A Táltosmesék című kötetében Vaskor Gréta azokat a meséket gyűjtötte össze, amelyek erőforrásként szolgálhatnak ahhoz, hogy önmagunk és mások segítőivé váljunk. A Metamorphoses meseterápia-szemléletével dolgozó szakember a táltos, a mesebeli segítő fogalmát és az ahhoz köthető szimbólumokat is kibontja, így az olvasó könnyebben tud kapcsolódni a mesékben rejlő tudáshoz.
Hogyan segít a mese? „A mese ott él és történik bennünk, meséli az örök történetet, az egyszer volt, hol nem voltat most és itt, a jelenben. Sűrített képeivel cselekvésre ösztönöz és üzen: lehet, hogy a belső fényt éppen fogva tartja egy hatalmas, pusztító »sárkányerő«. Nekünk pedig meg kell találni és kiszabadítani elrabolt »királylányainkat«, a sugárzó erőnket, s ebben mi lenne jobb segítő, mint a bennünk rejtőző táltoserő?” − írja Vaskor Gréta a kötet bevezetőjében.
Vaskor Gréta: Táltosmesék (részlet)
Táltosok: Napparipák, Hollólovak és Csudaparipák… Varázsos, rendkívüli tulajdonságokkal bíró mesei segítők, akik nem mindig lovak, paripák, hanem lehetnek farkasok, vagy éppen jávorszarvasok, tehenek, bikák, kecskék. Bölcsek és fenségesek, és a gondolatnál is sebesebben célt érnek. A mese hőse nélkülük nem tudná megtalálni az élet vizét, nem hozná el a boldogságot jelentő aranymadarat, nem szabadítaná ki a sárkány fogságából a Napot, a Holdat, a csillagokat, a legszebbet, a királykisasszonyt, és nem találná meg méltó párját és saját helyét a világban. Vajon kik ők? Milyen erőt képviselnek? Hogyan lehet aktivizálni őket? Hogyan segítenek?
A táltosok hatalmas, univerzális mesei segítők, akik valami nagyon fontos és nélkülözhetetlen segítőerőt képviselnek. Ezt jelzi az is, hogy sok nép meséjében megtalálhatóak. Talán nem véletlenül, hiszen amit szimbolizálnak, amilyen minőséget hívnak, azt mutatja, hogy milyen egyetemes erőt és tudást reprezentálnak a mesékben. Emellett a mese hallgatóiban is megmozdítanak valami mélyen lévőt, egyszerre ismerőst és ismeretlent. Valamit, ami a kollektív és a személyes tudattalan tartalmakhoz kapcsol, az üzen általa, így tudatosítja az ezekben rejlő, talán időtlen idők óta szunnyadó erőforrásokat.
Mesebeli és egyben belső utazásra hívlak a táltosok birodalmába: a mese ott él és történik bennünk, meséli az örök történetet, az egyszer volt, hol nem voltat most és itt, a jelenben.
Sűrített képeivel cselekvésre ösztönöz és üzen:
lehet, hogy a belső fényt, a meleget, az életet éppen fogva tartja egy hatalmas, pusztító és mindent elnyelő „sárkányerő”. Nekünk pedig meg kell találni és kiszabadítani elrabolt „királylányainkat”, a sugárzó erőnket, s ebben ki lenne jobb segítő, mint a bennünk rejtőző táltoserő? Mert ez ott él bennünk, lehet, hogy hosszú évek óta arra várva, hogy emlékezzünk rá, végre felébresszük, hogy parázzsal etessük vagy tisztára mossuk, azért, hogy újra szárnyalhassunk, semlegesítsük és kiiktassuk pusztító sárkányainkat, a megkötő boszorkányerőket, hogy az Élet folyhasson a maga rendjében, teljes erejében.
Ki és mi lehet az a táltos?
A táltos bűbájos, garabonciás, mindentudó csodaember, látó, varázstudománnyal bíró személy: „…a magyar néphit felsőbbrendű lényekkel érintkező, varázshatalmú személye, a szibériai sámán megfelelője”.1
A szó első előfordulása messzi múltunkba hív, 1211-ben egy tihanyi apátsági összeírásban jelenik meg először, majd később is többször említik az oklevelek személyekre, emberekre vonatkoztatva, bűbájos, garabonciás, mindentudó csodaember jelentésben.2 A Magyar Etimológiai Szótár szerint: „A »tált« alapszava ősi örökség az ugor korból: vogul túlt (‘könnyűszerrel’), osztják tolten (‘varázserővel’), tolt (‘láz’). A magyar szó denominális -s képzővel alakult, eredeti jelentése ‘varázserővel bíró’ lehetett.”3
A Magyar néprajzi lexikon4 szócikke alapján összefoglalva:
a táltos kiválasztott, jellel született
(fölös csonttal, foggal, burokban született), világok között járó, természetfeletti erővel bíró, gyógyító, lélekvezető és emberfeletti feladatokat megoldó férfi vagy nő a magyar hitvilágban. Varázserejét, tudását és képességeit nem öncélúan, saját magáért, hanem egy közösség érdekében, védelmében használja, e közösség segítője és gyógyítója, akár szellemi vezetője is. Maga a szó is meghívja bennünk a következő jelentéseket: gyógyító, szellemi vezető, világok között járó, varázstudománnyal bíró személy.
Azonban a népmesékben nem csak a mindentudó, varázsos képességekkel rendelkező embereket (táltos fiak, táltos királylányok) hívják táltosnak, ugyanez a különleges állatsegítők neve is. De hogyan került át rájuk ez a megnevezés? Hogyan kapcsolódott össze a táltos (ember) kifejezés a különleges állatsegítő megnevezésével? Hogyan lett jelző a főnévből? Talán pont az előbb említett táltosképességek miatt:
a varázserő, a lélekkísérés, a jövőbe látás, az emberfeletti feladatok megoldása vezetett oda, hogy néhány mesebeli segítőt táltosnak nevezzünk.
Ezek az állatsegítők ugyanis pontosan ezeket a képességeket képviselik a mesékben: „Ezekben a mesékben sűrűsödik leginkább a táltosra vonatkozó képzet, itt látható leginkább, milyen hiedelem kapcsolódik a táltoshoz. Ezek a mesék azonban arra is rámutatnak, hogy a táltos ló és a táltos ember képzet nem két különböző, egymástól elválasztódó fogalom, hanem igen sokban szervesen összekapcsolódik! A táltos és táltos ló együttesen képes valamit végrehajtani, a mesei cselekményt végigjátszani. Számos esetben a táltos ló és táltos ember tulajdonsága, képessége felcserélődik. A táltos akár ember, akár állat alakú, a jövőbe lát. Tudja alakját változtatni, és ritkábban újjáéledésre is képes.”5
1 Hoppál Mihály − Jankovics Marcell − Nagy András – Szemadám György: Jelképtár.
Helikon Kiadó, Budapest, 1997, 211. o.
2 Pais Dezső: A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975.
3 Arcanum/Magyar Etimológia szótár. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar−F14D3/t−F4015/taltos−F4054/ (Letöltés dátuma: 2024. 06. 20.).
4 Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar néprajzi lexikon 5. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.
5 Kriza Ildikó: A „táltos” a „táltos fiú” mesetípusban és e képzethiedelem-mondai vonatkozá- sai. Néprajzi közlemények, 9. évfolyam, 1. szám, 76. oldal (Budapest, 1964). https://library. hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_NEPR_Nk_09_1/?pg=84&layout=s (Letöltés dátuma: 2024. 06. 20.).
Segítõk
Segítők nélkül nem megy! − tanítják a mesék. Az életben − így a mesékben is − akadályok, ellenfelek és ellenségek várnak, vagy épp nincs (még) elegendő tudás, hogyan lehet továbblépni a saját életúton, vagy egy követ- kező életszakasz korábban nem tapasztalt kihívásokat ad.
Mit lehet ilyenkor tenni? Rátalálni, meghívni, elfogadni egy nagyobb tudást, tapasztalatot, kapcsolódni vele: a mesékben ezt az erőt a segítők képviselik. A mese hőse nem egyedül éri el a célját, nem egyedül győzi le a pusztító és akadályozó erőket, hanem segítők kísérik az útját. Nem kell mindent tudni, hiszen van lehetőség tanulni, integrálni új erőket, működésmódokat! A mesei történetek azt tanítják, hogy segítő kapcsolódásokon keresztül juthatunk el a célhoz. A mesei segítő tanácsot ad és utat mutat, más erővel és minőséggel, más tapasztalattal és tudással, vagy más nézőpontból néz rá a megoldandó feladatra, mint ahogy a mese hőse addig tette vagy tudta.
A segítő támogat a jelenlétével, ami szintén megerősítő, mert a mesehős átélheti, hogy nincs egyedül.
Létezik olyan bölcs tanácsadó, aki ismeri és érti a nagyobb összefüggéseket: képvisel egy rendet vagy igazodási pontot, és érzékeli akár a jövő cselekvési lehetőségeit és kihívásait is. Mindez nagy biztonságot ad, és biztonságban lenni, érezni, hogy nem vagyunk egyedül, már önmagában rendező, stabilizáló erő, ami nagyban segíti, hogy könnyebb legyen megoldani az életfeladatokat, és ne vesszünk el a félelmek, a bizonytalanság, a tehetetlenség útvesztőjében.
Mit tesz még egy segítő? Gyakori, hogy erővel tölti fel az úton lévőt, meg lehet pihenni nála, védelmet ad (Egyél, igyál, pihenj meg nálam…). Mindez nagyon fontos, pedig sokszor nem is kap elég hangsúlyt: megállni, rendeződni, táplálékot kapni, segít abban, hogy sokkal szabályzottabban küzdjünk meg az előttünk álló feladattal, kihívással. Ez a fajta megállás ugyanis lehetőséget teremt, hogy ne a menekülés, a harc, vagy a lefagyás „eszköztárával” reagáljunk. Rohanva, kapkodva nem érünk célt: jó megállni egy biztonságos helyen, és ott megpihenni, mert ez is a folyamat része, és ezek a mesebeli öregasszonyok és emberek ép- pen ezt a tudást képviselik.
Előfordul az is, hogy a segítő a közvetítő szerepét kapja,
ő tolmácsolja a kérdést a hatalmas éltető, de egyben pusztító erők felé. A Nap, Hold, Szél, az Ördög stb. anyja elbújtatja a mesehőst, és ő maga, tudva, hogyan kapcsolódjon a veszélyes, hatalmas erőhöz, teszi fel mindazokat a kérdéseket, melyek szükségesek a továbbhaladáshoz, a probléma megoldásához. A segítő olyan erőket tud aktivizálni, melyek korábban nem voltak elérhetőek, vagy használatuk nem volt tudatos. (Adok neked egy szőrszálat, ha ráfújsz, ott termek és segítek, vagy épp azzá az állaterővé válsz, amit az a szőrszál képvisel.) Így rókák, egerek, hangyák, szúnyogok, oroszlánok, sólymok stb. segítik a mesehős útját, hogy az elemek, a víz, a föld, a levegő és a tűz erejével, vagy ezekben a terekben tudjanak működni, és megküzdeni az akadályozó erőkkel.
Néha a segítő az, aki kijelöli a célt és az irányt, hogy a mese hősének merre kell indulnia, vagy épp menekülnie (erre menj, indulnod kell, ezt keresd, erre figyelj − hangzik el sokszor a mesében), és az is lehetséges, hogy a mese hőse helyett cselekszik, helyette végez el feladatot.
Különösen izgalmas, amikor a segítő nem ember,
például egy bölcs öregasszony vagy próbára tévő koldus, hanem állaterő és állatforma képviseli! A mesékben sokszor szerepelnek állatok, néha egyszerű dramaturgiai elemként, például madarak szállnak a levegőben, egy gazdag parasztnak sok állata van, vagy libát őriz a lány. A mesékben szereplő állatok lehetnek jelzősűrítmények is, mint amikor a legénynek egy kígyóktól hemzsegő földet kell felszántania, vagy egy csúszómászókkal borított területen kell átkelnie, azaz nem azt mondják, hogy veszélyes terület, hanem például azt, hogy kígyóktól hemzsegő. Ezekben az esetekben a mesehősnek lehet ugyan dolga ezekkel az állati minőségekkel, mégsem válik személyessé a kapcsolódásuk. Más mesebeli állatokkal azonban éppen ellenkezőleg: a kapcsolat személyessé válik, a mesehősnek „dolga lesz” az állat által képviselt erővel, működésmóddal. Talán éppen ez az erő, tudás, megküzdési mód hiányzik a működéséből, hogy elérje a célját, talán ép- pen ezt az erőt kell aktivizálnia. Így lesznek az állatsegítők a mesékben. Találd meg magadban ezt az erőt, és használd! − szól az üzenet.
Az sem ritka, hogy az állat valamilyen akadályt, ellenfelet képvisel, és a mesehősnek ezzel kell megküzdenie, ezt a működésmódot kell hatástalanítania. Sárkányok, medvék, kígyók és vasfejű farkasok, vascsőrű és -karmú madarak jelentenek kihívást és veszélyt a mesékben. Küzdj meg vele, hatástalanítsd az erejét! – ezeknek a történeteknek ez az üzenete.
Hogyan adnak a mesebeli állatok többletjelentést, vagy visznek más megéléshez, nyitnak meg más szinteket, mint a mesékben szereplő emberek? Segítek, hogyan kapcsolódjunk az állatszimbólumok világához!
