Zilahi Anna 2017-es A bálna nem motívum című debütáló kötete után most a mindennapi érzékelés és az intimitás felé fordul Gyengédség című verseskötetében (olvass bele itt!).
A megismerés és érzékelés ugyanis tele van közvetítő elemekkel, ami akár lehet egy előítélet, de lehet egy élettelen tárgy vagy egy közvetítő személy is. Zilahi empatikus humorral, könnyed játékossággal és filozófikus komolysággal járja körbe azt a szerteágazó természeti rendszert, amelynek az ember nem uralkodója, hanem részese.
A Gyengédség című verseskötetet az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon mutatták be. A költőt Valuska László kérdezte.
Zilahi Anna és Valuska László előbb a gyengédség természetét és mibenlétét járták körül. Zilahi elmondta, hogy bár többségében emberek közti kapcsolatban jön létre a gyengédség, vagyis másokkal szemben vagyunk gyengédek, számára fontos, hogy önmagunkkal szemben is gyakoroljuk ezt.
„Nagyon más értelmezésekben, de a gyengédség az összes versben van, és ez fogja összerendezni ezt a máskülönben széttartó, színes anyagot” – indokolta meg a kötet címét.
„A lényeg, hogy elfogadjuk azokat a tevékenységeinket vagy másoknak azokat a tulajdonságait, amiket a társadalmi normarendszer felől hibának vagy nemsikerülésnek élnénk meg. És ezeket kísérletként, tanulásként, a másik velejárójaként szeretettel elfogadjuk” – foglalta össze a költő, hogy számára mit jelent a kötet címét is adó kifejezés.
Ugyanakkor hozzátette, hogy a kötetben az ironikus felhang is érződik. Arra biztat, hogy ne redukáljuk a gyengédséget a legszemélyesebb kapcsolatainkra, hanem szemléljük rendszerkritikus módon és így kifelé mutat majd számos válságból.
Zilahi Anna első kötetéből adódóan, A bálna nem motívumtól kiindulva eleinte azt gondolta, hogy tematikusan kell továbbvinnie a bálnát, aztán rájött, hogy csak engedni kell, hogy megtalálják a képek.
Ami pedig állandó, az a vágy a víz után.
A beszélgetésből kiderült, hogy a mémként is elhíresült kocsonyahal Zilahi számára egy tragikus sorsú, az emberek kegyetlenségét már elnevezésében magában hordozó élőlény.
A halról egy egész ciklus szól, amiben többek közt azzal foglalkozik, hogyan veszi birtokba az ember, még a nevét is meghatározza. A vers a tudományos megismerés eszközévé is válik itt, mutatott rá Valuska László.
Zilahi tapasztalatai szerint a tudósok, kutatók kifejezetten nyitottan és lelkesen állnak hozzá a közös munkához. Lelkesíti őket annak a lehetőség, hogy ismereteiket minél szélesebb körben megosszák.
A podcastből kiderül továbbá:
- A kötet témái és szervezőelve: család, állatok, kitágult világ
- Valóságalap a versekben: futás közben jönnek a legjobb gondolatok?
- A természet felszabadít a társadalmi szabályrendszerek alól?
- Költészet és felelősség: nem az ember a világ közepe
- Az állandó termelés és teljesítés helyett visszatérés a testünkbe – valójában ez köt össze a természeti világgal?
- Örömteli dolog a létezés: tudomást venni arról, hogy a világban lehetünk
- Perspektívaváltás: az emberen kívüli élővilágtól alázatot tanulhatunk
