André Ferenc: Kedves Zsófi! [Mastercard® – Alkotótárs]

André Ferenc: Kedves Zsófi! [Mastercard® – Alkotótárs]

André Ferenc |

Kedves Zsófi! 

Köszönöm leveled, nézd el nekem, hogy ennyi időn át vacakoltam a válasszal, de magasra tetted ám a lécet érzékenységeddel. Történetedben többféle problémát piszkálsz meg, a hagyományhoz való visszatérés, illetve attól való elszakadás lehetőségeit, a környezettudatosságot, a lokalitás és globalitás egymásra feszülését, valamint a különböző identitásokhoz való viszonyulás módjait (a városi-vidéki, centrális-perifériás identitások közötti átjárást), a konkrét problémákig, mint a különböző invazív fajok térnyerése. Mindezt úgy mutatod be, hogy nem mérlegelsz, nem foglalsz állást, hanem egyaránt reflektálsz a különböző viszonyulások problematikusságára. Ezekről mind-mind szívesen és hosszan beszélnék, de hát még Oroszországnak is van határa (többnyire), úgyhogy egyelőre csupán néhány felvetést osztanék meg veled, amit érdemes volna meggyomlálni, ha már a kertészkedés témája körül forgolódom. :)

Benyomásom, hogy – főleg mióta 

a covid egyértelművé tette, hogy a kapitalizmus malma hatékonyan őröl akkor is, ha az ember nem matat napi 8 órán át egy irodában,

az alkalmazott időt spórol az utazáson, nem kényszerül jópofizni a kollégákkal, a munkaadó pedig megtakaríthat az irodaköltségeken, ezért egyre többen választják az otthoni munkavégzést. Itt érdemes volna a digitalizáció és globalizáció révén átalakult munka formáira, irányvonalaira és problémáira is reflektálni, de az most teljesen másfelé sodorna. Viszont a drasztikusan megnövekedett otthon töltött idővel egyenesen arányosan nőtt a lakás otthonossá tételének igénye – és lehetősége is. Nekem rengeteg ismerősöm ráfüggött a szobanövények örökbefogadására, az elhivatottabbak pedig kisállat tartásba is mertek vágni. Hogy az albérlet az nem csak átmeneti, amíg lesz saját otthon, amit majd aztán jól szanaszét rendeznek, hanem már az albérletben elkezdődik a lakás komfortossá tétele. Már nem mindegy, milyen az intim környezet, ezért a sok dísz, növény és a kisállat, aki szeretetével belakja a házat. Közben pedig egyre messzebbre tolják ki, vagy akár teljesen le is mondanak sokan a gyerekvállalásról, de ez a jelenség szintén legyen egy másik beszélgetésünk fókusza. Ebben persze az ingatlanpiac válsága is szerepet játszik, de erről is később. Most viszont mondhatni, hogy a szobanövény az új háziállat, a háziállat pedig az új gyerek. Azaz egyre fokozatosabban, óvatosabb léptekkel tanulunk bele a felelősségvállalásba.

De kanyarodjak vissza:

érzékelhető egy újfajta elvonulási igény a privát terekbe, nevezzük ezt új intimitásnak.

Egyre látványosabb az a trend, hogy nagyvárosról kiköltöznek vidékre, a nagyvárosi nyüzsgésbe temetkezni lassan nem elég mindful, a metropolisz már kevésbé szexi. A fiatalok jelentős része igyekszik kimenekülni a centrumokból, újra vonzó a kisváros, a falu (feltéve, ha jó a wifi és autóval közel van a Lidl). Ha jól értem, nálad is ez a helyzet, hogy Budapestről költöztetek ki falura, és most rázódsz bele a vidéki élet velejáróiba. Kérlek, mesélj arról, honnan eredt benned ez a szándék, mi volt az az impulzus, aminek hatására úgy döntöttetek, hogy elhagyjátok a várost, megtanulni a kertészkedés szabályait?

Jómagam is kisvárosi, de nagyon tömbház gyerek vagyok. Bár Csíkszereda nem egy metropolisz, azért én megtaláltam a módját, hogy a természettel a lehető legkevesebb kontaktom legyen. Legmarkánsabb gyerekkori emlékeim a tévéjáték kontrollerére izzadt tenyér meg a legózás közben másolt kazettáról rongyosra hallgatott Rammstein. Innen kerültem el egyetemre és lehúztam 9 évet Kolozsváron (ami pimaszul pezseg, és határozottan szerethető nagyváros), majd egy évet Budapesten is, de mostanában én is érzem ezt a vágyat a visszavonulásra. Bár én egyelőre kisebb városban gondolkodom. Tudtommal te Győrben töltötted a gyerekkorod. Volt közvetlen kapcsolatod a vidéki élettel vagy téged is felnőttként ért utol ez a kíváncsiság? Egyáltalán, honnan ered szerinted sokunkban ez az új kivonulási kényszer?

Másik: említettem, hogy zavarbaejtően városi vagyok, a szó legyalázatosabb értelmében.

 Értsd: hamarabb különböztetek meg egymástól 151 pokémont, mint a csalogányt a poszátától vagy a bükköt a diófától. Ahol eltűnik az aszfalt, nekem ott kezdődik a titkozatos, beláthatatlan rengeteg. Viszont egyre inkább érzem, hogy ezt a mulasztást mindenképp pótolnom kell, ezért kérdezem: te hogyan, honnan tanulod ezeket az ismereteket?

Főleg, mert – ahogy Józsi szomszéd is rámutat – például a kertészkedés is végeérhetetlen szélmalomharc. Mindig jönnek az új, invazív fajok és kérlelhetetlenül beleköpnek a salátalevesedbe. Közben pedig azért itt-ott kicsíráznak az apróbb sikerek, ami miatt az ember csak nem adja fel. Mégis, a szomszéd logikája is helyes, ha kizárólag a ráfordított erőforrásokat és az abból kinyert, materiálisan mérhető végeredményt kalkuláljuk az egyenletbe. De akkor neked mi az a plusz, ami miatt mégis megéri ez az egész, hogy nem csak avokádó és édeskömény, de házi hagyma és fokhagyma is tálalásra kerüljön?

Azon is eltöprengtem, hogy a saját udvarodon mennyire lehetsz te az úr? Az, hogy honnan szerzel magvakat, milyen földdel trágyázol, használsz-e rovarirtót, permetet? Mert elvileg magadnak dolgozol és termesztesz, de közben globális trendek, elvek és értékek is érvényesülnek. Etikus-e körbehinteni sóval a salátákat a csigák ellen? Elriasztani madárijesztővel a varjakat? Ha ökológiai kérdésfelvetések mentén tájékozódsz, akkor teljesen más értékek hajtanak, mintha a haszonelvűség motiválna. De akkor hol van a kettő között az átmenet, merre lehet egyáltalán elindulni?

Ugyanakkor ott a lokális értékrendhez való viszonyulás szükséglete is: illik-e kertészkedni nagypénteken? Mi lesz, ha csinálod? Ki leszel, ha elfogad azt a szabályrendszert, amely tiltja ezt? Szóval számomra úgy tűnik, hogy néhány paradicsompalánta felneveléséhez is komoly szerepe van a morális iránytűnek. Jól sejtem? S ha igen, akkor melyek azok az elvek, amely felé a te iránytűd mutat (és vajon miért)?

Szintén felmerül a tárcádban a rurális romantikával szembeni kétely. Az, hogy aki kemény meződgazdasági munkával töltötte a gyerekkorát a nintendózás helyett, és nem azt látta, hogy ez milyen jövedelmező és felszabadító, az valóban feldarabolja az apjától örökölt vályút tűzifának és konditermet szerel fel az istállóban a gyerekeinek, amit majd azok is a maguk idején ugyanúgy megunhatnak. Szóval vajon mennyire lehet őszinte lelkesedéssel csinálni ezt a vidéki életet, kismajor, kiskert, kísérlet önmagunk megtalálására, ha az nem egy hobbi, hogy a termést bármikor kiegészíthetjük a közeli zöldségárus felhozatalával, hanem ettől függ egy egész család megélhetése? Azaz, amikor ez az életmód nem döntés kérdése? Mármint ezeket a kérdések impliciten ott rejtőznek a szövegedben, de érdekelne, hogy te mit gondolsz erről, mert eddig én még egész keveset agyaltam ezeken a témákon, ideje mélyebben elmerülnöm bennük. :)

Más: a kötetedből is kiderül, meg interjúban is említed, hogy ambivalens a viszonyod a hagyománnyal. Mert ugye egyik felől ránk öröklődik raklapnyi szokás, elvárás, közérzet és elv, ami bizonyos terepeken megkönnyíti az eligazodást, de máshol ugyanez könyörtelenül elgáncsol. A fiatalkori milánói karrierépítési vágy is talán annak a jelenségnek a szimptómája, hogy huszonéveink elejét legszívesebben ledobnánk magunkról minden örökölt kabátot, s kezdjünk tiszta lappal idegenben.

Aztán hamar rájövünk, hogy évek múltán is az új városunk még mindig nem puhult otthonossá, közben pedig az otthont rég benőtte az idegenség és egy ideje már csak vendégségbe járunk haza.

Tiszta lap pedig egyáltalán nem létezik, előbb-utóbb kiütközik rajtunk a származásunk és az örökölt kabát nélkül bizony gyakran fogunk dideregni.

Ilyenkor az ember vagy veszettül menekülni igyekszik önmaga elől vagy erőt vesz magán, hogy szembe nézzen vele és leltárba vegye mindazt, ami ráhagyományozódott. Ez az odafordulás elég sok ismerősömnél a huszonéves koruk vége válik látványossá. Veled hogyan alakult mindez: mi volt az a pont, amikor úgy érezted, el kell beszélned a saját örökséged?

Már elég hosszúra nyúltam, de kérlek, engedj meg még egy utolsó kérdéskört. Egy interjúdban mesélted, hogy amikor Kolozsváron jártál, meglátogattál három misét: egy görög katolikus, egy ortodox és egy római katolikus szertartást. Amíg az első kettőn nyelvtudás és kultúraismeret hiányában teljesen kiszolgáltatottnak és esetlennek érezted magad, nem tudván hová állhatsz, mikor kell imádkozni, mikor kell térdelni, addig a római katolikus misén viszont megnyugvás, otthonosságérzet töltött el. Ez a közeg már ismerős volt, hiszen egyházi iskolába jártál, ezért jól tudtad, mikor mi következeik, ismerted a struktúráját, a szabályait és értetted a nyelvét. Mégis, ha jól tudom, nem feltétlenül tartod magad hívőnek. Éppen ezért érdekel a meglátásod, hogy akkor vajon az otthonosság érzetét a katolikus misén a forma, a szertartás menetének ismerete vagy inkább a tartalom, a nyelviség, értékrend, üzenet hozta számodra? 

Hogyan lehet otthonos egy olyan közeg, amelyben a hit elemi összetartó erő, viszont te ebből a szempontból némiképp kilógsz a tömegből?

Azaz – így, hogy többféle helyen is éltél – mit jelent számodra az otthon-otthonosság? Hol keresed, miben találod még meg? Szeretném, ha erről mesélnél még!

Szerethető őszi napsütéseket és gazdag termést neked!

Válaszod várva,

André Feri

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Alkotótárs

André Ferenc és Czakó Zsófia a Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíj győztesei

Idén első alkalommal hirdették ki a Mastercard – Alkotótárs ösztöndíjasait. Az alkotók - egy női és egy férfi szerző - fejenként 2 millió forintot kapnak arra, hogy kötettervüket megvalósíthassák.

...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: A szomszéd kertje [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® - Alkotótárs ösztöndíjat. A két szerző a Könyves Magazin oldalán írói levelezésbe kezd - ennek az első darabját olvashatjátok most, mégpedig Czakó Zsófiától.

...
Hírek

André Ferenc nyerte a PesText díját

Július 26-tól augusztus 20-ig szavazni is lehet, hogy melyik nyerje a közönségdíjat. A nyertesek 200.000 forintot kapnak.

Levelezés
...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: Ginkgo biloba [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

André Ferenc: gyanútlan március [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: Feltámadtunk [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

André Ferenc: Armageddon 202x [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: HolyWin [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

André Ferenc: Antropocén ima [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: Falunap [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

André Ferenc: Kedves Zsófi! [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: A szomszéd kertje [Mastercard® – Alkotótárs]

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

Olvass!
...
Beleolvasó

A videójátékok világa segít elmenekülni a valóság elől

Gabrielle Zevin regénye, a Világépítők egyrészt óda a videójátékok aranykorához; másrészt két ember története, akik introvertált személyiségük korlátait leküzdve igyekeznek felfedezni a szerelem és a szeretet különböző formáit. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Szürke Ember többé már nem számít hasznos eszköznek, így ki kell iktatni

Mark Greaney első regénye a megjelenését követően azonnal bestseller lett, és számos folytatás követte, melyekkel korunk egyik legnépszerűbb thrillerszerzőjévé vált. A Szürke Emberből készült a Netflix eddigi legdrágább, 200 millió dolláros költségvetéssel bíró filmje Ryan Gosling főszereplésével. Olvass bele!

...
Beleolvasó

"Látod? Látod? Látod? Bölcső. Macskabölcső!" [Vonnegut100]

Száz éve született Kurt Vonnegut, akinek könyveit kultikus rajongás övezi mind a mai napig. Nincs ez másként az eredetileg 1963-ban megjelent Macskabölcsővel sem, amely olvasók egész generációjában hagyott kitörölhetetlen nyomot. Olvass bele!

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Hogyan segíthet a gyerekirodalom a történelemtanulásban?

A múlthoz való kapcsolódás a gyerekeknek is fontos, de vajon a történelmi témájú gyerekkönyvek hogyan segíthetnek magának a történelemnek a tanulásában?

...
Gyerekirodalom

Karády Katalin ezeregy titkát apránként fejti fel egy mai kamasz

A vidéki rokonoknál vendégeskedő kiskamasz Lotti kilátástalannak látja a helyzetét, de idővel megismeri rég elhunyt édesanyja – és rajta keresztül Karády Katalin – történetét.

...
Gyerekirodalom

Az Altamira-barlangrajzoktól Banksyig - A művészettörténet legizgalmasabb műtermeibe kalauzol egy új könyv

Révész Emese és Grela Alexandra a Hol készül a művészet? című kötettel képzeletbeli utazásra hívja az olvasókat, melynek során a gyerekek betekinthetnek a leghíresebb alkotók műtermeibe.

Hírek
...
Könyves Advent

Debbie Harry a '70-es évek New Yorkjának lázadásából emelkedett ki

...
Zöld

ENSZ Klímakonferencia: Ne csak a fejlődő országok, mindannyian fizessük meg az éghajlatváltozás árát

...
Gyerekirodalom

Hogyan segíthet a gyerekirodalom a történelemtanulásban?

...
Hírek

„A rendszerek változnak, a cigánypolitikájuk nem” – megjelenik Zsigó Jenő memoárja a roma polgárjogi küzdelmekről

...
Könyves Advent

A LEGO egy család és egy cég története, ami kanyargósan vezet el a világsikerig

...
Szórakozás

Lecserélik A hatalom gyűrűi legjobb karakterét alakító színészt

...
Könyves Advent

Kekszek, reneszánsz receptek, erdélyi lakoma és az új Dragomán - ezeket a gasztrokönyveket ajánljuk karácsonyra

...
Könyves Advent

Dobray Sarolta történetei a nyomorban is megtalálják a vágyat a méltósággal élhető életre

...
Hírek

Erdős Virág petíciót indított a tiltakozó tanárok mellett

...
Gyerekirodalom

Az ünnep azé, aki várja - adventi mesekalendáriumok

...
Promóció

Egy nélkülözhetetlen kiegészítő, ha sokat időzöl a gép előtt – Kékfény szűrő szemüveg

...
Promóció

A kulturális feltöltődéshez minőségi élelmiszerek járnak