Mára virradóra megjelent egy belügyminiszteri rendelet, amely a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról szóló korábbi törvényt módosította. A módosítás lényege, hogy az állapotos nőnek a jövőben (szeptember 15-től) be kell mutatnia egy olyan szülész-nőgyógyász által kiállított leletet is, amely rögzíti, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta. A rendelet gyakorlatilag tehát a szívhang meghallgatásához köti az abortusz elvégzését.
A társadalmi egyeztetés, illetve parlamenti vita nélkül meghozott rendelet ellen már most sokan tiltakoznak. Hogy mi a probléma egy ilyen intézkedéssel, azt a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene oldalon fogalmazták meg a legpontosabban, ahol a következőket írták:
„Lenne néhány kérdésem az illetékesek felé. A magzati szívhang meghallgattatásának van valami célja a nők megfélemlítésén, kínzásán és önrendelkezésének fenyegetésén kívül? Tegyük fel, hogy nő meggondolja magát a mondjuk ki, hogy érzelmi zsarolás hatására. Készen van már a koncepció arra, hogy hogyan segítik abban, hogy a körülményei, ami miatt úgy döntött, hogy nem tudja vállalni a terhességet, megváltozzanak? Nem fog hátrányba kerülni a munka világában, mert már készülnek az erős törvények, amik garantálják ezt? Nem fog elszegényedni, ha már eleve kevés van? Segítséget kap a biztos lakhatás megoldásában, ha szükséges? Emelik a 12 éve változatlan családi pótlékot? A Gyes összegét is? Mindenhol hozzáférhető lesz helyben a gyermekorvos és a megfelelő szintű oktatás? Vagy simán csak közlik vele szülés után, hogy ha nem tudott megfelelő körülményeket teremteni, akkor haza se viheti a csecsemőt a kórházból? És utána mi lesz? A gyerekkel kedves illetékesek, mert egy gyerek a születése után még igen sokáig védelemre és gondoskodásra szorul, nemcsak az anyja hasában.”
A témához kapcsoldóva a következő könyveket ajánljuk:
Annie Ernaux: L’Evénement
Magyarul még sajnos egyelőre nem olvasható, de az angol kiadása és a filmadaptációja elérhető Annie Ernaux híres önéletrajzi regényének. A könyv egy nem kívánt terhesség és egy illegális abortusz történetét mutatja be női szemszögből. A regényből a francia-libanoni Audrey Diwan rendezett filmet Happening címmel, amelyért az Arany Oroszlán-díjat is elnyerte. A történet 1963-ban játszódik, amikor a 23 éves elbeszélő azzal szembesül, hogy terhes. A szégyenérzete mindennél erősebb, hiszen pontosan tudja, hogy megbélyegzik majd a családját, ha megtartja a gyereket. Ernaux negyven évvel később írta meg, min ment keresztül azokban az időkben, amikor illegális abortusza miatt majdnem elvesztette az életét.
A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon Maggie Gyllenhaal egy Elena Ferrante-adaptációval nyerte el a legjobb forgatókönyv díját, Audrey Diwan pedig egy Annie Ernaux-feldolgozással vihette haza az Arany Oroszlán-díjat.
Tovább olvasokMargaret Atwood: Égető kérdések
Hamarosan magyarul is megjelenik Margaret Atwood esszékötete, az Égető kérdések, amelyben A Szolgálólány meséjének szerzője olyan kérdésekről írta meg a véleményét, mint a klímaváltozás, a női jogok helyzete vagy épp a zsarnokság problematikája. Mivel az idén Amerikában is szigorítottak az abortusz szabályozásán, a kötetből több olyan részlet is megjelent mostanában, amely a terhesség megszakításával, illetve a kényszerszülés témájával foglalkozik. Atwood a könyvben többek közt arról ír, hogy azok a nők, akik nem dönthetnek maguk arról, hogy szüljenek-e vagy sem, rabszolgasorba kerülnek, mert az állam tulajdonjogot követel a testük felett. Az egyik esszében Atwood a férfiak sorkatonaságához hasonlította a kényszerszülést. Szerinte mindkét esetben az állam veszi át az irányítást az egyén élete felett, a különbség csak az, hogy míg a hadseregben adnak ételt, ruhát és szállást, addig azoknak a nőknek, akiknek akaratukon kívül meg kell szülniük a gyereküket, senki sem fizeti a terhesgondozás, a szülés és a gyereknevelés költségeit. Atwood azt is hangsúlyozza, hogy ha egy nő a saját döntéséből vállal gyereket, az teljesen más téma, hiszen a gyerek ajándék, amelyet maga az élet ad. De az ajándék csak akkor ajándék, ha szabadon érkezik és szabadon fogadják. Ha azonban az ajándékot nem lehet visszautasítani, az már a zsarnokság egyik jele. Ha egy nő nem szeretne gyereket szülni, akkor az nem ajándék, hanem erőszak, hiszen az akarata ellen történik meg vele.
Miután az amerikai Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítette a Roe kontra Wade döntést, az Egyesült Államokban jelentősen megnőtt az érdeklődés minden témába vágó könyv iránt.
Tovább olvasokCzakó Zsófia: Szívhang
„A Szívhang egy nő lendületes sodrású, őszinte belső monológja a gyászról, a kiszolgáltatottságról, a kontroll elvesztéséről, majd ennek visszaszerzési lehetőségeiről, illetve lehetetlenségeiről - mindezt egy olyan élethelyzetben, amikor az intézményi rendszer, a trauma és a mindent jobban tudó ismerősök is alárendelt pozícióba taszítják őt” – írtuk kritikánkban Czakó Zsófia új könyvéről (olvass bele ITT), amely arról szól, mit jelent egy nőnek átélni a vetélést, de szó esik benne az abortusz témájáról is. A történet helyszíne alapvetően a hatágyas C szoba - nem mintha ez lenne a hivatalos neve, de a kórházi dolgozók egymás közt így nevezik, a főszereplőt leszámítva ugyanis roma nőket helyeznek el benne. Az ágyakból visszanéző arcok váltják egymást, hiszen az abortusz, a kaparás vagy a “majóma”-műtét nem igényel hosszabb kórházi kezelést, így a főszereplő fiatal, szinte gyerek roma lányok és meghatározhatatlan korú asszonyok életébe pillant be a félnapos-napos közös benntartózkodás alatt. A kötet fókuszában az áll, hogy mit jelent egy gyerek elvesztése annak, aki várta, és annak, aki nem, és hogy milyen testi és lelki folyamatok zajlanak, amikor egy nőnek be kell feküdnie a nőgyógyászati patológiára.
Szombat este mutatták be a Margón Czakó Zsófia Szívhang című kötetét, szóba került állami és magánegészségügy, a kórteremben kialakuló közösségérzés, kiszolgáltatottság és gyermekiség, illetve a nem elnyomó társ helye az irodalomban.
Tovább olvasok
