Darvasi hétköznapi hősei mást sem akarnak, csak visszanyerni a kontrollt az élet – vagy a halál felett

Darvasi hétköznapi hősei mást sem akarnak, csak visszanyerni a kontrollt az élet – vagy a halál felett

Az ukrajnai háború, a koronavírus-járvány és a menekültválság is fel-felvillan Darvasi László új novelláskötetének lapjain, Az év légiutas-kísérője ugyanakkor soha nem a jelenségek mélyét, hanem mindig a mélyen emberit kutatja. Egy porszívóügynökké lett egykori szerelmes, a Sinatra-dalt újra és újra lejátszó haldokló, vagy a felborult kocsiból kimentett ételhordóval hazabotorkáló öregasszony látszólag nagyon más halmazban mozog, Darvasi prózavilágában ugyanakkor mégis jól megférnek egymás mellett. Ennek oka talán nem más, minthogy a hétköznapi groteszk pillanatok mellett mindannyiuk törékeny életében akad valami nagyon emberi, ez pedig nemcsak őket köti össze, de történeteiken keresztül talán a saját választásainkra, elvágyódásainkra és reménytelenségeinkre is rácsodálkozhatunk. Az év légiutas-kísérője a hét könyve.

Ruff Orsolya | 2022. október 24. |
Darvasi László
Az év légiutas-kísérője
Magvető, 2022, 248 oldal
-

„Előfordul, hogy a mindennapi villanásokból tárca lesz, de ha valami novella akar lenni, akkor az előbb-utóbb az is lesz” – ezt még az Isten. Haza. Csal. 2015-ös bemutatóján mondta Darvasi László, és ha elfogadjuk (márpedig miért ne fogadnánk el?), amit pár hete a margós bemutatón mondott, hogy új novelláskötete, Az év légiutas-kísérője annak egyfajta folytatása, akkor ez a mondat talán most is ugyanolyan érvényes. Az új kötetben is

a hétköznapok abszurditását állította a középpontba,

az optikán pedig nem változtatott. Darvasi ugyanis megint a szélről indít, a társadalom legpereméről, ahonnan már tényleg csak leesni lehet, egy bizonyos határon túl ugyanis már csak a kilátástalanság feszül. Novellái ugyanakkor nem szociotörténetek, ha közös jellemzőt kellene találni, akkor talán az időtlenségüket, egyfajta elemeltséget lehetne említeni, hiszen szerzőjük gyakran olyan sebekbe nyúl, amelyek kortól, földrajzi elhelyezkedéstől, társadalmi beágyazottságtól függetlenül fájni tudnak. Hősei olyan emberek, akik még a saját életükben is gyakorta kontúrtalanok, már-már láthatatlanok: egy apa, aki egész életében egy másik férfi fiát nevelte a sajátjaként (A beavatkozó fél), egy férj, aki képtelen megküzdeni egy halott emlékével (Iván), vagy az egykori diák, akit évtizedek után is kísért egy rosszalló mondat (Egy jó ember temetése).

Az év légiutas-kísérője történeteiben gyakran a hiány is traumatikus. Ez megidéződhet egy testi és szellemi leépülésben, mint a Karácsony otthon című novellában, ahol a feleség azzal mentegeti agresszív férjét, hogy „Nem ő üt, hanem a betegsége”. De hasonlóképpen fájni tud az is, ha a hiány

egy illúzió elvesztését jelenti:

az Apokalipszis, 67595 című novella hőse katasztrófa-turistaként tér vissza anyja egykori munkahelyére, egy gyárba, amelyet évtizedekkel korábban egyik pillanatról a másikra kellett maguk mögött hagyniuk. A csernobili képsorokat megidéző kulisszák között botorkáló hőst ugyanakkor ennél sokkal nagyobb megrázkódtatás éri, amikor azzal kénytelen szembesülni, hogy a rendszerváltás időszaka nemcsak az ország, hanem a családja számára is válságos időszak volt. Az anyja ugyanis egyértelműen elvágyódott a saját életéből, és az a szorító kényelmetlenség, a saját korlátainknak való nekifeszülés többször is visszaköszön a novellákban. Jó példa erre a Segíteni a borzon rákbeteg felesége, akinek nemcsak a sugárral, a kemóval meg az összes kezeléssel és azok következményeivel kell megküzdenie, hanem tartania kell magát a családja előtt is. Ám amikor elér egy fontos mérföldkövet, az addig talán csak a mélyben lappangó vágyat végre szavakba tudja önteni, és úgy dönt, hogy a szó minden értelmében új életet kezd. Vagy ott van a legelső novella gombaszakértője, aki lyukat beszél a felesége hasába, pedig valószínűleg csak unja az életet:

„Talán unta magát. Unta azt, aki beszél, és azt is unta, aki hallgat. Talán mélységesen tanácstalanná vált. Azt gondolta, van valahol egy titkos kijárat, melyen át kijuthat ebből a börtönnek érzett állapotból. Olyan alagútféle. Amikor beszélt, mindegyre halványuló reménnyel ezt a titkos ajtót kereste.” (A gombaszakértő halála)

Darvasi a legtöbbször a hétköznapok – a szó legszorosabb értelmében vett – antihőseiről ír, az arctalanokról („Középkorú, fáradt arcú férfi, mint akiből van százezer. Egymillió ilyen jön-megy az utcán.” – Meleg), az ablakból leskelődőkről vagy a középszerűekről („Nem volt csapnivaló színész, de nem is a legjobbak között tartották számon.” – Reiner verse). Életükben nincs különösebb említésre méltó, és nem visznek véghez nagy tetteket. Kicsit elveszettek, kicsit ténferegnek – viszont a látszat ellenére mindegyikükben van egy-egy erős történet, Darvasi pedig meglátja ezeket. A margós bemutatón azt mondta, hogy elsősorban azokra kíváncsi, akik nem állnak reflektorfényben, akik öregek, kiszolgáltatottak. Az év légiutas-kísérőjéből viszont az is látszik, hogy ezek nagyon humanista történetek, és írójuk kivétel nélkül megértéssel fordul hősei felé.

Novellái egyszerre abszurdak és líraiak,

amikbe ráadásul időről időre még egy-egy fricska is belefér, mint a Jakabné haza akar menni címűben, ahol a címbeli Jakabnénak új udvarlója lesz, Elek úr:

„Elek nem volt komoly ember, történetekkel foglalkozott. Milyen furcsa dolog is ez, az ember mások történeteivel foglalkozik, azokat jegyzi le, azokat fogalmazza, miközben csak magáról akar beszélni. Sokszor az derül ki, hogy a fellelt, megtalált történetek mind másokéi. Kiderülhet, hogy az embernek magának nincs is története. Nem is volt.”

Az új kötetnek sok olyan villanása és története van, amelyekből egyértelmű, hogy Darvasi ezt a könyvet nem írhatta volna máskor. A járvány, a korlátozó intézkedések, a menekültválság, a határvadászok munkája, az ukrajnai háború mind-mind beszivárognak a novellákba. A legmegrázóbb ezek közül talán a Fehér című, amelyben egy Covid-osztály hétköznapjaiba merülhetünk alá. „Mintha elvesztek volna a csodák” – állapítja meg a novella orvos hőse, amiben egyszerre van benne az illúziók elvesztése, és a remény is.

Egyfajta törékeny balansz jellemzi a Darvasi-hősöket,

akik úgy menetelnek végig az életen, hogy bármennyire is szeretnék elfordítani a fejüket, egyszer kénytelenek szembenézni a kényelmetlenségekkel, legyen az egy betegség, netán az elmúlás – az életé vagy épp a szerelemé.

Darvasi hősei kisemberek, de harcaik még akkor is nagyok, ha elsőre kisszerűnek tűnnek. Jól példázza ezt a Koszorúk című novella öregasszonya, aki előzetes ígéretet akar kicsikarni a fiától arra, hogy a temetésén egy nagy és három kis koszorút rak majd a sírjára. Groteszkbe hajló vita robban ki közöttük („– Dögöljön meg! – Egy nagyért nem, nincs az a szívesség!”), amin akár nevetni is lehetne, de olvasóként az embernek ez eszébe sem jut, hiszen a napnál is világosabb, hogy ez a kétségbeesett, kisszerű figura sem akar mást, mint Az év légiutas-kísérője többi hőse: visszanyerni a kontrollt a saját élete – vagy halála felett.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Darvasi László új kötetének bemutatóján arról is beszélt, miért jó hallgatózni a Lehel piacon

Az év légiutas-kísérője a kiadói ismertető szerint igazi mesternovellákat tartalmaz. De mi az a mesternovella? Milyen fogásai vannak ennek a műfajnak? Miért éri meg hallgatózni a Lehel piacon? Darvasi László új kötetét is bemutatták a Margón.

...
Podcast

Darvasi László: A szépség mindig egyfajta halálos betegség is [Összekötve podcast]

Darvasi Lászlóval a Magyar sellő című regény kapcsán a szépség szerepéről, a hatalom és az egyén viszonyáról, a saját nyelv megtalálásáról és a járvány sújtotta mindennapokról beszélgettünk.

...
Podcast

Darvasi László: Szeretek úgy írni, hogy sokszor nyitva marad az ajtó, az ablak

Darvasi László Magyar sellő című művében egy kis falu hányattatásait, a közösség tagjainak személyes történetein keresztül meséli el.  Az idén Libri irodalmi díjra jelölt regényről a 2019-es őszi Margó Fesztiválon Gács Annával beszélgetett a szerző. 

...

Az Abigél a háború, a veszteség és a konspiráció regénye is [A Szabó Magda-titok 1.]

...

Tíz példamutató nő, tíz kiváló szakmai életút - Ezeket tanultam a Túl a plafonon beszélgetéseiből

...

Harry Potter vs. Jókai: a kötelezőkről szóló vitát nem lehet ennyire leegyszerűsíteni

...

Miért nem kapnak díjakat a női írók?

Még több olvasnivaló
...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

...
Nagy

Max Porter: Szeretem, amikor a semmiből előpattannak a múlt buborékjai

Max Porter angol író, A bánat egy tollas állattal szerzője. A gyászról és annak feldolgozásáról szóló nagy sikerű könyve után itthon is megjelent második regénye, a Lanny, amiben egy városi család, egy fal és az angol mitológia viszonyai szövődnek össze. A könyvei mellett a partraszálló rómaiakról, Daniel Craigről és a leereszkedő kritikusokkal is beszélgettünk vele.

Hírek
...
Hírek

4000 oldalnyi Hegel-előadásról készült jegyzet került elő Németországban

...
Könyves Advent

Picasso ötven felett kezdett el verseket írni

...
Hírek

Ferrante a hírnév elkerülésével érzi magát teljesen szabadnak

...
Hírek

2022 szava a gaslighting vagyis a gázláng-effektus lett

...
Hírek

Bob Dylan bocsánatot kért, amiért nem saját kezűleg írta alá limitált példányszámban eladott könyveit

...
Könyves Advent

A szólásszabadságtól a génrégészeten át az immunrendszerig: ezeket a tényirodalmi köteteket ajánljuk karácsonyra

...
Hírek

Mégis megjelent Moldova György utolsó könyve

...
Könyves Advent

Csuja Imre és Für Anikó előadásában is hallhatunk verset a kisföldalattin

...
Podcast

Vajna Ádám: A kortársaimnak a Harry Potter volt az első olvasmányélménye, nekem Jókai Mór [Alkotótárs]

...
Promóció

Egy nélkülözhetetlen kiegészítő, ha sokat időzöl a gép előtt – Kékfény szűrő szemüveg

...
Promóció

A kulturális feltöltődéshez minőségi élelmiszerek járnak

...
Promóció

Hogyan válasszunk asztalt?