Ernaux szégyenérzet nélkül dokumentálja az elsöprő szerelmet

Ernaux szégyenérzet nélkül dokumentálja az elsöprő szerelmet

Az Egyszerű szenvedély, A fiú a Nobel-díjas Annie Ernaux két kisregényét tartalmazza, amelyeket harminc év választ el egymástól. Mindkét szöveg a szenvedély természetét tárja fel, és mindazt, amit a másik ember iránt érzett szenvedély tanított a szerzőnek az emlékezésről, az időről és önmagáról. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2024. január 26. |
Annie ernaux
Egyszerű szenvedély - A fiú
Ford. Szávai János, Magvető, 2024, 72 oldal
-

Mindkét kisregény egy-egy szerelem története: az Egyszerű szenvedély narrátora az ötvenegy éves, néhány éve elvált Annie Ernaux, aki szenvedélyesen beleszeret egy kelet-európai diplomatába, egy nős férfiba. Ernaux szégyenérzet és önigazolás nélkül dokumentálja az elsöprő érzelmet, amely több mint egy éven keresztül uralta minden pillanatát és gondolatát. A fiatalember, Ernaux legutóbbi, tavaly megjelent írása egy három évvel későbbi kapcsolatról szól, amelyet egy nála harminc évvel fiatalabb egyetemistával folytatott. A társadalom megrovó pillantásaitól kísért viszonyának köszönhetően a sikeres párizsi tanárnő és író újraéli fiatalkorát.

Annie Ernaux: A fiú (részlet)

Fordította: Szávai János

Öt évvel ezelőtt suta éjszakát éltem át egy egyetemistával, aki akkor már egy év óta rendszeresen írt, s találkozni akart velem.

Gyakran szeretkeztem pusztán azért, hogy rávegyem magam az írásra. Azt akartam, hogy a fáradtság s az utána jövő csömör majd bizonyítsa, nincs mit várni az élettől. Azt reméltem, hogy a lehető legvadabb vágyakozás, az élvezés vége meghozza számomra a bizonyosságot: a legszenvedélyesebb élvezet egy könyv megírása. Talán a könyv megírásának a vágya vitt rá – nem mertem ugyanis belefogni a feladat nagysága miatt –, hogy fölvigyem magamhoz egy italra A.-t, miután megvacsoráztunk egy étteremben, ahol félénkségében vacsora közben szinte meg sem szólalt.

Közel harminc évvel volt fiatalabb nálam.

Hétvégeken találkozgattunk, közben pedig egyre inkább hiányoztunk egymásnak. Naponta hívott, mindig telefonfülkéből, nehogy a lány, akivel együtt élt, gyanút fogjon. Vizsgagondjaik és a túl korai együttélés szokásrendjének foglyaiként el sem tudták képzelni, hogy a szeretkezés más is lehet, mint a vágyakozás többé-kevésbé lelassított kielégítése. Hogy lehet folyamatos teremtés is. Ez az újdonság olyan lelkesedést keltett benne, hogy egyre inkább kötődtem hozzá. A kaland így fokozatosan történetté változott, melyet vágytunk végigvinni, holott sejtelmünk sem volt arról, hogy hová vezet.

Amikor, megelégedésemre és megkönnyebbülésemre, szakított a barátnőjével, és a lány kiköltözött a lakásukból, szokásommá vált, hogy péntek estétől hétfő reggelig nála maradtam.

Rouenban lakott, abban a városban, ahol a hatvanas években magam is egyetemre jártam, de amelyen az évek során csak átutaztam, amikor szüleim sírját látogattam Y.-ban. Amikor megérkeztem hozzá, behajigáltam a konyhába az ennivalót, amit hoztam, hogy rögtön szeretkezhessünk. Ahogy a szobába beléptünk, már szólt a zene, többnyire a Doors.

Aztán már nem hallottam semmit.

Újból átjártak a She Lives on Love Street keményen kopogó akkordjai és Jim Morrison hangja. A padlóra fektetett matracon hevertünk. Ilyenkor óriási volt a forgalom. A szoba falára mozgó fényeket vetítettek az autók lámpái a magas, függönytelen ablakokon át. Úgy éreztem, hogy tizennyolc éves korom óta sohasem keltem ki az ágyból, ugyanaz az ágy volt, csak éppen különböző helyeken, más és más, egymástól megkülönböztethetetlen férfiakkal.

Lakása a régi közkórházra nézett, amely egy évvel korábban máshová költözött, éppen átépítették, hogy a prefektúrának adjon helyet. Az épület este ki volt világítva, gyakran egész éjjel világosak maradtak az ablakok. Elöl a nagy, négyzet alakú udvar üresen sötétlett a zárt vaskerítés mögött. Az éjjeliőrökön kívül egyetlen lelket sem láttam. Erre a helyre, ebbe a kórházba hoztak be egyetemista koromban egy januári éjszakán, amikor majdnem elvéreztem egy tiltott abortusz után. Nem emlékeztem már, melyik szárnyban is volt a kórterem, ahol hat napig feküdtem. Ez a meghökkentő, már-már hallatlan egybeesés egy rejtélyes találkozás jele volt, egy olyan történeté, amelyet végig kellett élnem.

Vasárnap délutánonként, ha esett, maradtunk a paplan alatt, szunyókáltunk vagy elaludtunk. A csendes utcáról fölhallatszott a kevés járókelő hangja; többnyire idegenek voltak, a közeli gyermekotthonból. Úgy éreztem, gyerek vagyok Y.-ban, az ágyon fekve olvasok, miközben holtfáradt anyám ruhástul elaludt a vasárnapi ebéd után, a bolt ilyenkor zárva volt. Nem volt többé korom,

félig alva sodródtam két időtartomány között.

A lakása kényelmetlen volt, csak a legszükségesebb berendezéssel, mint házaséletem első lakása, amikor a férjem és én még egyetemisták voltunk. A villanytűzhely termosztátja nem működött, folyton attól tartottam, hogy a bélszín odaég, ha meg tésztát vagy rizst főztünk, folyton szanaszét fröcskölt a forró víz. A hűtőt sem lehetett beállítani, a saláta jéggé fagyott a zöldségtartóban. Három pulóvert kellett magamra húznom, hogy elviseljem a nyirkos hideget, a lakást a belmagasság meg a rosszul záródó ablakok miatt a méregdrága villanyradiátorok sem tudták átfűteni.

Elvitt a fiatalok törzshelyeire, a Bureau-ba meg a Big Ben bárba. Meghívott a Jumbóba. A kedvenc rádiója az Europe 2 volt. Esténként egy talk show-t, a Nulle part ailleurs-t nézte. Akik köszöntek neki az utcán, mind fiatalok voltak, többnyire egyetemisták. Ha megállt velük egy szóra, félrehúzódtam, lopva méregettek. Utána elmagyarázta, ki milyen szakos, és hogy jól megy-e neki vagy sem. Néha diszkréten jelezte, amikor egy bölcsészkari professzora jött szembe, és kért, hogy ne forduljak vissza. Kitépett a generációmból, de nem voltam benne az övében sem.

Rettenetesen féltékeny volt – azzal vádolt, férfi járt nálam, mert a vécé ülőkéje fel volt hajtva –, vagyis biztos lehettem szenvedélyében, és képtelenségnek kellett tartanom barátai feltételezett szemrehányásait:

hogy járhatsz egy klimaxos nővel?

Olyan szenvedéllyel szeretett, amilyennel ötvennégy éves koromig még egyetlen szeretőm sem.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Annie Ernaux szembenéz fiatalkori abortuszával, melyért börtönbe is kerülhetett volna

Az esemény 1963-ban játszódik. Kennedyt épp most lőtték le Dallasban, de az egyetemista Annie egészen mással van elfoglalva: pár napja derült ki, hogy terhes. Nem szeretné megtartani a gyermeket, de az orvos nem vállalja a tiltott műtétet, így a lány „angyalcsinálóhoz” fordul. Olvass bele!

...
Hírek

Annie Ernaux életébe „bombaként” csapódott az irodalmi Nobel-díj

Annie Ernaux egy charlestoni fesztiválon beszélgetett Sally Rooney-val, és elmondta, hogy nagyon nagy megrázkódtatás volt számára a Nobel-díj. 

...
Kritika

A halál tagadása és a halhatatlanná tétel gesztusa is benne van Ernaux szüleiről szóló kisregényeiben

A tavalyi Nobel-díjas Annie Ernaux két kisregénye olvasható A hely/Egy asszony című kötetben. Bár a két mű öt év eltéréssel íródott, mégis szerves egységet alkotnak és megvan bennük minden, amiért Ernaux kiemelkedő író. Ez a hét könyve.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

...
Zöld

Peter Attia: a ránk leselkedő betegségek az apokalipszis lovasai

A hosszú élet nem a sorson vagy a géneken múlik: te is tehetsz érte ‒ tartja a világhírű orvosszerző, Peter Attia. Vedd fel a harcot te is, hogy elkerüld a diagnózis kimondását! Hogy hogyan? Olvass bele!

Szerzőink

...
Kiss Imola

A bántalmazás az irodalmi közegben sem az egyén ügye, hanem közös felelősség

...
Sándor Anna

Dűne 2: Hőssé válhat, aki tétovázik, mielőtt megragadja a hatalmat?

...
Kolozsi Orsolya

Virginia Woolf impresszionista ecsettel festi meg Mrs. Dalloway világát

A hét könyve
Kritika
Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van
...
Zöld

Megjavítani azt, ami elromlott: a szemlélet, amit újra meg kell tanulnunk // Repair

Litkai Gergely podcastsorozatának témája ez alkalommal a Repair - Hogyan hozhatjuk rendbe az elromlott tárgyakat, kapcsolatainkat és társadalmunkat című kötet, amiről a szerzővel, Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológussal beszélgettek.

Természetesen olvasok
...
Zöld

Orvos-Tóth Noémi könyvével van tele egy horvát könyvesbolt kirakata

...
Zöld

Az ír nomádok meséiben a pitypang napként ragyog

...
Zöld

A Meta dezinformáció elleni csapatot állít fel az EU-s választás idejére

...
Zöld

Darwin bele sem olvasott a neki dedikált Marx-kötetbe

...
Zöld

Az isteneknek szánt fohászt őriz a legrégibb vaszkón nyelvű felirat

...
Zöld

Tányérunkon a változás - a konyhádban is törődhetsz a bolygóval

...
Zöld

Az apák új nemzedéke szívvel-lélekkel vesz részt a gyermeknevelésben

...
Zöld

Darwin hatalmas könyvtára már online is elérhető

...
Zöld

Bosszantani az idősebbeket? Az az emberszabású kölyköknek is nagyon megy