Teddy Bear Shopban szinte mindent lehetett kapni, amire egy kismackónak szüksége lehet.

Először a sportszerekhez mentek.

– Ezt szeretném! – kiáltotta Macibocs, és levette a polcról a piros görkorcsolyát. – Megkaphatom?

– Ha jó a lábadra, megvesszük! – felelte Medvepapa.

A Teddy Bear Shopban mackóhölgyek szolgálják ki a vásárlókat. Egyikük segített Macibocsnak felpróbálni a görkorcsolyát. Éppen jó volt a lábára.

-

– Megvesszük – mondta Medvemama.

– Hurrá! – örvendezett Macibocs, és magához ölelte a görkorit.

Ezután ruhákat próbáltak. Kapott egy zöld pólót, egy bordó pulcsit, egy farmert és egy új szandált, mert a régit kinőtte. Felpróbált egy kék baseballsapkát is, de nem tudta eldönteni, hogy szeretné-e viselni. Bement hát a próbafülkébe, hogy újra megnézze magát a tükörben. Amikor kilépett, szembetalálkozott Maci Sacival és az anyukájával.

– Ez a baseballsapka nagyon jól áll neked! – mondta Maci Saci.

– Nézd, én meg szoknyát kaptam! Szerinted szép?

– Szép! – vágta rá Macibocs.

– Szerintem is – mondta Maci Saci, és rámosolygott a mackófiúra.

– Döntöttem – fordult Macibocs Medvemamához. – Kérem a sapkát is!

Lefelé a mackófiú javaslatára mind az öten mozgólépcsőn mentek. Ők hárman és Maci Saci az anyukájával. De velük utazott egy teknős házaspár is, meg egy idős vakond néni szemüvegben és bottal. Távolabb tőlük pedig három vadkacsa és két nyúl.

Mire a földszintre értek, a macilány és a mackófiú megéhezett. Míg Medvepapa bement a Horgászboltba, a két anyuka vásárolt nekik az automatából

málnaszörpöt és mézeskalácsot.

A kalácsot a harapókák, a szörpöt az ivókák közül lehetett kiválasztani. Macibocs jól látta azt is, hogy a jégkrémek a nyalókák között vannak. Így hát az ebédkor magában feltett kérdést máris sikerült megválaszolnia: a jégkrémet nem harapni, hanem nyalni kell. A parkolóban búcsúztak el egymástól.

– Szia, Saci! – mondta Macibocs.

– Szia, Macibocs! – mondta Saci is.

A mackófiú az autó hátsó ülésén maga mellé tette az új ruháit és a piros görkorcsolyát.

Hazafelé az erdei út talán még annál is szebb volt, mint amikor idefelé jöttek.

Az ébredés ünnepe

Mackóföldön a téli álom után nem kezdődik el azonnal az óvoda. Néhány napos tavaszi szünetet tartanak, hogy a bocsok és a szüleik beszerezhessék a szükséges holmikat az újrakezdéshez. Közben jó nagyokat esznek és isznak, és akinek marad ideje, még piknikezhet is. De van egy különleges nap a tavaszi szünetben.
Az ébredés ünnepe.
Ezen a reggelen minden medve más állat bőrébe bújik: jelmezt vagy álarcot vesz fel, van, aki mindkettőt. Abban indulnak el a vásártérre, hogy megnézzék a mutatványos medvék műsorát. Útközben köszöntik egymást a rokonok, szomszédok, ismerősök, és persze az ismeretlenek is, hisz sokszor nem lehet tudni, kit rejt az álarc.

-
– Remek tavaszt! Remek tavaszt!
Mackóföldön ezen a reggelen csak ezt hallani. Madárlakon is ekkor tartják az új rügyek ünnepét. Agancsosházán pedig az új agancs ünnepét. De egyik helyen sem bújnak jelmezbe, és álarcot sem viselnek, csak köszöntik egymást. Madárlakon ilyenkor egész nap csiripelést hallani, és aki ebben az időben Agancsosházán jár, csak ezt hallja:
– Szép új agancsot! Szép új agancsot!

Malacfalván az új agyarnak nincs külön ünnepe. Ők a tél végét tartják nagy becsben. A vaddisznók alig várják, hogy kisüssön a nap, és elolvadjon a hó, hogy végre boldogan megfürödjenek a sártengerben.
De előtte még megünneplik a szilvesztert.
Aznap este csapatokba verődve járják az erdőt, és rendületlenül túrják az orrukkal a havat. Vadkörte és vadalma után kutatnak. Amelyiküknek a legtöbbet sikerül megtalálnia, azt éjfélkor kikiáltják szerencsemalacnak. Az ő elégedett röfögésével veszi kezdetét az új esztendő. Ilyenkor az összegyűjtött gyümölcsből jól belakmároznak, majd elpilledve lefekszenek a hóba, és boldog új évet kívánnak egymásnak. Ha valaki arra jár, csak ezt hallja:

– Boldog ui-ui évet! Boldog ui-ui évet!

Mackóföld lakói azonban nem ünnepelhetik sem a szilvesztert, sem az új évet, hisz éppen akkor alusszák legmélyebb álmukat. Ráadásul még farsangot sem tarthatnak, mert nem kell elűzniük a telet, elmegy az magától: mire felébrednek, a hónak nyoma sincs. De mivel ők is nagyon szeretik a mulatságot, jelmezbe öltöznek, és megünneplik a téli álom utáni ébredést.
– Remek tavaszt! – szaladt ki Macibocs is a szobájából aznap reggel, hogy köszöntse a szüleit.
– Remek tavaszt! – mondták ők is.

A Vadvirág utca 3.-ban már tegnap elkezdtek felkészülni az ébredés ünnepére. A mackófiú jegesmedvének szeretett volna öltözni, de nem tudta, hogyan. Hisz amúgy is medve volt, csak nem fehér, hanem barna. Be kell festeni a bundáját, és máris jegesmedve lesz, gondolta. De nem volt otthon fehér festék.
– Legyél inkább valami más állat – javasolta Medvemama. – Egy medvének nem kell medveálarc! – Éppen ez az! – kiáltotta Macibocs. – Majd meglátjátok, hogy álarc nélkül a legeslegjobb! – mosolygott sejtelmesen.
A medveszülők összenéztek.
Medvemamának akkor jutott eszébe, hogy Macibocsnak kisebb korában volt egy bundás melegítőfelsője és -nadrágja, amit nagyon szeretett. Ráadásul fehér, és a kapucniján macifül van! Azonnal behozta, hogy felpróbálják.
– Nagyszerű! – kiáltott a mackófiú, amikor meglátta. De csalódnia kellett. Alul is, felül is kinőtte. Azért nem viselte már az ősszel sem, mert a lába és a mancsa is jó arasznyira kilógott belőle. Nagyon elkeseredett.
– Ne szomorkodj, ezt könnyen orvosolhatjuk! – biztatta Medvepapa. – Holnapra hozok fehér krétaport az iskolából, és meghempergőztetjük benne a kilátszó testrészeket.

Macibocs arca felderült.
– Ez nagyon jó ötlet!
Ezért ma reggel, rögtön azután, hogy remek tavaszt kívánt a szüleinek, Medvepapához fordult.
– Hoztál krétaport?
– Hát persze – mosolygott Medvepapa. – Egy egész vödörrel! Az iskolagondnok boldog volt, hogy végre valaki hasznosítani tudja.
– Hurrá! – ujjongott Macibocs.
Reggeli után, amikor felvette a kapucnis melegítőfelsőt és a -nadrágot, amit ő mackófelsőnek és mackóalsónak hívott, mind a négy kikandikáló végtagját jól meghempergőztette a vödörben. Nevettek, mert az egész előszobapadló krétaporos lett. Medvemama felsöpörte partvissal, Medvepapa pedig feltörölte felmosóval. Már csak Macibocs tappancsát és mancsát kellett megtörölni egy nedves szivaccsal, hogy fel tudja húzni a cipőt, és ne legyen minden krétaporos, amit megfog. Végül a kis medve a tükör elé állt, és felkiáltott:
– Tökéletes jegesmedve vagyok!
Medvemama macskaálarcot, Medvepapa kutyaálarcot húzott, és már indultak is a vásártér felé.

– Remek tavaszt! – hallották mindenfelől.
– Remek tavaszt! – mondták ők is a szembejövőknek. Ezen a napon a vásártéri árusok is jelmezt viselnek, és nemcsak a szokásos portékájukat teszik ki a faasztalokra – fokhagymát, vöröshagymát, medvehagymát, sárgarépát, feketeretket –, hanem nyalánkságokat is kínálnak. Csak az a baj, hogy álarcban nem lehet belőlük enni. Ezért annak, aki enni szeretne, le kell vennie az álarcot. Kivéve Macibocsot.
– Ugye, mondtam, hogy álarc nélkül a legeslegjobb! – nevetett a szüleire, és lakmározni kezdett. Először vattacukrot evett, aztán törökmézet, végül kért egy nagy adag málnás jégkását is, hisz egy igazi jegesmedvéhez az illik. Maci Saci is kint volt a vásárban,

de Macibocs nem ismerte fel, mert jelmezt viselt.

A macilány viszont megismerte őt, és odaszaladt hozzá.
 – Remek tavaszt! – kiáltotta.
– Remek tavaszt! – mondta Macibocs is, de nem tudta, kit köszöntött, mert Saci cicaálarcban volt.
 – Szuper a jelmezed – mondta a cicalány.
–A tied is – nézett végig rajta Macibocs.
Addigra Maci Saci szülei is odaértek. A macilány kuncogott a jelmez alatt.
– Te vagy az, Saci? – kérdezte végül Macibocs.
– Hát persze! – nevetett a macilány, és lehúzta az álarcát. – Kérek én is egy málnás jégkását! – fordult aztán a szüleihez. –A szervezetnek kell a táplálék, főleg a téli álom után – bólogatott Macibocs, és egy nagy falat jégkását tömött a szájába.
A medveszülők nevettek.
Éppen akkor kezdődött a mutatványos medvék műsora a színpadon. Macibocs és Maci Saci együtt nézték. Először egy bűvész medve csinált trükköket karikákkal, szalagokkal és a kalapjával. Aztán egy zsonglőr medvelány következett. A műsora közben két artista medve jött be a színpadra egykerekű bicikliken, és karikákat dobáltak egymásnak. De a legeslegjobb mégis a bábszínház volt. Az előadás álarcos medvékről szólt, akik éppen az ébredés ünnepére készülődnek.
És volt közöttük egy jegesmedve is!

-

 

.