Akárcsak Rob a Pop, csajok, satöbbiben, az új Hornby-regény főhőse, Joseph is DJ szeretne lenni. De egyelőre csak egy hentesboltban dolgozik (egyéb részidős munkák mellett), és csak álmodozhat arról, hogy az első trackje bombasiker lesz. Emellett még arról a kedves, sötét hajú nőről szokott álmodozni, aki minden szombaton megjelenik a boltban; miközben tudja, hogy semmi értelme, hiszen a nő sokkal idősebb nála.
Igen, a kedves, sötét hajú nő Joseph miatt szeret ebbe a boltba járni - miközben tudja: semmi értelme, hogy akár csak elkezdjen fantáziálni róla. Mert neki a válás után most egy jóravaló, idősebb férfit kellene találnia.
Az Olyan, mint te azzal a meglepetéssel szolgál, hogy miközben ugyanolyan élvezetes és érzelmes komédia, mint a korábbiak, Hornby még mindig tud újat mondani a párkapcsolatokról - és mellesleg arról is, hogyan élték/élik át a brit emberek a Brexittel járó őrületet.
Nick Hornby: Olyan, mint te (részlet)
Mikor Joseph szombat reggel odaért a bolthoz, Cassie a járdán állt, és az ablakot bámulta.
– Mi a helyzet?
– Ezt meg minek csinálta? – mondta Cassie.
– Mit?
Cassie a poszter felé biccentett. Olyasmi volt, amit Joseph soha nem vett észre. Unalmasnak tűnt.
Brit zászló a háttér, rajta fekete betűkkel a SZAVAZZ A KILÉPÉSRE JÚNIUS 23-ÁN szöveg.
– Aha – mondta Joseph. – Nyilván úgy gondolja, a kilépésre kellene szavaznunk június huszonharmadikán.
– Az embereknek ez nem fog tetszeni.
– Az emberek fütyülnek rá.
– Errefelé? Viccelsz?
– Miért? Kit érdekel a hülye EU?
Joseph igazából egészen eddig a pillanatig soha nem gondolkodott ezen a dolgon. Meg különben is, még csak április volt, a népszavazásig még hetek voltak hátra.
Valószínűleg ő is a kilépésre fog szavazni, akárcsak az apja, de nem gondolta, hogy ez különösebben nagy változást jelentene majd az életében akár így, akár úgy.
Utána is lesz hús, lesznek szabadidőközpontok, gyerekek, foci.
– Az én szüleim nem vásárolnának többé itt, ha ezt meglátnák – mondta Cassie. – Gyűlölik Nigel Farage-t és Boris Johnsont.
– De a szüleid nem a környéken élnek, igaz?
– Nem. Ők Bathban laknak. De az nagyjából ugyanaz.
– Bath ugyanaz, mint London?
– Londonnak ez a része ugyanolyan, mint Bathnak az a része, ahol ők laknak. Apám színházművészetet tanít, anyám kreatív írást. Nem lenne annyi pénzük, hogy ezen a környéken lakhassanak, de egy csomó ember, aki itt vásárol nálunk, tisztára olyannak látszik, mint ők.
– És ők nem szavaznának a kilépésre?
– Naná, hogy nem.
Josephnek fogalma sem volt róla, hogy egyesek számára ez ilyen „naná, hogy nem”-dolog. Ő úgy volt vele, hogy mindenki úgy szavaz, ahogy akar. Jó, csak két lehetőség van, az igaz, de arra gondolt, hogy, mondjuk, Cassie anyja nyugodtan szavazhat máshogy, mint Cassie apja. De most meg úgy nézett ki, hogy ez egy ilyen „mi és ők”-dolog, csak még nem értette pontosan, hogy kik alkotják az egyik, és kik a másik csapatot.
– Be kell vallanom, hogy Nigel Farage-t el is felejtettem – mondta Joseph.
– Őt mindenki gyűlöli – mondta Cassie.
– Ti ketten egész nap csak az ablakon át akartok belesni? Mert én nem ezért fizetlek benneteket – mondta Mark az ajtóból.
Bementek a boltba.
– Biztos vagy benne, hogy szeretnéd azt a posztert az ablakba? – kérdezte Cassie.
– Mi a baj vele?
– Egy csomó embernek a környékről nem fog tetszeni – felelte Cassie.
– Akkor a másikat tegyem ki?
– A másikon mi van?
– „Európában erősebbek vagyunk”. Az Európa első két betűje pirossal van, hogy látszódjék benne az EU. Okos.
Markon kívül aligha van olyan ember, aki ezt okosnak tartaná, gondolta Joseph. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy az „Európa” szó első két betűje kiadja az EU-t.
– Hé, hé! – mondta Cassie. –
Ezek szerint te csak úgy lazán kicserélnéd az egyik posztert a másikra?
– Én ugyan szarok az egészre.
– Azt se tudod, hogyan fogsz szavazni?
– A kilépésre szavazok. Túl sok a bürokrácia. Túl sok az albán.
– Albánia nincs bent az EU-ban.
– Akkor ki van benne?
– Spanyolország, Franciaország, Lengyelország, Írország, Németország, Olaszország… Soroljam fel mindet?
– Akkor túl sok a lengyel.
– Akkor meg miért tennél ki egy olyan posztert az ablakba, ami az ellenkezőjét mondja?
– Ha szerinted jót tesz az üzletnek, miért ne tenném ki?
– Mert neked más a véleményed.
– Na ide hallgass! Utálom a májat, de azért tartok, és örülök, ha mindenki vásárolja. Mi a különbség?
– A máj nem egy személyes filozófia.
– Nekem olyasmi.
– Az, hogy nem szereted a májat, személyes filozófia?
– Hát, szerintem igen. De először is üzletember vagyok, és csak másodsorban filozófus.
Másodsorban?, gondolta Joseph. Talán kicsit túl előkelő helyre sorolta. Mark inkább volt balett-táncos, mint filozófus, mármint a száznyolcvanöt centis magasságával, a százhúsz kilójával és a kábé ötvenöt évével együtt.
Cassie ezen a ponton mintha feladta volna, és Joseph nem tudta hibáztatni érte. Bementek hátra, hogy felvegyék a kötényüket.
Tíz óra tájban sms-t kapott Lucytől. Nem beszéltek már vagy három hete, azaz egyszer sem azóta, hogy Joseph ott töltötte az estét mint bébiszitter. Még csak a boltba se jött el azóta, hacsak nem nagyon gondosan úgy időzítette a látogatásait, hogy ne találkozhasson vele. Csak annyit írt, hogy elnézést kér a történtekért, ő meg azt válaszolta neki, hogy semmi gond, és ennyi volt. Alighanem szégyellte magát. De Josephnek hiányzott. Mindig jobb kedve lett,
amikor Lucy megjelent, olyan szikra volt számára, ami az egész délelőttöt beragyogta.
De aztán jött egy újabb sms, és Joseph kiment a vécére, hogy ott olvassa el, mert Mark nem szerette, ha előveszik a telefonjukat a boltban.
Lucy azt kérdezte, van-e ebédideje vagy valami, mert ha igen, akkor örülne, ha beugrana hozzájuk egy szalonnás rántottára. A fiúk szeretnék látni.
Lucy párpercnyire lakott a bolttól, úgyhogy az ebédszünetéből szinte semennyit nem veszített azzal, ha átmegy hozzá.
bébiszitternek megyek? – válaszolta. Persze csak viccből.
Ó. Dehogy. Bocs.
Így írt sms-t. Nagy Ó, nagy D, nagy B. És pontok. Látszott, hogy angoltanár, de Josephnek ez is tetszett benne, sok minden más mellett. Nem tudta volna megmondani, hogy miért. Senki mástól nem kapott ilyen precíz sms-eket, úgyhogy részben az lehetett jó érzés, hogy megismer valami mást. És valahogy ez szexi volt. Hogy miért szexi, ha valaki központozási jelekkel ír sms-t, azt nem tudta volna megmondani, de valahogy az jutott eszébe róla, vajon milyen lenne a szex egy ilyen nővel. És eldöntötte, hogy ő is a lehető leggondosabban fogja megírni az üzeneteit, legalábbis Lucynek. Nem tudta elképzelni, hogy Lucy a központozási jelek hiányát ugyanolyan szexinek találná, mint ő a meglétüket. Hisz Lucynek vannak gyerekei. Biztosan nem akar még egyet.
12.30-kor tudok indulni. Biztos nem éjjel 12.30-ra fog Lucy gondolni, ugye? Már majdnem írt egy újabb üzenetet, hogy úgy érti, nappal 12.30-kor, de aztán meggondolta magát. Nem kell túlagyalni a dolgokat.
Rántotta jó lesz? – jött az újabb üzenet.
Igen. Aztán odabiggyesztett egy felkiáltójelet. Igen!
Így barátságosabbnak érezte.
Akkor várom.
