Jó sűrű programja lesz Jón Kalman Stefánssonnak a Könyvfesztivál alatt Budapesten, de mi egy igazi meghitt alkalmat ajánlunk az izlandi íróval való találkozásra: a Margó Olvasókörben ugyanis most te is kérdezheted.

Olvastad már az Árkok az esőbent?

A kötet lazán összefüggő novellákból áll, és ismét az izlandi határvidékre vezet, ahol összeérnek a csodák és a technológia. A könyvbe itt bele is olvashatsz.

Ahogy korábban írtuk, „(e)rrefelé eseményszámba megy, ha a horizonton feltűnik egy autó, vagy megérkezik Björn új bálázógépe; a szomszédok távcsövön át követik az elszabadult bikát; a magányosan gyászoló gazda a nappal paripává változó trollasszonnyal hál; vagy ha egy gazda a fjordok csendjének súlya alatt hallani kezdi, ahogy susognak a felhők, mint a száraz széna, és csikorognak, mikor kettészeli őket a hegycsúcs.

Stefánsson cinkos mosollyal el-eltűnődve forgatja kezében a valóság legjellemzőbb kicsiségeit,

míg ki nem bomlanak belőlük a mindannyiunknak ismerős fájdalmak és drámák. És akkor megállunk, és mi is feltesszük a kérdést: »van-e szomorúbb, mint az árkok az esőben?«”. 

Sziget és irodalom

A beszélgetésen Stefánsson az írói indulásáról is mesél majd, ennek apropóján érdemes felidézni, mit mondott az izlandiak és az irodalom viszonyáról, amikor a tavalyi őszi Margón interjúztunk vele:

„(A)z izlandiak mindig is sokat olvastak és írtak. Nehéz megmondani, pontosan miért, könnyű közhelyekbe futni, ha erre keresünk válaszokat, de talán az egyik ok az elszigeteltségünk. Az izlandiak a 19. század végéig teljesen izoláltan éltek, esetleg nyáron találkozhattak más országok halászaival, de 5-6 hónapig hajók sem érkeztek a szigetre, annyira rossz volt az idő. Izland mindentől messze van, sötét a tél és akkoriban nem igazán voltak városok, úgyhogy a többség vidéken, kis farmokon lakott. Ilyenkor két út lehetséges, vagy lemondanak a kultúráról, csak az ösztönöknek élnek és primitív kultúrát építenek, vagy épp ellenkezőleg, küzdenek az unalommal, az elszigeteltséggel, a sötétséggel. Az elődeink korában nem voltak színházak, bárok, találkozóhelyek, de mindig voltak szavak, nyelv, és az mindenkié. Ez lehet az oka, hogy a történetmesélés és a költészet is fontossá vált. 

Egyszerűen kellettek a versek a túléléshez, és ez az oka annak, hogy az irodalomnak Izlandon ilyen mélyek a gyökerei.”

Hogyan kérdezhetsz Stefánssontól?

Kérdéseidet ennek az űrlapnak a kitöltésével teheted fel az Árkok az esőben című kötettel kapcsolatban. A kérdések közül az esemény moderátorai választanak majd.

A szerzővel Ott Anna és Valuska László beszélget, az esemény angol nyelven, tolmácsolással zajlik majd.