Mechiat Zina magyar–algír származású költő 1991-ben született Győrben. Pályáját a Győri Ifjúsági Irodalmi Körben kezdte, majd a Hermaion Irodalmi Társaságban és a Fiatal Írók Szövetségében folytatta. Verseket 2009-óta publikál. A líra mellett időnként próza-, illetve kritikaírással foglalkozik, továbbá a kortarsonline.hu podcastja, a KO Kultúradó Újrajátszás című rovatának rendszeres vendége. Jelenleg Budapesten él, kommunikációs területen dolgozik.
A beszélgetés során szóba került, hogyan látja az események és a képek viszonyát, és miért “történetebb” számára az érzések összecsomósodása az események soránál. Beszéltek a kötet ciklusairól és arról is, Mechiat miért nem érzi még otthonosan magát a prózában, és hogy volt olyan vers, amit nyolc évig írt. Mechiat mesélt a magyar-algír kultúra keveredéséről, irodalmi hatásáról és többnyelvűségről is.
“Az Álomból föl, vidékre le soraiban ott rejtőzik az őrjítő vágy és a kínzó hiány, a számvetés és a szófogadás, a véget érés és a meghaladás. Fülledt illatok és markáns szagok gőzölögnek a versszakok közül, egymást követik a sérülések és nyavalyák, a hozott és választott terhek elbeszélései, a letargia és a felépülés színrevitelei. Az Álomból föl, vidékre le lírai énje felszínre hozva temeti el a fájdalmait” - írtuk korábban a kötetről ebben a cikkben:
Teliholdtól holdsarlóig tartó dallamos posztrock imák, időn túli ekphrasziszok, repedt tükrök labirintusában visszhangzó szertelen szónoklatok, az elmúlás és a végtelenség közelképei, dilemmák és paradoxonok. A magyar költészet napja alkalmából öt, a napokban megjelent, vagy kevéssel József Attila születésnapját követően a könyvesboltokba kerülő verskötetet olvastunk végig. Kontinenseken és történelmi korokon átívelő ajánlónkban találkozhattok sóval tartósított lelkekkel, és közösségi finanszírozott, gyanús űrprogramokkal, de megmutatjuk nektek a számvetés és a szófogadás, valamint a széttartó figyelem topográfiáját pontosan megragadó passzusokat is.
