Czakó Zsófia: HolyWin [Mastercard® – Alkotótárs]

„Ti, akik érces hangon prófétáljátok

a szeretetet, félve, hogy méltatlanok

vagytok rá, és ti, akik forró szeggel

átütött nyelvvel is hazudjátok, hogy

szerettek, nehogy lelepleződjetek,

én szeretlek titeket!”

(André Ferenc: Antropocén ima)

Szia Feri,

Megérkezett az ősz, lehűlt a levegő, a macska a kertből a konyhába, a radiátor melletti székre költözött. A tetves ribizlit kiszedettem, nem küzdök tovább, feladtam, helyette ültettünk vöröstölgyet, hortenziát, a cseresznyefa szépen növekszik, és a veteményest lelkiismeretesen felrotáltattam. Most, mint az öregek a faluban, várom, hogy teljen az idő, és jövőre újra vethessek, duggathassak. A hideg jöttével a falura, mint egy mély álom, átható csend borult. Sötétedés után alig látni valakit az utcákon. 

Október 31-én furcsa társaság gyülekezett a falu főterén. Nem sokkal négy óra után, mint valami tolvaj, lassan és észrevétlenül belopakodott a házak közé az alkonyat. Eltakarta a sárga és lila színben pompázó krizantémokat, a diófalevelekkel teli zsákokat, a farakásokat és a leszedett terményt, amit még nem volt idő eltenni a fagy elől. Csak a faragott tökfejek világítottak néhány ablakban. A legtöbb házban működésbe léptek a vegyes tüzelésű kazánok, a kémények serényen ontották magukból a füstöt. Misztikus félhomályba burkolózott a falu főtere, és a mellette található játszótér.

Izgatott, apró testek rohangáltak a szürkületben. Hatalmas hangzavart csapva cicák, robotok, vámpírok, és leplekbe csavart glóriás kisfiúk és kislányok lepték el a játszóteret. Egy-egy élesebb hang áttört a ricsajon, "te nem is szentnek öltöztél, te vámpír vagy", aztán kergették tovább egymást nagy viháncolás közepette. A szülők csendesen álldogáltak a játszótér körül, néhányan rosszallóan pusmogtak a virágágyások mellett.

A mászókán egy foltos cicának öltözött kislány, Mia kapaszkodott ügyesen fejjel lefelé, mint egy denevér. Fekete kitömött harisnya lógott ki kabátja alól a derekánál, a cicafarkinca majdnem a földet verdeste. Orrán  festett fekete folt, vékony csíkok az orcáján,  a cica bajsza. Mellette csüngött egy lepelekbe takart kis test, Zsuzsika, barátnő az óvodából. A kislány nyakában a pufikabátjához celluxozott, sárgára festett, kerek kartonpapírt már csak a  szentlélek tartotta, miközben fejjel lefelé csüngve  hintáztatta törékeny kis testét. A glóriát jelképező kartonpapír erőtlenül lifegett a nyirkos őszi levegőben, aztán a ragasztó engedett, a papír a földre hullt. A kislány tovább hintázott a mászókán. A csúszda tetejéről egy karikás szemű csontváznak öltözött kisfiú parancsolgatott. Száját pirosra mázolták, még látszott a szürkületben, hogy anyukája jó sok festéket elhasznált a készülődés során. Most csak vámpírok, zombik és csontvázak jöhetnek fel a csúszdára, a szerzetesek, szentek és pápák a mérleghintánál gyülekezzenek, kiáltotta.

Pár héttel korábban merült fel a gondolat a faluban, hogy most először halloweeni mulatságot tartsanak a gyerekeknek. Sokan jelentkeztek. A szomszéd Józsi idős anyukája azt mondta, kevés dolog örvendezteti meg annyira, mint a jelmezbe öltözött gyerekek csillogó szemének látványa, amikor az ajándék csokit átveszik. Nem értettem, honnan a tapasztalat, ha még soha nem volt halloween a faluban.

Unokahúgom az első pillanattól kezdve tudta, vámpírnak fog öltözni. Vásárolt magának egy  sminkkészletet, és az interneten nézegette, hogyan tudná úgy kifesteni magát, hogy szép és mutatós, de félelmetes és halloweeni is legyen egyszerre. Amikor meglátogattam, a szobája ajtaja alól kék, zöld és piros villogó fények szűrődtek ki, aztán nyílt az ajtó és vonultak kifelé a barátnők, a lányok, vámpírok, zombik, boszorkányok.

A hittanszakkör képviseletében eljáró Erzsike nem sokkal később tette ki a hirdetést a település facebook csoportjában. "A hagyományokat szem előtt tartva arra kérjük a szülőket és a gyerekeket, hogy a démonok helyett ezen a napon a szentekre emlékezzenek. Éppen ezért kérjük a gyermekeket, hogy keresztény jelmezekbe öltözzenek. Lámpások helyett a feltámadást jelképező lángot visszük majd el a főtérről a temetőbe. Útközben bekopoghatnak néhány kijelölt házba, ahol édességek mellett szentképeket kaphatnak. A temetőben imával búcsúztatják majd a méltó ünnepet."

Sötétedés után a felháborodott szülők a hátsó kertekben vitatták meg a történteket a kerítés mellett.  Mégis, hogy öltöztesse a gyerekét Szent Teréznek, kérdezte gondterhelten a farakás mellett cigarettázó Józsi, míg kislánya seprűvel a lába között rohangált a virágágyásban. Mia anyukája  hiába könyörgött fürdés után a pizsamás Miának, hogy ne a cicajelmezt vegye fel, legyen inkább Szűz Mária, olyan kedves, olyan szép ez a Mária néni, a kis Mia akkor is cicának akart öltözni, az ő foltos kiscicájának, Szent Cicának, ahogy mondta.

Zsuzsikát, aki Mia mellett lógott a mászókán, az anyja Szent Margitnak öltöztette. Zsuzsika szívesebben öltözött volna maga is cicának, és anyukája megígérte neki, hogy majd otthon, a temetőzés után beöltözhet, és ehet édességet is. Amikor a menet a házuk elé ért, Szent Margit édesanyja fogta a harminc Pál apostol szentképet, amit a városban nyomtatott, és szétosztotta őket a csendes robotok, megszeppent szentek, bátortalan vámpírok, boszorkányok és szerzetesek között, majd fogta a lányát és elindult a menettel. Zsuzsika tudta, hogy a kamrában elrejtve ott várják a denevéres nyalókák, és a piros, málnás muffinok. Vámpírnak öltözött unokahúgom szobája ablakából mérgesen nézett a temető felé haladó furcsa menet után.

Hideg volt a temetőben, a gyerekek fáztak, egyikük, egy pápának öltözött kisfiú fehér süvegét télisapkára cserélte. Mia, Pál apostol képével piros kis kezében anyukája lábába csimpaszkodva didergett, a magasból a felnőttek mormolása hallatszott, Miatyánk, ki vagy a mennyekben. Hazafelé a szülők között kisebb szóváltás bontakozott ki a jelmezek vonatkozásában,  sokuknak feltűnt ugyanis, hogy a cica, a robot és a vámpír nem szentek. Mia és a kis Szent Margit kézenfogva haladtak Szent Margitkáék háza felé. Ott aztán mindketten feketébe öltözhettek és játszhattak végre boszorkányosat. Meglátogatta őket a szerzetes, a Józsi lánya, sőt, maga a pápa is, aki Szent Margit lepedőjébe csavarva szellemeset játszott. Denevéres nyalókát, piros, málnás muffint ettek, és sokáig játszottak. Szerencsére senki sem sérült meg.