Bár Kazuo Ishiguro történetmesélőként szerzett hírnevet, a pályája elején számos dalszöveget írt. Ahogy arról már korábban beszámoltunk, abban az időszakban, amikor kreatív írást tanult a Kelet-Angliai Egyetemen, énekes-dalszerzőként tekintett magára, ám úgy érezte,
választania kell a regény- és a szövegírás között.
Egy dal és egy papírtekercs
És bár a Ne engedj el vagy a Napok romjai írójaként világhírű lett, ám az egykor dzsesszklubot vezető Murakami Harukihoz hasonlóan a zenétől ő sem távolodott el. Régóta kedveli az 1965-ben, New Jerseyben született Stacey Kent dalait. 2002-ben, a Desert Island Discs című rádióműsorban Ishiguro arról beszélt, hogy egy hatalmas papírtekercs mellett George Gershwin They Can't Take That Away From Me című dalának Kent-féle interpretációját vinné magával egy lakatlan szigetre.
Az énekesnő így emlékszik vissza a fenti pillanatra: „teljesen el voltam ájulva, mert imádtam a munkásságát”. Ezt követően előbb levelezni kezdtek, aztán egyre szorosabb barátságot kötöttek egymással. Pár évvel később, amikor Kent és zeneszerző férje, Jim Tomlinson együtt ebédeltek Ishiguróval és a feleségével, felmerült, hogy Booker-díjjal kitüntetett szerző
írna az énekesnő számára pár dalszöveget.
Két héttel ezt követően meg is érkeztek Kenthez a The Ice Hotel és a Breakfast on the Morning Tram sorai, amelyeket Tomlinson zenésített meg és az énekesnő Breakfast on the Morning Tram című, Grammyre jelölt lemezén hallhatók.
A határhelyzeteket átjáró romantika
A Faber gondozásában megjelent The Summer We Crossed Europe In The Rain tehát egy közel két évtizede tartó együttműködés lenyomata. A közös munkáról Kent azt mondta, sikerült hamar egymásra hangolódniuk, méghozzá amiatt, mert az általa „Ish”-ként emlegetett író szerinte remek zenész és énekes is. A dzsesszénekesnő elárulta, hogy a találkozásaik alkalmával
Ishiguro gyakran gitározik és folkdalokat ad elő a szórakoztatásukra.
További közös pont, hogy amint Stacey Kent dalait, úgy Ishiguro szövegeit is áthatja a vágyakozás, a melankólia, valamint a határterületek romantikája.
Ez utóbbi jegyében a kiadó még egy ötlettel állt elő: bekerültek a könyvbe Bianca Bagnarelli illusztrációi is. A The Summer We Crossed Europe In The Rain tehát
képiség, dallam, hang és szavak találkozását kínálja olvasóinak és hallgatóinak.
Az együttműködés és a közös kötet megjelenése kapcsán Kent úgy fogalmazott: „soha nem tudhatod, kivel találkozol a sarkon, aki megváltoztathatja az életedet és az egész utadat”.
Forrás: London Jazz News, NPR
