Nick Hornby megírta, milyen amikor darabokra hullik szét egy házasság

Nick Hornby megírta, milyen amikor darabokra hullik szét egy házasság

Az Egy házasság helyzete című sorozat tízszer tíz percben mutatta be egy házasság válságát és kisiklásának történetét. Most végre megérkezett magyarul is Nick Hornby könyve, amely a sorozat alapjául szolgált. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2020. december 09. |

Nick Hornby sok mindenről írt már: a futballról, a popzenéről, a kamaszokról, a hitről - de legfőbb témája mindig a párkapcsolat: hősei átélik azokat a kis és nagy tragédiákat, amiket szinte mindenki, aki volt már szerelmes (és nem csak egyszer). Ebben az új regénykében - amelyből sikeres BBC-HBO-sorozat készült -, férj és feleség találkozik minden héten a párterápiás ülés előtt, és tíz percig beszélgetnek: legfőképpen arról, hogy mi okozta a válságot az életükben (vagy egyszerűbben: miért lett Louise-nak szeretője).

Nick Hornby
Egy házasság helyzete
Ford.: Tolnai Katinka, Helikon, 2020, 125 oldal
Nick Hornby: Egy házasság helyzete

Hosszú éveken át éltek együtt, két gyerekük van - és most egyszer csak millió darabra hullott szét az a bonyolult rendszer, amelyben egy házasság működik. Hornby, mint mindig, most is hajszálpontosan és utánozhatatlan humorral fogalmaz meg egyszerű dolgokat, amiket oly sokan éreznek - s emellett "hősei", Tom és Louise az ország helyzetéről, azaz a Brexitről is elbeszélgetnek.

Nick Hornby: Egy házasság

MÁSODIK HÉT

ANTIK FÖLDGÖMBÖK 

Louise egyedül ül a kocsmában, egy pohár bort iszogat. Annál az asztalnál ül, ahol egy héttel ezelőtt ültek Tommal. Tomra vár egy korsó sör. Louise ránéz a telefonjára, amikor kilép a házból az a házaspár, amelyik épp előttük jár a tanácsadásra. Louise az ablakon át figyeli őket. Nincs minden rendben. A nő előresiet, miközben a férfi mozdulatlanul áll, és ordít utána. A nő siet tovább. Tom bejön, leül, kortyol egyet az italából, és együtt nézi Louise-szal a jelenetet.

– Miről maradtam le? – kérdezi Tom.

– A nő elviharzott.

Nézik, ahogy a férfi a nő után rohan, és megragadja a karját. Erre a nő megfordul, és megüti a pasast. Jó erősen. A férfi elengedi a nő karját, és hitetlenkedve a fejére teszi a kezét. A nő rohan tovább.

– Az Isten szerelmére! Mint egy focista – mondja Louise.

Az út túloldalán a férj a fejét dörzsölgeti, miközben lassan és szomorúan a felesége után sétál.

– Jókorát behúzott neki – mondja Tom.

– Igen, de csak ide, a homlokára. Mike Tysonnak kellene lennie, hogy tényleg kárt tegyen benne.

Tom ránéz Louise-ra.

– Mi az? – kérdezi Louise.

– Azt hittem, ellenzed a családon belüli erőszakot. Mindet.

– Nem mondtam, hogy támogatom, de a pasas túl nagy hűhót csapott.

– Ha így megütnél, mégis hogyan kellene reagálnom?

– Mondhatnád, hogy „Aú!” – feleli Louise, – és hangot adhatnál a csalódásodnak, de nem fetrenghetnél a földön, mintha eltört volna a koponyád.

– Aha: nem azt mondtad, hogy sosem ütnél meg.

– Ismerlek, mint a rossz pénzt. Azt felelnéd: „Aha, de mi lenne, ha mégis megütnél?” Csűrnéd-csavarnád. Mindig ezt csinálod.

– Ez igaz – mondja Tom. – De nem következik belőle, hogy kihagyhatod a bevezetőt. Mármint hogy soha nem ütnél meg.

– De hiszen ez egyértelmű. Sosem ütöttelek meg, és soha nem is tenném.

– Dettó.

– Hát, akkor ezt megbeszéltük. Van valami, amire építhetünk – mondja. – Szerinted mi lesz ezen a héten?

– Hát, az biztos, hogy ott leszek az elejétől kezdve.

– Nem csak az utolsó tizenöt percben?

– Nagy tökösség kellett hozzá, hogy visszamenjek múlt héten. Minél tovább húztam, annál tökösebbnek kellett lennem.

– Vagyis ha most ott leszel az elejétől, az azt jelenti...

– Hogy még tökösebb vagyok, mint amikor az utolsó tizenöt percre értem oda.

– Persze – mondja Louise. – Vagyis lényegében nem tehetsz semmit, ami ne lenne a részedről borzasztó nagy hősiesség?

– Nagyjából erről van szó.

– Csoda, hogy egyáltalán tudsz járni, ha ennyire tökös vagy. Olyan lehet, mintha két… antik földgömböt hordanál odalent.

– Ez kissé szarkasztikus volt.

– Többé már nem lehetek szarkasztikus?

– Az adott körülmények között nem – mondja Tom.

– Nem emlékszem az utolsó alkalomra, amikor nem szarkasztikusan beszéltünk egymáshoz.

– Múlt héten volt. Épp itt. Amikor bocsánatot kértél. Az eléggé tetszett.

– Vagyis nem viccelődhetek a méretes golyóidon?

– Azon gúnyolódtál, hogy nincsenek nagy golyóim. Ha méretes golyóim lennének, és azon viccelődnél, az rendben volna. De te épp az ellenkezőjére céloztál.

– Aha. És ezt azért nem szabad tennem, mert én tehetek róla, hogy most itt vagyunk?

– Pontosan.

– Világos. Szeretnéd, hogy azt mondjam, hatalmasak a golyóid? Erről van szó? Most komolyan, erre akarsz kilyukadni?

– Nem! Mégis ki akarna hatalmas golyókat?

Tom gyanakodva méregeti Louise-t.

– Ugye nem érdeklődsz az ilyesmi iránt? – kérdezi.

– Dehogy.

– Vajon van, aki igen?

– Biztos van olyan weboldal. Szinte mindenről van.

Mindketten kortyolnak az italukból.

– Akkor mi lesz a téma? – kérdezi Tom. – Most ne Lucy legyen.

– Lucyvel már végeztünk.

– Hihetetlen, hogy egyáltalán szóba jött.

– Csak próbáltam kontextusba helyezni a dolgunkat.

– Azt értem, hogy jön ide Lucy bulija. Csak azt nem tudom, miért kellett húsz percig beszélgetni Lucyről.

– Tudni akarta, miért nem tartottál velem aznap este, amikor, tudod, találkoztam Matthew-val – mondja Louise.

– Azért nem, mert nem szeretem Lucyt.

– Igen, de miért nem?

– Unalmas.

– A nő, aki egyedül túrázott végig az Andokon?

– Igen, pontosan. Többé nem akarok találkozni senkivel, aki egyedül túrázott végig az Andokon, mert állandóan arról pofázik. Tegyél fel pár fotót az Instagramra, ha muszáj, aztán… lépj tovább, csajszi! Vége van!

– Ellenben ha valaki 1989-ben volt a Turds-koncerten, akkor ő a valaha élt legcsodálatosabb ember?

– Ez a jó a zenében. Elég csak annyit mondani: „1989-ben voltam Turds-koncerten.” Ennyi. Vége. Aztán beszélgethettek valakiről, akivel akkoriban találkoztatok.

– Kenyon azon tűnődött, hogy esetleg fenyegetve érzed-e magad...

Tom forgatja a szemét.

– Befejeznéd a szemforgatást? – mondja Louise. – Úgy hívják, hogy Kenyon. Nincs értelme fennakadni ezen.

– Nem akadtam fenn rajta. Egyszerűen csak… nem hiszem el. Az meglehet, hogy a vezetékneve Kenyon, de nem értem, hogy lehet az a keresztneve.

– Azt mondta, így hívják. Kenyon Long.

– Az két vezetéknév.

– Az egyik a keresztneve.

– Hát, nem hiszem.

– Szerinted a házassági tanácsadónk hazudik a nevével kapcsolatban?

– Mégis kit neveznek Kenyonnak? De komolyan?

– Hát őt. Nem értem, mi előnye származna abból, ha csak kitalálná.

Tom ezen egy kicsit eltűnődik.

– Talán ez csak a tanácsadó-személyisége. Napközben szende Julie, este kíváncsiskodó, ítélkező Kenyon.

Louise felsóhajt.

– Van bármi, amiről szeretnél ezen a héten beszélgetni?

– Nem igazán.

– Jó, akkor térjünk rá Matthew-ra! – mondja Louise.

Tom grimaszol.

Csönd.

– Komolyan? Nem szeretnék.

– Múlt héten úgy tűnt, az a véleményed, hogy nem volt semmi felvezetés. Viszonyom volt, és a tanácsadás mellett döntöttünk.

– A múlt hét az múlt héten volt. A tanácsadás egy folyamat. Megtudsz olyan dolgokat magadról és a másikról, amikre még sosem gondoltál.

Louise felhorkan.

– Csak tizenöt percig voltál ott.

– Már csak ezért se vágjunk csak úgy a közepébe.

– Akkor semmi Matthew?

– Az lesz a legjobb – feleli Tom.

Nem javasol másik beszédtémát. Rövid ideig csak üldögélnek.

– Rendben. Ebben az esetben...

Újabb csönd. Mindketten kissé reménytelenül néznek körbe.

A veszekedő pár besétál a kocsmába. A férfi feldúlt, a nő sajnálkozik. Egy szék felé terelgeti férjét, és idegesen ránéz, miközben várja, hogy kiszolgálják. A férfi sírni kezd. Tom nem látja, de Louise igen. Louise hirtelen felélénkül.

– Mi az? – kérdezi Tom.

– Sír.

Tomot is érdekli a dolog. Elkezd hátra fordulni.

– Ne! Észreveszi.

– Hol a nő?

– Vesz neki egy italt.

– Mostantól folyamatos beszámolót kérek – mondja Tom.

– Nem beszélhetnénk a konzultációról?

– Nem.

– Odaadja neki az italt…

– Brandy?

– Nem. Csak sör. És… nem szól semmit. Csak ül ott, miközben a pasas zokog.

– Rémes nőszemély.

– Talán a pasas az. Mi van, ha meggyilkolta az egyik gyereküket fejszével, és csak most döbbent rá, milyen szörnyűséget tett?

– Na és a nő a gyilkosság vagy a rádöbbenés miatt ütötte meg?

– Tudod, hogy értem – mondja Louise. – Valami ehhez hasonló, amihez tanácsra van szükségük. A párkapcsolati megfelelője.

– Mondjuk, egy viszony?

– Egy viszony nem egyenlő a gyereked meggyilkolásával.

– Még szép, hogy ezt mondod.

– Elfelejthetnénk őket, és visszatérhetnénk ránk?

– Nem szívesen tenném. Hozzájuk képest jó színben tűnünk fel.

– Mennünk kell, és még azt sem tudjuk, mivel kezdjük.

Louise feláll, megissza az italát, felveszi a kabátját. Tom még egy pillanatig ülve marad.

– Nem beszélhetünk Matthew-ról, mert nem ő volt a kiváltó ok. Legalábbis nem ezen a héten. Beszéljünk arról, mért nem szeretkezünk már?

– Jézusom, ne! – mondja Tom.

– Akkor még ennél is visszább menjünk? Mennyire?

– Rengeteg témánk van. A te munkád. Az én munkám. Dylan nehéz időszaka. Édesanyád halála… A rohadt életbe! Ha belegondolsz, ez olyan, mint a Brexit. Tárgyalhatnánk két éven keresztül, mire legalább abban megegyezünk, hogy miről kell tárgyalni.

– De a Brexit a válásról szól.

– Ha negatívan közelíted meg. Mi a helyzet mögöttem?

Louise odapillant. A nő halkan és folyamatosan beszél, míg a férfi szomorúan bámul maga elé.

– A nő beszél hozzá.

– A férfi nem beszél?

– Nem.

– Hát, ennyit a gyerekgyilkolós elméletről.

– Miért?

– Legalábbis nem a pasas gyilkolászott. Mármint ha a nő nem kiabálja folyton azt, hogy megölted a gyerekem, akkor nem. A nőnek viszonya volt.

– Akkor miért ütötte meg a pasast?

Tom elgondolkozik egy pillanatra.

– Nem tudom.

– Különben mindegy. Nem is ismerjük őket. Visszatérhetünk a Brexithez?

– Ha muszáj.

– Az tényleg válás. Nem negatívan állok hozzá. Úgy gondolod, arrafelé tartunk? Felállnál végre?

Tom feláll, felveszi a kabátját, felhajtja az italát.

– Nem. Persze, hogy nem.

– Csak tudni akarom, hogy ez jár-e a fejedben.

– Őszintén? – kérdezi Tom.

– Őszintén.

Elindulnak az ajtó felé.

– Nem értem, hogy ne járna, amikor éppen „Kenyonhoz” tartunk.

Megint gúnyosan mondja a nevét.

Kimennek az utcára, és elindulnak a zebra felé.

– Neked megfordult a fejedben? – kérdezi Tom.

– Nem.

– Ez nevetséges. Mármint, akár úgy is elsülhetnek a dolgok. Ami meg a Brexitet illeti… Sokan úgy gondolják, hogy a nagy változások idején nagy lehetőségek nyílnak meg.

– Szóval úgy gondolod, hogy jobb lenne neked egyedül?

– Dehogy. Az országról beszéltem.

Átmennek az út túloldalára.

– Akkor miféle nagy lehetőségekről beszélsz? – kérdezi Louise.

– Hát, nem leszünk elveszve a bürokrácia útvesztőiben. Saját megállapodásokat köthetünk.

– Teljesen elvesztettem a fonalat. Már nem akarok az országról beszélgetni. Azt próbálom megérteni, hogy a házassági Brexit miért lenne remek lehetőség neked.

Tom megvonja a vállát. Sumákol.

– Kivel fogsz üzletelni? Tudomásom szerint nem randiztál sem olasz, sem német nőkkel. És nem hiszem, hogy több szerencséd lenne a kínaiakkal vagy amerikaiakkal. Ez tiszta hülyeség!

Megérkeznek Kenyon bejárati ajtajához.

– Csak azt mondom, ez nem feltétlen olyan nagy katasztrófa, mint amilyennek a Guardian beállítja.

Louise mozdulatlanná dermed, és Tomra néz. Tom nem viszonozza a tekintetét. Felemeli a karját, hogy csengessen.

– A rohadt Brexitre szavaztál, ugye? HOZZÁ NE ÉRJ A CSENGŐHÖZ! Ezért regisztráltál. A rengeteg beszélgetésünk ellenére?

– És meg kell mondanom, nagyon tökösnek kellett hozzá lennem. Mert minden ismerősöm arról papolt, hogy micsoda katasztrófa lesz belőle.

– Ezért csináltad? Mert minden ismerősöd az ellenkezőjét tette?

– Ez is közrejátszott. Van pár bonyolult, de igazolható szocioökonómiai elméletem is.

– Igazold őket!

– Nem fogom igazolni „Kenyon” háza előtt, egy perccel a házassági tanácsadás előtt.

Louise forgatja a szemét a macskaköröm miatt.

– Igazold az egyiket! Egy kisebbet.

– Hát, egyik sem kicsi. Hidd el! Bárcsak azok lennének. De ezek nagy elméletek, nagy gondolatok. De főleg a barátaidat akartam bosszantani vele.

– Hát, sikerült. Soha többé nem állnak majd szóba veled – mondja Louise.

– De jobb, ha nem pletykálod ki. Mint mondtam, ez személyes dolog.

– Hogyan akarod bosszantani a barátaimat, ha nem mondom el nekik?

– A szavazás pillanatában bosszantottam őket. Nem akarom az orruk alá dörgölni. Az országnak tovább kell lépnie. Gyógyulnia.

– Akkor menj el dolgozni egy idősek otthonába minimálbérért. A kelet-európaiak helyébe léphetsz, akiket most elveszítünk.

– Ki fogom venni a részem. De semmi hasznomat nem veszik olyan helyen, aminek bármi köze van a halálhoz. Vagy betegségekhez. Vagy a nyilvános vécékhez.

– Miért nem tudtál megkérdezni…

Tom becsenget.

– Jól van – mondja Louise. – A Brexitről fogunk beszélgetni. Ötven percen át.

– Oké. Hogy szavazott Matthew?

– Mit gondolsz?

Berregés hallatszik, és kinyitják az ajtót.

 

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Nick Hornby Brexit-regényben írta meg, hogyan szakadt szét Anglia

Vajon mi a közös a Brexitben és egy olyan párkapcsolatban, amiben a felek közt sok a különbség? Látszólag talán semmi, Nick Hornby új regényében azonban a kettő mégis párhuzamba kerül, méghozzá nem is akárhogy. Az Olyan, mint te a hét könyve. 

...
Beleolvasó

Nick Hornby új regényében a bonyolult párkapcsolatok és a Brexit miatt fő a britek feje

Az angol kiadással egyszerre jelenik meg magyarul Nick Hornby új regénye, amelyben a Pop, csajok, satöbbi, a Fociláz és az Egy fiúról szerzője még mindig tud újat mondani a párkapcsolatokról.

...
Általános cikkek

Hosszú: Nick Hornby újragondolta az elavult Pop, csajok satöbbit

Hírek
...
Alkotótárs

Mastercard® Alkotótárs: új alkotói ösztöndíj indul el

...
Nagy

A 100 éves Pilinszky elektróra pulzál, lüktet, mint a szívdobogás

...
Hírek

Esterházy Péter születésének évfordulójára 40 plakát kerül ki Óbudán

...
Hírek

Óriás könyvespolc lett a Bethesda Gyermekkórház betonkerítéséből

...
Hírek

Mire gondolt a költő? – Provokatív kisfilmet készített a Vates költészet napjára

...
Hírek

Nyáry Krisztián híres költők első verseit osztotta meg költészet napján

...
Hírek

Tverdota György az Editről: A szöveg nem József Attilától származik

...
Hírek

Filmes mozaikokból rakták össze Pilinszky János Átváltozás című versét

...
Hírek

Nézz bele Pulitzer József titkos kódfüzetébe!

Még több olvasnivaló
...
Kritika

James Patterson és J.D. Barker első közös krimijükben rögtön bevágják az olvasót a mélyvízbe

A madártollas gyilkosságokban a nyomok minduntalan egyfelé mutatnak, és a mocskos kis titkok szép lassan mind napvilágra kerülnek.

...
Nagy

Királynak lenni sosem volt életbiztosítás

Király! – A magyar uralkodók véresen komoly históriája címmel írt könyvet a magyar királyokról Benedek Szabolcs. Interjúnkban szóba került az uralkodással járó kockázat, a nők szerepe és a Trónok harca, és kiderült az is, vajon melyik királyunkat mellőzi az utókor emlékezete.

...
Nagy

A pandémia alatt csak a pandémiáról lehet írni?

Milyen lesz az életünk, ha egyszer vége lesz a pandémiának? Mennyire lesz hangsúlyos a vírus és a karantén témája az irodalomban később? Ezeket a kérdéseket járták körbe a Dekameron-projekt című novelláskötet bemutatóján. 

...
Kritika

Jü Hua regénye megmutatja, milyen volt az élet fél évszázada Kínában

Kína egyik legismertebb kortárs írójának könyve egy kínai parasztember tragédiákkal teli életének bemutatása. Az Élni az elmúlt idő, a vissza nem térő ifjúság, az elherdált lehetőségek, az elveszített családtagok, a keserves tapasztalatok derűs, belenyugvó, mégis torokszorító összegzése.

...
Nagy

Simon Stålenhag: A technológia a túlélés eszköze lehet, de meg is ölhet minket

Kérdeztük a műveiben fellelhető gyerekkori emlékekről, arról, hogy lehet valami egyszerre retro és futurisztikus, hogyan kapcsolódik könyve az E.T-hez és azt is megtudhatjuk, szerinte mi kell ahhoz, hogy megbirkózzunk a klímaváltozással. Interjú.

...
Nagy

Sorsválasztás az irodalomban – Könyves válaszok Popper gondolataira

Az életünk determináltságát, az irányításban nekünk jutó részt vizsgálta Popper Péter Hogyan választunk magunknak sorsot? című könyve, a témában ugyanakkor rengeteg szépirodalmi mű is íródott, ezek közül mutatunk meg most párat!

Polc

Egy könyv azokról, akik a náci Németországban "úsztak az árral"

...

Jü Hua regénye megmutatja, milyen volt az élet fél évszázada Kínában

...

Lydia Davis a hétköznapi sodródásban is meglátja a rendet

...

A rinocérosz szédítően idegen, viszont szórakoztató

...