A Baráti beszélgetések introvertált főhősei idegesítően emberiek

A Baráti beszélgetések introvertált főhősei idegesítően emberiek

Vágy, bűntudat, sebzettség, kommunikációs elakadások – ezekről mesél Sally Rooney első regénye, a Baráti beszélgetések, amelyet most már sorozatként is viszontláthatunk a Hulu jóvoltából. A történet négy ember elképesztően komplikálttá és fájdalmassá fajuló viszonyrendszeréről szól, a nagy sikerű Normális emberekhez hasonlóan pedig itt is végig a szenvedély és a szenvedés határán billegünk. Egy szerelmi négyszög, egy nagyon intenzív érzelmi hullámvasút és egy lenyomat arról, hogy milyenek a családi, a baráti és a szerelmi viszonyok a 21. században – ezt kapjuk a Baráti beszélgetések-miniszériától, amely nemcsak cselekményében maradt hű a könyvhöz, hanem hangulatában is.

Forgách Kinga | 2022. június 22. |
SALLY ROONEY
Baráti beszélgetések
21. Század Kiadó, 2020, 301 oldal
Sally Rooney: Baráti beszélgetések

Sally Rooney történeteit az emberek vagy szeretik vagy ki nem állhatják: vannak, akik lelkesedve fogadták, hogy beemelte az y-generáció problémáit az irodalomba, másokat elképesztően idegesítenek a karakterei, akik a problémák megoldása és a nyílt kommunikáció helyett inkább a passzív befelé fordulást és a szenvedést választják. Bár megosztó szerző, a sikerei elvitathatatlanok: eddig mindhárom könyve bestseller volt, számos díjat bezsebelt, a TIME legbefolyásosabb embereit összegyűjtő listáján az idén ő volt az egyetlen író, és a könyveit nemcsak, hogy számos nyelvre lefordították, de már a második regényéből készült adaptáció. A Normális embereket mind könyvként, mind pedig sorozatként nagyon szerettük (ITT írtunk a regényről, ITT pedig a feldolgozásáról), és ahogy sokan mások, úgy mi is nagy várakozásokat fűztünk a Baráti beszélgetések-sorozathoz, amelyet nagyrészt ugyanaz a csapat készített (Lenny Abrahamson és Leanne Welham rendezte), és amelynek munkálataiban maga Sally Rooney is részt vett.

-

Azt kijelenthetjük, hogy miután a Normális emberek-sorozat nagyon betalált, 

az alkotók nem bízták a véletlenre az újabb Rooney-adaptációt: a bevált recept szerint dolgoztak.

Főszereplőnek egy nagyon hasonló karaktert választottak Alison Oliver személyében (aki valamelyest magára Sally Rooney-ra is hasonlít kicsit), ugyanúgy 12 részben gondolkodtak, és egy nagyon hasonló látványvilágot képzeltek el ehhez a szériához is, hasonló tempóval, színekkel és zenékkel. Ha valaki tehát azt a boldog-szomorú hangulatot szeretné újraélni, ami a Normális embereket jellemezte, ahhoz adott minden. A fókuszban pedig ezúttal is az emberi kapcsolatok, a játszmák és a szerelmi dráma áll. Ugyanakkor a Baráti beszélgetések egy elég más jellegű sztori, amely nagyon eltérő kapcsolati dinamikákról szól, így sok újdonságot is tartogathat.

Sally Rooney az y-generáció félelmeinek mélyére fúrt
Sally Rooney az y-generáció félelmeinek mélyére fúrt

A Baráti beszélgetések titka a jól felépített, sajátos testi-lelki sérüléseket cipelő karakterekben rejlik, és az izgalmasan megrajzolt kapcsolati dinamikákban, amelyek egy szerelmi négyszög hátterében húzódnak meg.

Tovább olvasok

A történet középpontjában négy szereplő áll: Frances, Bobbi, Nick és Melissa, akik között egy izgalmas, de annál több sérülést okozó szerelmi négyszög alakul ki. A regény – ahogy a többi Rooney-könyv is – arra tett kísérletet, hogy egy viszonylag közhelyes élethelyzetet, a megcsalás témáját dolgozza fel, de mögé nézzen, és megmutassa, milyen érzelmek, motivációk, sebzettségek és játszmák állhatnak egy olyan klisés szituáció mögött, amikor egy idősebb, házas férfi a felesége háta mögött viszonyt kezd egy jóval fiatalabb nővel. „(…) ahogy halad előre a regény, kiderül, hogy Rooney nem azért választotta ezeket a kliséket, mert nem futotta többre a fantáziájából, hanem épp ellenkezőleg, ezek mögé a fekete-fehér sémák mögé akart jobban benézni, azt akarta kideríteni, hogy milyen bonyolult folyamatok zajlanak le ilyenkor az emberekben és a kapcsolatokban. A könyv ilyen szempontból olyan, mint egy jól felépített sakkjátszma, minden egyes szereplő lépése változtat az összes szereplő viszonyának dinamikáján. Így egy olyan folyamatosan hullámzó szerelmi négyszög jön létre, amelyet a közeledés-távolodás váltakozása határoz meg” – írtuk a könyvről kritikánkban.

-

És hogy milyen lett az adaptáció? A négy főszereplő között kialakuló szerelmi drámát nagyon izgalmasan és sokrétűen mutatja be, a készítőknek tulajdonképpen sikerült elkapni a történet esszenciáját, és nagyon átélhetően tudták visszaadni, hogy miért nem annyira egyértelmű, hogy az ember pontosan mikor mit érez, és milyen helyzetekben sérül, illetve sebez meg másokat. Ami – magától értetődően – nehezebben volt adaptálható a filmvászonra, azok a szereplők egymással váltott emailjei, amelyekből jobban, komplexebben megismerhettük a lelki működésüket és a világlátásukat. Ezeket csak részben sikerült visszaadnia a sorozatnak, amitől a karakterek kissé laposabbak, kétdimenziósabbak lettek. Ehelyett 

a széria inkább arra fókuszált, hogy a kommunikáció nehézségeit, elakadásait mutassa be alaposabban,

főként a két zárkózottabb, az érzelmeit nehezebben kifejező főszereplő, Frances és Nick (Joe Alwyn) afférján keresztül. Ezeket a jeleneteket az introvertált nézők valószínűleg nagyon átérzik, míg az extrovertáltakat halálra idegesítheti ez a fajta vontatottság, amelytől egyébként az egész sorozat kicsit lassú érzetű és kevésbé intenzív a Normális emberekhez képest. A szereposztás egyébként ezúttal is nagyon jól sikerült. A Bobbit alakító Sasha Lane és a Melissát játszó Jemima Kirke is nagyon hiteles és természetes a szerepében.

A film, amit látnod kell, ha tetszett a Baráti beszélgetések
A film, amit látnod kell, ha tetszett a Baráti beszélgetések

Elsőre különösnek tűnhet, hogy egy könyvet és egy filmet összekössünk, csupán az alapján, hogy a főhősnek ugyanaz a neve, de Sally Rooney lassan kultikussá váló regényében, a Baráti beszélgetésekben és a Greta Gerwig- féle Frances Ha-ban sokkal több a közös vonás a neveknél. Összeszedtük, mik a közös pontok a két barátságról szóló történetben!

Tovább olvasok

A feldolgozás összességében elég hű maradt a könyvhöz, a történet valóban megelevenedik, ahogy azok a témák is, amelyeket a regény megpendített: például, hogy lehet-e egyszerre több embert is szeretni, vagy hogy milyen érzelmi árat kell fizetni a modernebb, kevésbé kisajátító kapcsolatokért. Ahogy Sally Rooney könyve, úgy a sorozat is megidézi a Frances Ha című filmet (a párhuzamokról ITT írtunk), amely fontos inspiráció lehetett az író számára, közben pedig

a barátság és a szerelem nagy kérdései mellett szó esik a diszfunkcionális családokról, a gyerekvállalásról, az alkotás nehézségeiről, a pénzről és még az endometriózis okozta gyötrelmekről is.

Összességében elmondható, hogy a Baráti beszélgetések-szériát nagy eséllyel azok fogják szeretni, akiknek tetszett a könyv is. Akiket pedig már olvasás közben idegesítettek a szereplők – nagyon is emberi – bénázásai, azok jobban teszik, ha inkább kihagyják az adaptációt.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

A film, amit látnod kell, ha tetszett a Baráti beszélgetések

Elsőre különösnek tűnhet, hogy egy könyvet és egy filmet összekössünk, csupán az alapján, hogy a főhősnek ugyanaz a neve, de Sally Rooney lassan kultikussá váló regényében, a Baráti beszélgetésekben és a Greta Gerwig- féle Frances Ha-ban sokkal több a közös vonás a neveknél. Összeszedtük, mik a közös pontok a két barátságról szóló történetben!

...

Nézz bele a Baráti beszélgetésekbe!

Májusban debütál a Baráti beszélgetések minisorozat, amelynek megérkezett az első rendes előzetese.

...

Sally Rooney az y-generáció félelmeinek mélyére fúrt

A Baráti beszélgetések titka a jól felépített, sajátos testi-lelki sérüléseket cipelő karakterekben rejlik, és az izgalmasan megrajzolt kapcsolati dinamikákban, amelyek egy szerelmi négyszög hátterében húzódnak meg.

KÖNYVHÉT
...

Értelmiségi pokoljárás Péterfy Gergellyel – Dante, a digó és a pesti svihák / Flair #12

Péterfy Gergely megírta Digó című regényét egy kiégett értelmiségiről, aki megjárja a poklot. Podcast.

...

Magány, szorongás és a „mindent kipróbálni” frusztrációja – Adorjáni Panna első regényéről / Flair #11

Mihez kezd egy generáció, ha a szülőktől örökölt értékeket nem érzik magukénak? Hallgasd a Flairt!

...

A fiktív falu hóhérja – Vajna Ádám hollywoodi klisék nélkül mesél a középkorról / Flair #10

A Könyvhétnek vége, de a FLAIR podcast pörög tovább: hallgassátok meg beszélgetésünket Vajna Ádám költővel!

...

Maffia, instavilág és a brüsszeli bagett az Üveghattyúban – Beszélgetés Durica Katarinával / Flair #9

A Könyvhétnek vége, de a FLAIR podcastnak nincs: hallgassátok meg beszélgetésünket Durica Katarinával! 

...

Az olvasók megmentik a világot / Flair #8

Bezárt a Vigadó tér 18-as standja: a Flair podcastsorozat úgy fejeződik be, hogy a következő hetekben az előre felvett részekkel folytatódik. Hallgassátok meg a záróepizódot!

...

„A Könyvhét olyan, mint a falusi búcsú” – a Magvető Kiadó estjén jártunk

3528 oldalnyi friss megjelenést mutatott be a Magvető. Ott voltunk.

Polc

David Szalay szűkszavú hőse egy életen át sodródik – de mégis végig szurkolsz neki

...

Sötét mese a furcsa lányról, aki elégette az apját

...

A mágikus realizmus sosem volt még ennyire gondtalan és felszabadító

...

Mennyiért adja el az ember a lelkét az ördögnek? – Knausgård megírta eddigi legsötétebb könyvét

...
A hét könyve
Kritika
Sosem volt még ennyire vicces a halál – Vajna Ádám regényéről
„Nekem továbbra is erősen ketyeg az óra” – Urfi Péter járványról, agydaganatról és a figyelemgazdaságról

„Nekem továbbra is erősen ketyeg az óra” – Urfi Péter járványról, agydaganatról és a figyelemgazdaságról

A Könyves Magazin podcastjának vendége Urfi Péter, a Sansz című könyv szerzője. Hallgassátok!

...

Rebecca: modern nő vagy önző manipulátor?

...

Így ír történelmi regényt a Z generáció – Kibeszéltük a Lázár című bestsellert!

...

„A sorsszerűségről beszél” – Biró Zsombor Aurél kedvenc regényéről mesél az Alkotótárs podcastben