Sofi Oksanen

ÉLETÚT

Sofi Oksanen író és drámaíró 1977. január 7-én született a finnországi Jyväskyläben. Édesapja finn, édesanyja észt származású. Íróként sokszor megidézi a 20. század történelmét, az elnyomás, a háború, a totalitarianizmus, a nacionalizmus témái gyakran megjelennek könyveiben, melyek ezzel együtt erőteljesen rávilágítanak a női lét kérdéseire is. Első színdarabját Tisztogatás címmel 2007-ben állították színpadra a Finn Nemzeti Színházban, ebből írta – azonos címmel – később a harmadik regényét, amellyel világszerte feltűnést keltett. Könyveit több mint negyven nyelvre fordították le, írói munkásságát számos díjjal ismerték el hazájában és külföldön. Sofi Oksanen rendszeresen megnyilvánul közéleti kérdésekben is, legyen szó akár a szólásszabadságról, a nők jogairól vagy az orosz politikáról.

Interjú 1

KÖNYVEI

Sztálin Tehenei

(magyarul 2011-ben jelent meg)

Sofi Oksanen első regényével, a Sztálin teheneivel robbant be az irodalmi köztudatba. „Két dologról akartam írni a Sztálin teheneiben. Az étkezési zavarokról, és a szovjet időkről. Két nagyon távoli téma, de a férfiakat mindig érdekli a hidegháború és a politika, a fiatalok pedig talán érdeklődnek az étkezési zavarok iránt. De ahhoz, hogy bemutassam az egyiket, be kellett mutatnom a másikat is” – mondta interjúnkban.

Baby Jane

(magyarul 2012-ben jelent meg)

Kormi a kilencvenes évek Helsinkijében a leszbikus szcéna legnagyobb nőcsábásza. Csak látszólag tud normálisan élni, szemetet levinni, függönyt elhúzni. Mentális zavarokkal küzd, belülről pánikbetegség és depresszió őrli, vad szexpartikba és tudatmódosító szerek okozta időszakos boldogságba menekül. Az elidegenedést és a nyomasztó tehetetlenséget barátnőjén keresztül ismerjük meg az. Menekülés a szerelembe, a szerelem elől, a segítséghez, a segítség elől, de leginkább önmagunktól, minél messzebb.

Tisztogatás

(magyarul 2010-ben jelent meg)

A magányosan éldegélő észt Aliide egy eszméletét vesztett orosz lányt talál a háza udvarán, ami feleleveníti benne a múltat: tragikus szerelmi történetét és azokat a döntéseket, amelyek megpecsételték a hozzá legközelebb állók és a saját maga sorsát. Oksanen mesterien szerkesztett, montázsszerűen elbeszélt története helyszíneket, idősíkokat, emléktöredékeket és igazinak hitt vagy hazudott valóságrészeket gyűjt novellafüzérekké, amelyek aztán egyetlen, időtlen történelmi tablót vázolnak fel, miközben a sodró lendületű családtörténet mögé pontos történelmi hátteret rajzol.

Mikor eltűntek a galambok

(magyarul 2014-ben jelent meg)

Meg lehet-e érteni a bűnösöket? Fel lehet-e tárni motivációikat, azokat a hajtóerőket, melyek évekkel korábban árulásra, hazugságra, elveik feladására késztették őket? Hogyan torzul el a személyes és a közös emlékezet, hogyan lehet, hogy mindig csak a győztesek igazsága vésődik be az agyakba, és hányféle igazsága van ugyanannak a történetnek? Ezeket a kérdéseket is pedzegeti a regény, amelyben három szereplő élete fonódik össze szorosan. „Oksanen eddigi talán legkiforrottabb könyve a Mikor eltűntek a galambok, mely nem egyszerűen az észt történelem egy darabjáról szól. Kérdésfelvetései közösségi és egyéni szinten is komplexek, az árulás, a kollaboráció, a meghunyászkodás, az önfeladás ugyanis mindkét esetben (tehát a társadalom és az egyén esetében is) komoly dilemmát, meghasonulást, vagy éppen törést jelent” – írtuk kritikánkban.

Norma

(magyarul 2016-ban jelent meg)

Norma sorsát meghatározza a hajában rejlő erő, amely képes érzékeli a hangulatokat, a szándékokat, a jót és a rosszat egyaránt. Áldás és átok egyszerre ez a képesség, amit Norma és az anyja elrejtenek a világ elől. Az asszony halála után Norma fotókat és videofelvételeket talál, ez pedig arról tanúskodik, hogy anyja messze többet tudott lánya megpróbáltatásairól, mint amennyit neki elárult. A Norma a történelmi traumák helyett sokkal inkább a női attribútumok regénye: „Hiba lenne ugyanakkor pusztán egyéni narratívaként elkönyvelni, hiszen a címszereplő lány történetén keresztül Oksanen itt is közösségi problémákat kutat, a női lét és megítélés fontos kérdéseit pedzegeti” – írtuk kritikánkban.

A kutyafuttató

(magyarul 2020-ban jelent meg)

A kutyafuttató egy őrületes pszichothriller, amelyben két olyan nő történetét követhetjük végig, akik donorként részesévé váltak az ukrán meddőségi biznisznek. Oksanen egy valós problémából indult ki, amikor megalkotta ezt a történetet, amely nemcsak a béranyaság és a petesejt donáció mögött rejlő etikai problémákról, de Ukrajna helyzetéről, valamint a Kelet- és Nyugat-Európa között húzódó gazdasági szakadékról is mesél.