Karin Smirnoff idén a tavaszi PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál egyik kiemelt vendége volt: ebből az alkalomból beszélgettünk mi is vele családi traumákkal és szövevényes kapcsolatokkal teli könyveiről, amelyekben az erőszak fontos szerepet játszik. A magyarul 2023-ban induló trilógia a mostanában nagy népszerűségnek örvendő skandináv irodalom sötétebb vonulatához tartozik, a sorok között azonban végig ott bujkál a karakterek megértésének őszinte vágya.
Fotó: Kállai Márta/Scolar Kiadó
„Pontosan ezért írok: hogy rájöjjek dolgokra. Hogy feltegyem magamnak a szükséges kérdéseket. Miért válik valaki bántalmazóvá?
Miért üti meg egy szülő a gyerekét, vagy létesít szexuális kapcsolatot vele?
Egyáltalán miért vannak ilyen dolgok a világunkban? Mi történik belül ezekben az emberekben? Mert senki sem születik gonosznak vagy jónak, én ebben nem hiszek” – mondta a szerző, amikor visszatérő témáiról és az írásról kérdeztük. De kicsoda Jana Kippo, és mi történik vele ebben a három kötetben?
Elmentem az öcsémhez
A főhős, Jana egy ikerpár női tagja, aki az első részben hosszú évek elteltével visszatér észak-svédországi szülőfalujába, hogy meglátogassa a még mindig ott élő testvérét.
A hazaérkezés ugyanakkor távolról sem örömteli.
A múlt traumái újra a felszínre törnek, és az olvasó is hamar ráébred, hogy gyerekkorunk démonaitól bizony nem olyan könnyű megszabadulni. Sötét titkok útvesztőjében találjuk magunkat, és miközben az igazságot kutatjuk, a szeretetről vagy éppen a megbocsátásról is el kell gondolkodnunk.
„Rengeteg emberrel megtörténik, amiről írok, még akkor is, ha nem pont ugyanígy. Az idősebb emberek berögződései szerint viszont a brutalitásról lehetetlen beszélni. A fiatalok képesek verbalizálni az érzéseiket, pszichológushoz járnak, ha kell, de az idősebbekben általában nincs meg ez a nyíltság. Számukra nagyon meghatározó lehet, ha olyasmit olvashatnak, ami a saját megéléseikhez kapcsolódik” – fogalmazott a szerző a hirtelen jött siker titkáról. Nemcsak témái miatt figyeltek fel sokan ugyanakkor a sorozatra már az első könyvnél, hanem a nem mindennapi nyelvezet okán is.
Smirnoff az írásjelek közül csak pontot használ, a tulajdonneveket egybeírja, nagybetűk nincsenek, és igyekszik visszaadni az északi dialektusok jellegzetes hangzását.
Ez fordításban talán kevésbé szembetűnő, de Patat Bence egy-egy szóval kiválóan érzékelteti, hogy különleges nyelvjárással van dolgunk. Ebben a részletben te is ízelítőt kaphatsz ennek a különleges nyelvnek a hangulatából.
Elvittük anyát északra
A folytatásban (részlet a regényből itt) az ikrek anyja meghal, a testvérpár pedig a végakaratnak megfelelően elindul az asszony szülőfalujába, hogy ott temessék el.
Hamarosan kiderül azonban, hogy a település egy szigorú, keresztény szekta irányítása alatt áll, amely erős kontrollt gyakorol a tagok élete felett.
Miközben Jana továbbra is saját démonaival küzd, a jóval labilisabb Öcsit behálózza az egyház, ahol végre nem érzi gyengének magát, hiszen már csupán férfi volta miatt értékesebb a közösség szemében. „Fontossá válhatott, és nem kellett tennie érte semmit” – mondta Smirnoff a karakterről, aki kétségkívül sokban különbözik határozott nővérétől.
És ha mindez még nem okozott volna elég bonyodalmat: az anya hagy hátra egy levelet is, amelyből újabb családi titkokra derül fény, és még mélyebbre ásunk az erőszakkal és sérelmekkel teli múltban. Vajon van esélyük a szereplőknek a szabadulásra, vagy a kísértő emlékek nem eresztenek? Itt mutattunk egy részletet a regényből.
Azután hazamentem
Az utolsó részben (olvass bele!) Karin Smirnoff kínál valamiféle kiutat egyedül maradt főhőse számára, mégpedig a művészet által. A rossz élményekből ugyanis születhetnek maradandó alkotások, ezáltal Jana lehetőséget kaphat, félretegye a mérgező kapcsolatokat, és magára koncentráljon.
Egy stockholmi kiállításon bemutatja agyagfiguráit, majd elhatározza, hogy a fővárosba költözik.
Talán mondanunk sem kell azonban, hogy északot nem tudja ilyen könnyen maga mögött hagyni.
Az Azután hazamentem kitágítja a tereket: a nő az állatokkal és a holtakkal is kommunikálva keresi tovább a helyét. „Szerintem bármi lehetséges, ha hiszel benne – talán nem valóságos, de elképzelheted, hogy az. Miért ne kommunikálhatnának a karaktereim a halottakkal? Be tudja valaki bizonyítani, hogy nem lehetséges?” – fogalmazott Smirnoff. A harmadik kötet a hazatérésről és a lezárás esélyéről szól, korántsem biztos viszont – miként a szerzőtől megtudtuk –, hogy ezzel tényleg véget ér Jana Kippo története. Mi kíváncsian várjuk, hogy lesz-e folytatás.
