A több szálon futó történet középpontjában egy 12 éves kislány próbálja meg menedzselni a gyásszal küzdő édesapját és testvéreit, igyekszik gyerek lenni akkor, amikor felnőttnek kellene. Emmáék új házba költöznek, ami olyan titokzatos, hogy bármelyik angolszász regény megirigyelné: a ház nemcsak egy funkciókat ellátó épület, hanem a végtelen történetek tárháza, amelyben egymásra rakódnak az ott élők történetei. A Volt egy ház már ezekért is különleges olvasmány, de ahogy Emma nagymamája feltűnik a regényben levelek, naplóbejegyzések formájában, teljesen új kontextusok születnek: hogyan találkoznak a generációk, hogyan kaphat egy hagyományosan nagymama szerepben elképzelt nő saját történetet, akinek például a háborút is túl kellett élnie?
