Egy kiállítás képe barnás ferenc egy kiállítás képe képzőművészet ludwig múzeum szíj kamilla

Barnás Ferenc: Az üresség vonalai [Egy kiállítás képe]

Egy kép, egy befogadó, aki történetesen író. A műalkotás hat, inspirál, beindít vagyis nem hagy nyugodni. A Ludwig Múzeum és a Könyves Magazin folytatja Egy kiállítás képe című sorozatát, amelyben az írók és költők egy-egy műalkotást kapnak meglepetésszerűen, mert kíváncsiak vagyunk, mit hoznak ki belőlük a képek. Milyen kapcsolat alakul ki kép és nyelv között? El lehet mesélni, mit látnak a befogadók a műveken? Barnás Ferenc írása Szíj Kamilla: Cím nélkül műve alapján. A sorozat a Ludwig Múzeum Időgép című kiállításához kapcsolódik.

Áll a tükör előtt, nézi az arcvonásait.

Bármibe belelát bármit, ez gyakran megtörténik vele; időnként akkor is, ha nem akarja.

Vonal. Cérna. Idegsejtkerítés. Vonalból grafit-terek két síkban, körbe rakva, gömbbe rakva, lemezbe rakva. Más is lehet.

Folt, felület. Foltfelület. Ha sokáig nézi, pulzál. Később mit lát? A saját szemét kikalapálva? Összelapított fejét sejtmembránokkal? Benne egy lemezzel, ami forog, csak forog? Ezt látja? Most ezt látja. Aztán mást.

IDŐGÉP. ÚJ VÁLOGATÁS A LUDWIG MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL

2020. AUGUSZTUS 20. – 2023. JANUÁR 1.

Az időgép egy olyan, egyelőre csak elméletben létező szerkezet, melynek segítségével a múltba vagy a jövőbe repíthetjük fizikai testünket. A Ludwig Múzeum új kiállítása nem az időutazás tudományos-fantasztikus lehetőségével foglalkozik, hanem az idő és a művészet viszonyát vizsgálja különféle szempontokból, és magukat a műveket tekinti olyan időgépeknek, melyek lehetővé teszik számunkra a mentális utazást. További infók>>

Szól a zene. Vagy ez csak sercegés?

A felületet kimozdítja valami, a terek üregekké válnak és akár mélységbe is fordulhatnak. Bizonyára abba fordulnak. Utána fodrozódás. Közben egyre csak keletkezik és keletkezik a külön-tér, a csupasz és puszta plusz-tér, mindegyik egy külön mikroverzum: cérnából gombolyított-gombolygatott lelkek, itt jól megférnek egymás mellett. Aztán felzárkózik a két síkhoz a harmadik, a többiről ne beszéljünk, amúgy sem tudnánk.

Nézők szénből, grafitból. A grafit mi vagyunk. Elszenesedett lények. Minket húznak körbe, körbe-körbe a kétsíkúak. (Te olyan kétsíkú vagy, drágám!)

Nincs fókuszpont, a részek középpont nélküli terek. A pontok kiradírozva, de lehet, hogy csak a nagyközép nagyfényétől nem látszanak. Üresre rajzolt terek. Sok berajzolt tér. Első látásra más. Első látásra minden más. Mindenben ott az üresség, per forma, a tér mindenekelőtt üres.

Szénjelek a papíron, vonalnak látod őket. Mindegyik rajt’a forgón. Egy alapból jöttek, egy elmealapból, kézen keresztül kerültek a lapra – játékból. Most forognak. Bent, belül, minden szüntelen forog. Több irányból több irányba. Több irányú sejtés és sejlés.

A fehérfolt (nem az, de annak nevezzük) középpont? Vagy vakfolt? Azon kell valahogy áthaladni. Átnézni. Nem tudsz, nem lehet. Lejjebb galandféreg. Tőle kicsit messzebb egy másik. Utat vágnak. Nem biztos, talán. Összesűrűsödött, körberajzolt üregterek kapcsolódnak egymáshoz, rendszert képzenek. Nincs rendszer. A kéz játéka van és az ujjvégződésekben eltárolódott tudás.

Az elképzelt felől van a térhatás. Akkor az egész mi vagyunk. Mi. Magunkat nézzük, mi, magunknézők. Magán keresztül néz minket, rajtunk keresztül magát, az ürességen keresztül az egészet.

Körkörös mintha-gomolyag tekervények nélkül. Az elmealap kintre kerülve másképp képződik. Fehér és sötétszürke; papírszín, grafitszín. A sejlés szénvonala. Sejlés? Az ott esetleg két fül. Vagy szem. A szeme beikszelve. Van másik iksz is. Az egész mozog. Az észrevehetetlenség határán, de mozog. Előbb lemez volt, most gömbbé változik. A világ továbbra is forog, benne az elhatárolt üres részekkel és a vizekkel. Az egész víz, olykor kiemelkedik belőle valami – elmosódott nyúlványok. Milyen nyúlványok? Ne magunkat keressük mindenütt! Vannak tőlünk független üres terek is. Azok vannak igazán. Mindenütt üresség. Ne arra az ürességre tessék gondolni, hanem a másikra. A másikra? Igen, mert főképp az van. Középütt kiszakadt tér, mely a keletkezésben kiszakadásként keletkezett. A keletkezésben benne foglaltatik a visszakeletkezés is. Mondd, annak mi a neve? Te mindent tudsz.

Ne csúfolódj velem!

Nem értelmezel, csupán a benyomásaidat rögzíted. Papírból és szénből üregtenger. Határolt üregek, határolt ürestestek tengere. Nem ilyenek vagyunk? Nem így nézzünk ki? Nem így helyezkedünk el a világrendben? Jó látni, hogy ennyire nem látszunk, ennyire nem látszódunk.

A kéz viszont lát. KLK. Kézzel Látók Közössége, beszéljetek hozzánk, túl nagy a csend!

Olyan vonalak vagyunk, akik saját pontjaikat sem látják. Nem látják, mert nincs nekik. Kerületük van, peremük. Bekerítettettetett.

Ne keressünk benne mást, mint ami, súgja most maga elé, és már nem először. Mintha valaki hallgatná, mintha valaki most már figyelné. Vegyél mély levegőt.

A lemezen, a gömbön körös-körül perem, létrejötte óta önmagába fordul. Kör a peremen, az én-peremen. Az üresség határvonalán. w

Szíj Kamilla: Cím nélkül, 2014
papír, ceruza, 150 x 150 cm
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
© [a szerzői jog tulajdonosa]

Olvass minket e-mailben is!

Könyves hetilap a postaládádban
Kézzel válogatott tartalmak
A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Kapcsolódó cikkek

Egy kiállítás képe

Egy kép, egy befogadó, aki történetesen író. A műalkotás hat, inspirál, beindít vagyis nem hagy nyugodni. A Ludwig Múzeum és a Könyves Magazin folytatja az Egy kiállítás képe című sorozatát, amelyben az írók és költők egy-egy műalkotást kapnak meglepetésszerűen, mert kíváncsiak vagyunk, mit hoznak ki belőlük a képek.

Barnás Ferenc: Ez a munka egy lázálom lenyomata - Összekötve

Barnás Ferenc Életünk végéig című regényét idén Aegon Irodalmi Díjra és Libri irodalmi díjra is jelölték. A kötet kapcsán az autofikció műfajáról, a családi és szerelmi kapcsolatok összetettségéről, valamint magáról az írás folyamatáról, az írói hivatásról is beszélgettünk a szerzővel.

Az én valóságom egyezik Barnás fikciójával - #olvass Ott Annával

Barnás Ferenc Életünk végéig című regényét először karácsonykor, az év legterheltebb időszakában olvastam, amikor pattanásig feszül mindenkiben a húr a tudattól, hogy eljött az idő, amikor együtt a család, és ha tetszik, ha nem, szeretnünk kell egymást. Mindig nagyon érdekelt a család, az intézmény, a különböző szabályrendszerek, a rutinok, a hagyományok, a mintázatok és a szereposztások.

2025 november 15.

Budapest Music Center

Mátyás utca 8.

Jegyvásárlás

Első alkalommal rendezi meg nonfiction könyvfesztiválját, a Futurothecát a Könyves Magazin. 2025. november 15-én a Budapest Music Centerben fellép a brit szám- és nyelvzseni Daniel Tammet, az időtudatos norvég geológus, Reidar Müller, a dán klímapszichológus, Solveig Roepstorff és a spanyol sztár agysebész, Jesús Martín-Fernández, Orvos-Tóth Noémi és Meskó Bertalan. Az olvasás segít megérteni összetettebb kérdéseket, problémákat vagy folyamatokat, amelyek a jövőnket alakítják. A Futurotheca – A jövő könyvtára olyan témákat, szerzőket és könyveket emel a fesztivál középpontjába, amelyek megismerésével olvasóként alakíthatjuk a jövőnket.