Egy zsidó közjegyző, Arnold van den Bergh az első számú gyanúsítottja Rosemary Sullivannek, aki The Betrayal of Anne Frank (Nyomozás Anne Frank ügyében – Az árulás igaz története ) címmel írt könyvet arról, hogy ki fedhette fel annak idején Anne Frank és családja búvóhelyét a náciknak. A szerző egy egykori FBI-ügynök, Vince Pankoke és csapata kutatásaira alapozva írta meg könyvében a teóriát a közjegyző felelősségéről.
Az 1950-ben elhunyt Arnold van den Berghet hat évnyi nyomozás után gyanúsították meg az árulással. A vádat részben egy névtelen levélre alapozták, amit Anne édesapja, Otto Frank kapott a háború után. A könyv szerint a közjegyzőként dolgozó van den Bergh saját maga, illetve családja védelmében kollaborált a nácikkal, ezért árulta el Anne Frank családjának, valamint másoknak a rejtekhelyét. Őt és a lányát nem is hurcolták el.
Anne Frank és családja 1942-től két évig bujkált egy csatornaparti raktárépület rejtett padlásán, mígnem 1944-ben apjával, anyjával és nővérével együtt el nem hurcolták. Anne 1945 februárjában, 15 évesen a bergen-belseni koncentrációs táborban halt meg, feltehetően tífuszban. Bár több nyomozás is indult annak megfejtésére, hogy ki árulhatta el a család rejtekhelyét, korábban nem sikerült megtalálni a tettest. Otto Franknak állítólag volt egy gyanúsítottja, de soha nem árulta el a nyilvánosságnak, szerinte ki adhatta ki őket. A háború után néhány évvel egy újságíró kérdésére annyit nyilatkozott ezzel kapcsolatban, hogy a zsidó közösségből volt valaki.
Rosemary Sullivan könyve a nemzetközi kiadással egy időben magyarul is megjelenik a Partvonal kiadónál, Nyomozás Anne Frank ügyében – Az árulás igaz története címmel, V. Csatáry Tünde fordításában. A kötetről a kiadó ezt írta:
„Egy nemzetközi kutatócsapatnak új vizsgálati eljárások, frissen felfedezett dokumentumok és modern nyomozási technikák alkalmazásával végre sikerült megoldania az évtizedek óta nemzedékeket foglalkoztató rejtélyt. Vincent Pankoke nyugalmazott FBI-ügynök fáradhatatlan „iratvadászokból” és kutatókból álló csapata dokumentumok tízezreit vizsgálta át – melyek egy része csak most került elő különböző archívumokból –, valamint a Frankékat ismerő emberek leszármazottainak tucatjait keresték fel és interjúvolták meg munkájuk során. Az FBI által kifejlesztett nyomozati módszereket alkalmazva a Kihűlt Ügy Csapata aprólékos munkával rekonstruálta az elhíresült letartóztatást megelőző hónapok történéseit – és megdöbbentő következtetésre jutott.
Rosemary Sullivan bemutatja a nyomozókat, valamint az általuk számításba vett gyanúsítottakat, mígnem a legvalószínűbb elkövetőre – a rejtőzködőket feltehetően beáruló személyre – szűkül le a kör. Mindeközben életre kelti a háborús Amszterdam vibráló mindennapjait: egy olyan helyét, ahol mindegy volt, milyen gazdag, művelt vagy óvatos az ember – soha nem tudhatta, kiben bízhat meg igazán…”
Forrás: The Guardian
