Bár sokan a készülő memoárját várták, a 85 éves Margaret Atwood egy új, kissé abszurd és felkavaró novelláskötettel jelentkezett, amelyben elmúlás és az emlékezés, öröm és fájdalom árnyalatairól ír.
Szerepel a kötetben történet különleges anya-lánya kapcsolatról, egy éticsigává változó nőről, és Atwood képzelt interjút is készít „kollégájával”, a disztópia nagymesterével, George Orwellel. Aki továbbra is dohányzik, és akit fel kell világosítani arról, hogy „a nők már nem tűrnek el annyi mindent, mint korábban.”
A kötet hét olyan novellát is tartalmaz, amelyek felveszik a Rendbomlás című kötetből (2022-ben a hét könyve volt nálunk) ismert házaspár történetének fonalát.
Olvass bele az Elveszve a rengetegben című novelláskötetbe!
Margaret Atwood: Elveszve a rengetegben
A halott interjú (részlet)
Margaret Atwood: Jó estét, Mr. Orwell! Igazán kedves öntől, hogy megjelent – illetve nem egészen, mivel én nem látom önt. Hogy manifesztálódott, illetve… Igazán kedves öntől, hogy eljött erre az interjúra.
George Orwell: Igazán nincs mit. Maga tesz nekem szívességet.
Olyan ritkán adódik lehetőségem beszélgetni valakivel, aki még mindig a húsburkában létezik.
A micsodámban?
Elnézést kérek. Nem akartam sokkolni. Ez egy itteni köznyelvi fordulat. Fogalmazzunk úgy, hogy „még azok között van, akiket én egykor »élőknek« neveztem”.
Már nem használja ezt a kifejezést? „Élők”?
Többféle módon lehet élő valaki.
Ez igaz. Nos, ön mindig is nagyon élő volt számomra, még azután is, hogy… már nem tartózkodott a húsburkában. (Ideges nevetés) Megtiszteltetés, hogy találkozhatom önnel. Nagy hatással volt a munkámra!
(Meghatározhatatlan horkantás: bosszankodás?) Maga író? Gondolom, akkor önző, lusta és egoista, mint minden író.
Hát… lusta, az egyszer biztos.
Nem vonom ki magam az ilyesfajta kritikák alól. Épp ellenkezőleg. De elnézést…, még nem volt szerencsém.
Mihez?
Hogy elolvassam a „munkáját”. Ami azt illeti, fogalmam sincs, hogy ki maga. Nem látom magát.
Mert Mrs. Verity behunyta a szemét?
Így van. Sokkal hasznosabb lenne számomra, ha ezek a médiumok nyitott szemmel is tudnának dolgozni. Így olyan, mint a telefon, ráadásul megbízhatatlan a vonal. Maga egy gyarmati nő, jól hallom a hangjából?
Jól tippelt!
Már írnak is?
A nők vagy gyarmatiak?
Öö… mindkettő.
Ó, mostanában őrület, mit összeírnak! Bár néhány gyarmati, sőt, néhány nő is írt már akkoriban, amikor ön még… Gondolom, nem igazán olvasott nőket.
(Köhint) Roppant elfoglalt voltam. Viharos idők jártak. Forradalmak, diktatúrák, háborúk… Talán olvasott róluk. De kicsit azért belekóstoltam a…, hogy is fogalmazzak…, olcsóbb, szenzációhajhász és romantikus produktumokba is.
Mint a tömeggyártott szemét az 1984-ben? (Szárazon) „Női könyveknek” hívták őket. Pedig néhány nő már akkor is írt komoly irodalmat.
(Krákog) Remélem, nem sértettem meg, kedves! A nők néha tényleg apróságok miatt húzzák fel magukat.
Ha ilyesmit mond, manapság elég nagy bajba kerülhet. Azt mondanák rá: „elbagatellizálás”.
A nők már nem tűrnek el annyi mindent, mint korábban.
Ezer bocsánat! Mi férfiak bele sem gondoltunk, hogy így beszélünk, most már belátom. A korom terméke voltam. Aligha lehettem volna más. (Csend) Gondolom, maga nem az én nemzedékem tagja.
Nem igazán, bár volt némi átfedés köztünk. Tízéves voltam, amikor ön levedlette a húsburkot. Úgyhogy mire ténylegesen írtam valamit, már nem igazán állt módomban rávenni a kiadót, hogy küldjön önnek pár példányt recenzióra.
Most humoros próbált lenni?
(Erőtlen nevetés) Attól tartok, ízléstelenre sikerült.
(Csend)
Kérem, ne halványuljon el! Szakadozik a kapcsolat?
A kapcsolat jön és megy. Olyan, mintha a BBC-n lennék a háború alatt. Akkoriban szinte minden pocsék minőségű volt, még a rádiójel is. Drótnélkülinek hívták. Úgy emlékszem, hogy elég sokat voltam adásban rajta.
Így van. A legjobb rövid esszéi közül néhányat ott mutatott be. (Csend) Már korábban is próbáltam kapcsolatba lépni önnel, Mr. Orwell, de sikertelenül. Valószínűleg azért, mert Mr. Blairnek hívtam. Az apja jelentkezett ön helyett.
Ó! Gondolom, nagy segítség volt.
Azt mesélte, azt szerette volna, ha önből diplomata lesz, vagy ügyvéd. Ha jobbra használja az istenadta eszét.
Isten alatt nyilván önmagát értette.
Azt mondta, hogy ön eldobta a helyzeti előnyét.
A társadalmi osztály biztosította privilégiumokat, úgy értette. A családi ezüstöt. Az ifjú sznobokat képző iskolákat, és így tovább. Én nem tartottam ezeket a dolgokat előnynek. Egy rakás hazugságon alapuló előítélet. Az igazság elkenése.
Azt mondta, sajnálja, hogy egy ilyen átkozott kommunista lett önből, aki ráadásul hanyagul öltözködik.
Nem volt annyi pénzem, hogy szabóra költsek, és egyébként is, egy jó meleg kötött mellény inkább hasznomra vált, tekintve az elégtelen fűtést.
Az a mellény, amelyik a fotóján látható? Amin bajusza van, mintha fűnyíróval nyírták volna le a haját, és zavart az arckifejezése? Az a mellény van a tweedzakó alatt? Mintha valami folt lenne rajta. Tinta?
Igen, tinta. Lehet, hogy nem mostam elég gyakran. Illetve Eileen nem mosta. Túl sokáig tartott volna megszárítani, különösen télen.
Eileen? A felesége?
Az első feleségem. Mennyi mindent valósítottunk meg együtt! Összetörtem, amikor meghalt, méghozzá olyan hirtelen. De most már jól van. Roppantul érdekli a kertészkedés. Még ilyen távolról is.
De térjünk vissza apámhoz, akit egyébként alig ismertem. Én soha nem voltam kommunista! A demokratikus szocializmus nem egyenlő a kommunizmussal. A nyelvi pontatlanság…, ez az egyik, ami foglalkoztatott, egyesek szerint túlságosan is: de ha megváltoztatjuk egy dolog nevét, sok esetben magát a dolgot is megváltoztatjuk. A történelem újraírása… Láthattuk, hogy ez történik, hozzátenném, a kerítés mindkét oldalán. Az angol gyarmati múlt aligha volt makulátlan. A birodalom: humbug, hanta, porhintés, amely a pőre kapzsiságot és hatalomvágyat leplezte.
Azt hiszem, az emberek mostanában egyre inkább ráébrednek erre.
(Horkant) Épp ideje! Amikor ezt állítottam, hűtlenséggel vádoltak.
Érdekelni fogja, hogy a történelem átírására továbbra is kísérletet tesznek, különösen az Egyesült Államokban.
Nem lep meg. Ahogyan megpróbálták szépíteni a rabszolgaságot, aztán a szegregációs törvényeiket… Egy demokráciában nem létezhetnek ilyen egyenlőtlenségek. Már ha az az ország valóban demokrácia, vagy valaha is az volt.
Sok dezinformáció terjed.
Meglepődne, hogy mi mindent el lehet hitetni az emberekkel manipuláció segítségével.
Igazából talán még rosszabb a helyzet, mint az ön idejében. Sztálin legalább nem haknizott kék, madár alakú földönkívüliekkel.
Ha! (Nevet) A vén szájhőstől, H. G. Wells-től vettek leckéket, igaz?
Talán a korai írásaiból. De ő legalább hitt a tudományban. Nem úgy, mint sok mai oltásellenes.
Miellenes?
Bonyolult.
Wellsnek igaza volt néhány dologban. De a tudomány sosem lesz elég. És az általa elképzelt világkormány zsarnokság lenne, bárhogy is álcázzák. Aldous Huxley rövidre zárta ezt a gondolatot a Szép új világban. Talán hallott már róla. Ő volt az osztályfőnököm Etonban, franciára tanított, elég csapnivalóan.
Nem írt önnek egy levelet? Az 1984 megjelenésekor?
(Köhint, nevet) De igen, írt. Ezt írta: „Az, hogy az arcba taposó csizma politikája valóban a végtelenségig folytatódhat, kétségesnek tűnik. A saját meggyőződésem az, hogy az uralkodó oligarchia kevésbé fáradságos és pazarló módozatokat talál majd a kormányzásra és hatalomvágya kielégítésére, és ezek a módozatok az általam a Szép új világban leírtakhoz lesznek hasonlóak.”
Felváltva lett igazuk. Az Egyesült Államok például nemrég egészen közel került egy államcsínyhez. A Capitolium lerohanása. Kísérlet a választási eredmény megváltoztatására.
Ismerősen hangzik.
Én a puccsok korában éltem, ilyen vagy olyan formában. Más volt a szlogen, de az alapötlet ugyanaz. (Köhög)
És most sokan közülük megpróbálnak úgy tenni, mintha mindez meg sem történt volna.
Le vele a jó öreg emlékezetlyukba, mi? Legalább a sajtójuk szabad. Független hangok szólhatnak anélkül, hogy agyonlőnék őket.
Többé-kevésbé. Azért nem tökéletes.
A tökéletes a jó ellensége. (Köhög) Nem bánja, ha rágyújtok?
Nagyon rosszat tesz önnek.
(Morgás vagy nevetés) Már nem. Csak egyszer halsz meg. Nem ez volt a címe valami sokkoló könyvnek? Vagy talán valami sokkoló filmnek. Nem, keverem A postás mindig kétszer csengettel. Nem mintha nem értékelnék egy jó gyilkosságot. (Gyufa sercen)
Engem nem zavar. Tinédzserkoromban – az ötvenes években – az emberek rengeteget dohányoztak, úgyhogy hozzászoktam a gondolathoz. De Mrs. Veritynél szigorúan tilos a dohányzás. Néhány ügyfele asztmás.
Észre sem fogja venni. Elvégre jó kis transzban van, nem? (Enyhe dohányszag)
Kérdezhetek valamit? Kényes kérdés.
Hát persze. Igyekszem nem kényeskedő választ adni.
Kissé meglep, hogy egy spiritiszta szolgáltatásait veszi igénybe. Ez nem tartozik humbug, hanta, porhintés kategóriájába?
(Kuncog) Az állapotváltozás átrendezi az ember néhány előítéletét. A merevség a korlátoltság tünete, és az én időmben túlságosan is jellemző volt sokakra az úgynevezett értelmiség körében.
Összetévesztették a fixa ideákat a gondolkodással.
Ez a szokás nem ment ki a divatból. De mégis, elég nagy az ugrás a…
Mindig is igyekeztem gyakorlatias lenni. Ezért lettem amolyan pamfletíró – fizetnem kellett a lakbért, és ez gyors út volt az olvasóközönséghez. (Csend) Az embernek a rendelkezésére álló eszközöket kell használnia. Nagy úr a muszáj. Tehát ha Mrs. Verity az eszköz, amelyen keresztül beszélhetünk, akkor Mrs. Veritynek kell lennie. (Gyufa sercen. Egy második gyufa)
Használhatna öngyújtót.
Sznob szerkentyűk. Monogramot vésnek rájuk. (Szippant) Mrs. Verity amúgy nem is a valódi neve. Verity, azaz igazság – hogy bizalmat ébresszen, gondolom. Jobb, mint a valódi vezetékneve, a „Dodge”, avagy kitérés.
Mindig is érdekeltek az alteregók. Az írói nevek, az álnevek és egyebek. Sokat gondolkodtam az ön választásán: „George Orwell”. George, avagy György: négy Hannover-házi királyt is így hívtak…
Azokat a George-okat hagyjuk! (Nevet) Szükségem volt egy írói álnévre, hogy ne bántsam meg feleslegesen anyámat. Elborzasztották némely nézeteim. Ahogy az is, hogy mély, és azt kell mondjam, mocskos szegénységben élők között forgolódom, és hogy erről írok. Úgyhogy…
Hadd találjam ki! Szent György, Anglia védőszentje? A sárkányölő?
Ne hozzon kínos helyzetbe! Fiatal voltam, és lelkes. Nem tudtam, hogy a sárkányoknak mindig új fejük nő.
És „Orwell” – ez egy folyó, de csomagoljuk csak ki egy kicsit…
Parancsol? Mit csomagoljunk ki? Ez nem egy bőrönd.
Elnézést! Manapság mondanak ilyesmit. Kicsit olyan, mint Lewis Carroll több jelentést összevonó, nonszensz „bőrönd-szavai”. Szét kell nyitni, hogy lássuk, mi van benne.
Ó, értem már. (Köhög)
Tehát „Or”, mint angolul a „másrészt”. Franciául azt jelenti, „arany”. A „well” pedig – sokan borúlátónak állítják be önt, az örökkön az emberi arcba taposó csizma miatt az 1984-ből, de én sosem gondoltam így: a könyv végén van egy múlt időben íródott megjegyzés az újbeszélről, tehát a könyv totalitárius világának vége kell hogy legyen.
Örülök, hogy maga észrevette. Sokan nem tették. Támadtak a pesszimizmusom miatt.
Tévedtek. Aztán ott a „well”, vagyis „jól”, „rendben” – ott van például az „All shall be well”, „Minden rendben lesz”. Norwichi Julianna mondása. Ez reményteli! A „well” jelentése egyben „kút” is: az ihlet kútja, esetleg szent kút…
Ez túlzás, kedvesem. Nem támasztok igényt a szentségre. Egy folyót akartam, igen, egy természeti elemet, de egy közönséges folyót. Nem szent folyót, és nem is valami átkozott privát pisztrángos patakot, ahol arisztokraták lógatják a horgászbotjukat.
