„nem ismerjük az ágak nélküli eget” ‒ öt friss verskötet, amikről még sokáig fogunk beszélni

„nem ismerjük az ágak nélküli eget” ‒ öt friss verskötet, amikről még sokáig fogunk beszélni

Teliholdtól holdsarlóig tartó dallamos posztrock imák, időn túli ekphrasziszok, repedt tükrök labirintusában visszhangzó szertelen szónoklatok, az elmúlás és a végtelenség közelképei, dilemmák és paradoxonok. A magyar költészet napja alkalmából öt, a napokban megjelent, vagy kevéssel József Attila születésnapját követően a könyvesboltokba kerülő verskötetet olvastunk végig. Kontinenseken és történelmi korokon átívelő ajánlónkban találkozhattok sóval tartósított lelkekkel, és közösségi finanszírozott, gyanús űrprogramokkal, de megmutatjuk nektek a számvetés és a szófogadás, valamint a széttartó figyelem topográfiáját pontosan megragadó passzusokat is.

Vass Norbert | 2023. április 11. |

André Ferenc: Kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról

André Ferenc
Kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról
Jelenkor, 2023, 140 oldal
-

A Mastercard - Alkotótárs ösztöndíjas André Ferenc új könyvének versnyelve áradó, akár a folyóvizek esőzés után, friss, mint a hajnali harmat és gomolygó, ahogy a hold fénye némelyik felhős éjszakán. Dallamos posztrock fohászok sorakoznak itt, kegyetlen ráolvasások, nehéz életballadák, hömpölygő Antropocén imák. Ha a szerző ódon mintákból indul is ki, versbe vett témái aktuálisak, egyszerre a közéletiséggel kacérkodók és lélektaniak. Sokféle helyszínt laknak be a szövegek, de az ember érzése mégis az, hogy bármik legyenek is a díszletek, tulajdonképpen itt járunk, Közép-Európa közepén. André Ferenc pedig ‒ mint afféle rendszerváltozások után született, éles szemű őslakos ‒ rámutat, hogy „a szabadságtól való félelem” és az „évezrede örvénylő néma polgárháború” mifelénk időtlen traumák.

Az egyik szöveg katasztrófafilmnek nevezi a 21. századot és innen nézve még inkább érthető, hogy André Ferenc a gondtalan mozizás helyett újrajátssza a történelem egyes epizódjait. Szent Militzenta közbenjárását kéri, a bibliai Lót leányai nevében szólítja meg az Urat, Sarolt fejedelemasszony bőrébe bújva készíti a hatalomra Imre herceget.

A fáradtak és elnehezültek, a megalázottak és megszomorítottak nevében beszél, tragikus hősnőket rehabilitál

– erről a „Kelemenné” – „elevenné” sorvégi összecsendülés győz meg a leggyorsabban talán.

André Ferenc formai tudása lenyűgöző és briliánsak rímei, mégsem elégszik meg a felszíni játékkal a kötet. Miközben távoli hagyománykörök között egyensúlyoz magabiztosan, a 20. századi erdélyi költészettel is bátran néz farkasszemet. A Kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról kiterjedt motívumrendszert működtet, és mivel átgondoltan, következetesen teszi ezt, olvasás közben megtanít rá, hogy olvassuk, hogyan haladjunk vele. Ha valaki kíváncsi rá, milyen lehet egy rap battle Bodor Ádám és Weöres Sándor között, az kezdje a Lassú víz forr című szöveggel, bár szerintem érdemes egymás után olvasni a teliholdtól holdsarlóig tartó költeményeket. Aztán várni a teliholdat megint.

Kútbanéző

 

kutaimhoz vásott gyermekek

szöknek hogy köveket dobjanak

számolják hány másodperc amíg

csobbanva fut szét a víztükör

zsivajuk a mohák közt marad

 

kutaimhoz nyúzott leányok

szemükben forrongó fergeteg

eljönnek lemosni arcukat

fonnak a hajukba dáliát

jönnek hogy korsókat törjenek

 

kutaimból érett asszonyok

húzzák föl vödrökkel a napfényt

csobogó szavakban fürdenek

régi szerelmek tört rózsáit

morzsolgatják néma imaként

 

hallgatag nők egy mély éjszakán

kidugják fejük a hold alól

arcukon hunyorgó csillagok

kútba üvöltenek s hallgatják

amit egy idegen válaszol

 

kutaimhoz öregasszonyok

érkeznek ormótlan vedrekkel

hogy kimerjék régi arcukat

hálóinget mosnak vizében

s hajnalban szárnyakkal kelnek fel

André Ferenc levelezését a Mastercard - Alkotótárs másik ösztöndíjasával, Czakó Zsófiával ITT olvashatod.

 

Fodor Balázs: Termőföld, Napkút

-
 

Ha Fodor Balázs nem is próbálta még az időutazást (amit két kötetének ismeretében kétlek), pompásan érti annak működési mechanizmusát. A „Minden értelmetlenül élő ember emlékének” ajánlott Termőföld című friss gyűjteményének verseiben mesterien kever ugyanis térbeli irányokat és idősíkokat. Elmozognak nála tengerek, szárazulatok és mítoszok, egymásra rakódnak a túl nagy városok. Rövid verssorai mintha égig érő hiányos lépcsőfokok lennének, esetleg kincset rejtő, földmélyi talajrétegek. Fodor Balázs következetesen építkezik.

A földön jár, de az égben gondolkodik.

Ahogy a Kozmológiai állandó című debütkönyvében, ezúttal is három, római számmal jelölt ciklusra oszlik a versanyag. De elmozdul azért egy kicsit ez is: most nincsenek dőlt betűvel szedve az egységek címei, és akad egy passzuson kívüli szöveg is ‒ az Alba foramen című, tán a legszebb mind közül. Bereznai Tamás, valamint Deim Balázs művei ihlették a sorait, hisz ahogy az első kötetben, úgy a Termőföldben is fontosak a képzőművészeti inspirációk. Meglehet, Fodor Balázs időn túli, poszt-ekphrasziszokat ír.

Akárhogy is, a verseiben valami után vagyunk, ahol az emberi kultúra csak kíváncsi régészek játékszeréül szolgáló porladó fosszília. Valami után, és „a demencia csempéivel / és az afázia lambériáival / borított folyosók”-on kanyargunk a szavakból épült pazar omladékok között. „Ez nem a körúti villásreggelizők melankóliája” – hívja fel a figyelmünket a szerző. Na igen, itt a tét nagyobb. A Termőföld lapjain sarokba bújó szentek, karbonsemleges istenek, és közösségi finanszírozott, gyanús űrprogramok is felütik a fejüket ‒ a „darwini biodráma” színpadán Elon Musk, Galileo Galilei és egy távoli világból jött Einstein is feltűnik. Néhol összecsillannak a sorvégi szavak, olykor meg ránk kacsintanak az ebben a kiadványban teljes tipográfiai érvényt nyerő *-ok. Sóval tartósított lelkek, nyüzsgő kvantumok? Dilemmák, paradoxonok és egy ciklusnyi robotika? Ennél punkabb ökolírát nem olvastam ezelőtt. Ebben az útvesztőben Stockholm-szindrómánk lesz, az tuti.

Szárazedzés

A kontinens azon részén,
ahol ez a család
összesűrűsödött,

az újrahasznosítás mechanizmusa
nem követeli meg az üvegvisszaváltás
hagyományának ismeretét.

Már nem az érzelmek
hiánygazdaságából származik
a testek betétdíja.

Ha tudod,
melyik vonalon szállítják
az össztermelés legalább
huszonöt százalékát,
azt igyekezz elkerülni.

De tudd azt is,
hogy a domborzati térképek
mélyföldeket jelző

mezőit már próbálja
betölteni a zavar
agronómiája.

Nem is teljesen
eredménytelenül.
Ahol egyszer óceán,
ott ma búzaföld hullámzik.

Az egykori termelőszövetkezetek
ásatásai most ammonitesz
lenyomataink lelőhelyei.

De a kovászhoz őrölni is kell.
Minden megszáradt
kenyér abortusz.

És ne hidd,
hogy nem telhetnek meg újra
sókristályokkal a medencék,

csak tartsd szem előtt,
hogy az úszás reflexszerű mozdulataira
a jövőben még szükségünk lehet.

Kellerwessel Klaus: Hátam mögött a hulló porcelán

Kellerwessel Klaus
Hátam mögött a hulló porcelán
Magvető, 2023, 96 oldal
-

Kellerwessel Klaus A 77 fejű herceg éneke című, két éve megjelent bemutatkozó könyvében két verset és két drámát olvashatunk. A csonka lili című, a Salgótarjáni Öblösüveggyár területén játszódó színműben fontos szerepe van egy vázának, amelyet a szöveg egy kiemelt pontján a Szilárd nevű szereplő elejt és ripityára tör. A száz meg száz szilánk között azonban ott hever a földön egy szál virág. Ez az önmagában is megkapó kép a szövegben metaforikus többletjelentéssel telítődik, kulcsmotívummá lesz. Úgy fest, vizuálisan annyira markáns, és önmagán oly mértékben túlmutat, hogy a szerző friss verseskötetének olvasása közben is egyből eszembe jutott. Úgy sejtem ráadásul, hogy a Hátam mögött a hulló porcelán a szilánkok közt pihenő virág képével jól megragadható.

Az eddigi két könyve alapján úgy tűnik nekem, Kellerwessel Klausnak otthonosabb az emelvényre szánt beszéd. Ügyes fogás, hogy a verseskönyvében sem mellőzi ezt, hiszen a Hátam mögött a hulló porcelán szövegei drámai alakpróbálgatások voltaképp,

repedt tükrök labirintusában visszhangzó szertelen szónoklatok.

Végig sem írt szerepek, téma- és formakísérletek. Sietős librettók, túlbeszélt monológok töredékei ‒ mintha a szerző kiszórta volna könyve lapjaira pár készülő, vagy csak elképzelt dráma szövegkönyvének szilánkjait. Cserépdarabokként hasznosulnak újra, és válnak verssorból cikluscímmé egyes kifejezések, szavak, és ugyancsak repeszekből (költemények zárósoraiból) építkeznek a Könyvégetés című passzus második felének metaversei. Az utóbbiakhoz hasonló konceptuális gegeknél izgalmasabbak számomra a Hátam mögött a hulló porcelán kötetformátummal kapcsolatos (nemkülönben fogalmi jellegű) kérdésfeltevései. És még ha összességében elsietettnek érzem is a kötetet, az áttetszően csillogó szilánkjai alatt felfedezhetőnek vélem azért a telt színű virágszirmokat ‒ elsősorban a széttartó figyelem topográfiáját jól leképező kusza passzusaiban.

óceán

lehet, hogy pont aközben halsz meg
miközben ezt olvasod
most még azért kételkedsz picit
ennél a sornál felnevetsz magadban
itt már enyhe szorongás fog el
a legszívesebben elolvasnád a végét
mégsem teszed

illetve mégis
csak hogy érezhesd a kontrollt
majd zavartan és kíváncsian
visszatérsz ide

lehet, hogy pont aközben
miközben ezt
vagy mást
vagy mást csinálsz
lehet, hogy olyan okok miatt
amiket a próféták és tudósok se láttak tisztán
ahogy a hangya se lát téged, amikor rálépsz
talán olyan hirtelen
hogy időd se lesz felfogni
hogy nem lesz több időd

mondják
eggyé válsz az óceánnal

de nem
csak meghalsz

lehet, hogy pont
miközben
és nem marad
aki tudná, hogy

de hátra van még néhány sor a versből
üres és repetitív és semmit nem jelent
elég idő talán megnyugodni még
élj
élj
élj
ezt meg már úgyis olvastad

Mechiat Zina: Álomból föl, vidékre le

Mechiat Zina
Álomból föl, vidékre le
Scolar, 2023, 88 oldal
-

Amikor pár éve, a Véneki Alkotótáborban hallgattam Mechiat Zina verseit, egyszerre lett a levegő frissebb, és otthonosabb valahogy a sötét. Most, hogy kötetbe gyűjtve olvastam a szerző műveit, hasonló érzés környékezett. Az Álomból föl, vidékre le soraiban

ott rejtőzik az őrjítő vágy és a kínzó hiány, a számvetés és a szófogadás, a véget érés és a meghaladás.

Fülledt illatok és markáns szagok gőzölögnek a versszakok közül, egymást követik a sérülések és nyavalyák, a hozott és választott terhek elbeszélései, a letargia és a felépülés színrevitelei. Az Álomból föl, vidékre le lírai énje felszínre hozva temeti el a fájdalmait.

Mechiat Zina könnyed tónusban ír súlyokról, és nyakon csípi a „fogcsikorgatva lebegés” nehezen megragadható állapotát. Láthatatlan szavakat idéz, és érzés-félretolmácsolásokat. Szünetmentes mantrák a szövegei, vagy inszomniából gyógyulók színes álmai. Égtájakat jár be és évszakokat, mélységeket és magaslatokat. Ha néha sivatagban épült homokvárnak hat is az élet – súgja ‒, azért élni szép és élni muszáj.

Nyugtalanul hullámoznak bár a sorok Erósztól Thanatoszig is visszafelé, de a versbeszélő tónusa végig higgadt marad. Tiszta, mint a tengervíz, vagy az „üveggé hevített homok”. Belakja egymást a négy ciklus alatt a megszólaló és a megszólított, ahogy medúzát a tenger, vagy ahogy tengert a medúzaraj – és mintha ki is mosódnának egymásból, mire a könyv véget ér.

Érdemes figyelni azt is, hányfélék és hogy viselkednek a kötet tükrei. Az Álomból föl, vidékre le elvégre az elmúlás és a végtelenség közelképeinek láttatásával megmutatja az életünk során belénk alvadó pillanatokat.

Sebek

Túl sok nyelven beszélsz, talán ezért nem szólalsz meg:
félsz, hogy aknára fekszel, ha cirillről latinra,
angolról magyarra fordulsz.
Nem mesélsz a napodról, a terveidről,
apádat csak akkor említed, amikor a titkaidról kérdezlek,
(akkor is viccből).

A nyelvedet másra használod.
Az érintés, az félreérthetetlen, mondod némán.
Az érintés az egyetlen, amit félreértek, gondolom hangosan.
Megkérsz, hogy apád helyett tanítsalak magyarul,
de csak magamra tudlak.

Például úgy, hogy együtt alszunk,
aztán elmeséled, mit álmodtam.
Sosem emlékszem rá tisztán, csak foszlányok vannak meg,
és mostanában mindig benne vagy:
ülsz valakinek az ölében; vagy mellettem alszol,
háttal az arcomnak.
Megszólalsz magyarul, megváltozik a hangod,
aztán megváltozol te is.
(Másik embert csinál belőled a nyelvem;
tényleg meg akarod tanulni?)

Megérteni nem foglak, csak megismerni,
mondjuk némán, gondoljuk hangosan.
Te szerbül, én magyarul,
aztán mindketten a saját angolunkon.

Nem akarom látni a szavaidat.
Elég, ha mozgatod a szád, ha pantomimezel.
Tenyereddel simítod a levegőt, celofánfátylat húzol közénk.
Visszaveri a hangunk, megsebesülünk:
túl éles a frekvenciánk, amikor közelítünk egymáshoz.

Maradj, ahol vagy. Ne nézz rám.
Nyelvedet mostantól nyelv ejtette sebbe vájd.
Érzed? Magyarul van.


Áfra János – Owen Good (Szerk.): Öbölnyi megafon – Fiatal magyar költők antológiája / A Bay of Megaphones – Anthology of Young Hungarian Poets, Petőfi Kulturális Ügynökség

-
 

Az Öbölnyi megafon / A Bay of Megaphones című, egy izgalmas projekt lezárásaként készült kétnyelvű kötetben tíz költői pálya kezdeti nyomhagyásai olvashatók. Az a pályázat adta az antológia alapjait, amelyet tizenhat és harminc év közötti, kötet nélküli költőknek írt ki a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Kft., 2022 nyarán. A beérkező kéziratokat az Áfra János, Deres Kornélia, Gál Ferenc, Géczi János, Győrffy Ákos, Kemény István, Kukorelly Endre, Szlukovényi Katalin, Tóth Krisztina és Visky András alkotta zsűri bírálta el, akik az általuk választott jelentkező mentorai is lettek egyszersmind. Ősszel együtt töltöttek egy bő hetet az Alkotóházban, Szigligeten, ahol műhelyeztek, versvideók és illusztrációk készültek a fiatal szerzők szövegeihez, róluk pedig remek portréfotók (Som Balázs és Vigh Levente jegyzik a képeket, amelyek közül egy-egy az ízléses kiadványban is helyet kapott) – megmutathatták az aspiránsok az oroszlánkörmeiket.

Roppant rokonszenves nekem ez a projekt. Ahogy az is, hogy – amint az Öbölnyi megafon előszavában a magyar nyelvű részt szerkesztő, Áfra János rámutat – a kötetben szereplők névsorát nem a szerkesztők, hanem a fentebb felsorolt tíz elismert pályatárs határozta meg. A mentorok egy-egy rövid, kandidáltjukat méltató esszéje is a könyvbe került, és Áfra Jánost idézve, „ennyiben a kiadvány az 1969-es Költők egymás közt című antológiával rokon, amelyben a 20. századi magyar líra jeles alakjai mutatták be az akkori legfiatalabb költőgeneráció tagjait, akik közül többen ma már élő klasszikusok”. Hogy az Öbölnyi megafonban olvasható szerzők közül ki lesz a jövő Oravecze, Takács Zsuzsája, Petrije, azt korai lenne megjósolni még. A nemzedékek és versnyelvek közti párbeszéd, a bátorító közeg mindenesetre jó alap lehet véleményem szerint ehhez.

És akkor lássuk, kik azok, akiktől az Öbölnyi megafon lapjain olvashatunk költeményeket. Kazsimér Soma a rémlények és a tudattalan félelmek labirintusaira nyit kaput, Korsós Gergő sci-fi és fantasy inspirálta, de a mindennapokba is visszanyúló fantáziauniverzumába enged betekintést, Kósa Eszter a természeti és a természetfölötti erőknek való kitettséget, a folyamatos átalakulást láttatja akkurátusan. Kovács Edward sokhagyományú, az alanyi és tárgyi lírához is kapcsolható, felzaklató, nyugodt mondatokban fogalmaz, Kubina Zita finom természeti képeket alkot, Locker Dávid olvasmányos ódákat ír a naivitáshoz. Masri Mona Aicha szerelmi lírája félelmet nem ismerő, Nagy Dániel határozottan bizonytalankodó, cselesen okos lírai humoreszkeket jegyez, Ősi Anna a hétköznapokból cseni el a poétikumot, Rékai Anett élőbeszédszerű, érzékeny megfigyeléseket tesz. Ők tízen tehát.

Hallani fogjuk még a hangjukat.

„mindent bepakoltunk
fotócsapda sátor csalétek
csomagtartóban az élvefogó
zörög és csak reméljük
hogy nem a magunkkal hozott
szorongás rázza” ‒ Kazsimér Soma

 

„Aggodalomra semmi ok,

mert

bár vérszagra gyűl a vad,
és a félszemű gekkók
kardnyelvei élesek,
te megválthatod a világot!” ‒ Korsós Gergő

 

„Mi, akik egész életünkben fák takarásában éltünk,
nem ismerjük az ágak nélküli eget. Esténként magunkról
mondunk mesét az öregeknek, hogy el ne felejtsék,
kik vagyunk, és befogjuk a kicsik száját.” ‒ Kósa Eszter

 

„Az ember üres üvegamfora, nyitott és zárt
Ürege a várakozásnak, közvetítésnek és
Figyelemnek. Orákulum, amelyből mindig előtör a más.
Önmegtagadás, ha szól.” ‒ Kovács Edward

 

„Tükörvíz felszínén egymásba gabalyodó hullámfodrok,
mint megannyi csillogó kagylóbél.” ‒ Kubina Zita

 

„Azért jöttem ebbe a versbe, hogy megmutassam:
igenis lehet röhejesség nélkül szomorúan írni az őszről.
De már megint nem a szomorúság beszél belőlem,
hanem a harag.” ‒ Locker Dávid

 

„Sírok, befelé üresedem,
a légy a festékes vödör peremén, lába a fehér festékbe ragad.
Gyakran mondod, nem tudok kötődni,
neutrálisan mondod, nem akarsz bántani.
Körtébe harapok, megrémít, hogy csak te érdekelsz.” ‒ Masri Mona Aicha

 

„Távolságot tart magától. És bízik ebben
a távolságban. Mert ezzel dolgozik.” ‒ Nagy Dániel

 

„A közel négyszáz kilós állat végig áll,
egyetlen kötél tartja.
Házsor mellettük, azután műveletlen mezők,
fölöttük erdők, tisztások váltják egymást,
de a ló csak áll.” ‒ Ősi Anna

 

„Vonatra szállsz, menetiránynak háttal
ülsz le, és egész úton azt nézed,
mi mindent hagytál magad mögött.” – Rékai Anett

 

Fotók: André Ferenc - Tamás Zsófia fotója // Fodor Balázs - Fazekas Nikoletta fotója // Mechiat Zina - Körmendi Balázs fotója // Kellerwessel Klaus - Valuska Gábor fotója

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Idén is elkészült Szentendre Verstérképe

A magyar költészet napjára idén is elkészült Szentendre Verstérképe, amelynek segítségével április 8. és 11. között az érdeklődők megkereshetik és elolvashatják a Kultköltészet - A költő te magad légy! felhívásra beérkezett verseket.

...
Panodyssey

Kupihár Rebeka: versek a “gyermekvédelmi” népszavazás idejéről [Panodyssey]

Első alkalommal rendezték meg idén a Panodyssey és a Könyves Magazin közös írói pályázatát, amelyre 151 pályamunka érkezett. Líra kategóriában Kupihár Rebeka lett a győztes.

...
Hírek

Csontváry- és Gulácsy-kiállítás nyílik, megmutatjuk a két festőt versekben

Csontváry Kosztka Tivadar festményei a Szépművészeti Múzeumban, Gulácsy Lajos képei a Magyar Nemzeti Galériában lesznek láthatóak áprilistól, a két „nagy, magányos mester”  műveit párhuzamosan állítják ki. A hír mellé két verset választottunk.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

...
Zöld

Az írók jóval a tudósok előtt ráéreztek az agy működésére – interjú a világhírű agykutatóval

Dr. Scott A. Small Alzheimer-kutató érdekfeszítően írt arról, miért tesz jót nekünk az egészséges felejtés. Szóba került Salman Rushdie elmepalotája, a kreativitás és a MI, az alvás és a társadalmi felejtés szerepe, illetve a pszichopaták és a csimpánzok is. Interjú.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Bognár Péter: Az erőszakról, a félelemről és a szavak jelentéséről

„A Haraszti-csemete által tollbamondott jegyzőkönyv alapján így beszélt tehát a fiú, így vagy valahogy ilyesformán, de hogy mindabból, amit összehordott, és amit a fiú őszerinte a fülébe sugdosott az autóban, mindabból mennyi és mi volt igaz, azt már sose fogjuk megtudni.” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesre - ez a nyolcadik rész.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

...
Nagy

Nem kell mindent megbocsátani, de ha képesek vagyunk rá, az egyfajta szupererő

Carley Fortune a pandémia alatt írta meg első, Minden elmúlt nyár című regényét, amiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig tart a kamaszkori szerelem varázsa. A szerzővel a kanadai tájról, a kamaszkori naplóírásról is beszélgettünk. Interjú.

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

Olvass!
...
Beleolvasó

Ali Smith-nél két testvér próbálja túlélni a legrosszabb időket

Az Évszak-kvartett befejező részében a skót író ismét jelenünk legégetőbb kérdéseit vizsgálja, miközben a világ lassan karanténba zárul. Olvass bele a Nyárba!

...
Beleolvasó

A gazdag kisvárosban a barátság látszata mögött gyilkos indulatok fortyognak

Jeneva Rose regénye egy amerikai kisvárosba vezet: Buckhead a drága autók, hatalmas házak és álságos barátságok helye. Az itt élő nők közül vajon ki lesz elég okos ahhoz, hogy túlélje Buckheadet - és ki végzi holtan? Olvass bele!

...
Beleolvasó

Egy sorsszerű találkozás kellett ahhoz, hogy létrejöjjön az első magyar jógaiskola

Az első magyar jógaiskola története az indiai Madrászból és a Haich család balatonvilágosi villájából indul. A jómódú családból származó Erzsébet és az indiai Yesudian történetét Kertész Edina írta meg. Olvass bele!